Túlságosan kötődök a gyerekekhez, mit tegyek?

-nem tudom ki vagy

-nem tudom hol vagy

-nem tudom hany eves vagy

De orulok, hogy vagy ❤

Tobben is lehetnel a vilagon mindenhol. Nekem is neha jo lenne, ha vigyazna ram valaki🙂

Valószínű ez az első csoportod, majd idővel hozzászoksz. Viszont rájuk örökké emlékezni fogsz, név szerint, arcokkal együtt. Először bölcsiben dolgoztam, majd óvónő lettem. Mindkét helyen az első csoportom maradt "A CSOPORT", akiket soha nem felejtek.

Majd szeptemberben jönnek a következők és őket is imádni fogod.

Kérdező, idővel meg lehet szokni, gondolom gyaksin is ezt élted át. De nem könnyű érzés túllépnie annak, aki kötődni hajlamos. Volt már sulis, ovis csopim is, bár nem sok.

Arra, javaslom, készülj fel lelkileg, hogy nem mindig az fog történni, mint amire számítasz. Az ovisok picik még, némelyik tini korában már nem emlékszik az óvodapedagógusára (a tanítója viszont ne molyan régi emlék, és tudatosabb életszakaszban éri igeybár). Valamint a kamasz kor tudod mivel jár a többségnél: végletekig kritikus tud lenni egy kamasz, indokolatlanul is akár. És szemtelen is tud lenni.

Nekem kevés "gyerekem" volt, de egyszer meglepődtem, hogy az ovis fiú, aki kb 4 évesen nekem sírta ki a bánatát, meg se ismert kb 7-8 évesen már, vagy valamiért nem érzett fontosnak, bár én nagyon rövid ideig voltam egy-egy csoportban, ez is igaz. Érdekes módon az anyukája ismert meg engem, és az anyuja lelkesen magyarázta, hogy a kisfia mennyire megkedvelt engem azon az egy héten - na ez viszont jól esett. :) Aztán mondogatta a fiúnak: "kicsim, nem ismered meg? veled volt az oviban! :)". De lehet h épp rossz hangulatban volt a kisfiú, és ezt nem akart megismerni, ki tudja...

Akikkel hosszabb időt töltöttem, bennük nyilván erősebb lenyomat maradt rólam, és nekem is róluk. Volt olyan ovis kislány, aki kiskamasz korában a legtöbb élményre emlékezett velem, lelkesen nosztalgiáztunk annyi év után, amíg egyáltalán nem láttuk egymást. :)

Szóval csalódás is érhet, és örömmel is járhat, ne éld bele magad semmibe! Annál kellemesebb meglepi, amikor összefutsz egy régi ovisodal és örömmel emlékszik rád. Ha meg nem, akkor kevésbé fog fájni.

Vannak ovisok, akikre húsz év távlatából is emlékszek, pl volt egy lány ikerpár, az anyajegyük alapján tudtam megkülönböztetni őket, mert mint két tojás. :) És teljesen eltérő stílusban rajzoltak. Sok mindenre emlékszem, de felejtettem is sokat oviból, sulis gyerekekről... Viszont én keveset dolgoztam a szakmámban, ezért egyébként sincs nagyon kikre emlékeznem...