Normál viselkedésű gyerekedet zavarja, ha társai közt valaki problémás?

Iskolás és óvodás közel se ugyanaz. Számos, felgyorsult változás indul a 6. életévben, több szempontból is az az átmenet.

Iskolában a nagyon szélőséges gyereket szokták szankcionálni, többször az igazgatónál köt ki, stb, egy idő után el is tanácsolhatják. Persze vannak protekciós szülők, esetleg kegyetlen csemetékkel, de ez már ritkább és egyéni eset, hogy mit érdemes tenni.

Ami biztos: egy 5 éves gyerek még nagyon kialakulatlan, míg egy 7 éves esetén már az anyanyelvi érés is eltért egy bizonyos szintet, a mozgásérés is, az érzelmi biztonság terén szintén stb.

Az 5-6 éves gyermek és a náluknál fiatalabbakra nézve még nagyon nem mindegy, milyen hatások érik, félig-meddig egyfajta "burkot" kell biztosítani számukra: az önállóságra nevelés mellett tehát nagyon fontos még a napi rutin ismétlődése, az ismerős, megnyugtató érzelmi légkör stb.

Ezért ha valóban ilyen szintű negatív hatások érik egy ovist, akár egy másik ovis miatt, akkor át lehet gondolni az oviváltást.

Ezen felül a szélsőségesen csúnyán beszélő, viselkedő ovisnak is segíteni kellene, pl pedag szakszolg. pszichológusai, ők majd eldöntik, kell-e további vizsgálat, korai fejléesztés stb., vagy ha traumatizált az antiszoc gyermek, kell-e számára traumaoldás stb.

Egy bizonyos fokig természetes, hogy mivel impulzívak, kevés önkontrollal az ovisok, így mindennapos, hogy egyike másika olykor megüti a pajtását, összevesznek stb, ezt egy hozzáértő pedagógus segít nekik feloldani.

Viszont ha már ennyire szélsősges a helyzet, azt nemszabad annyiban hagyni, egy 30 gyerekre vigyázó és fejelsztő pedagógusnak (2 pedagógus) nincs ereje, ideje, energiája kezelni és nem is lehet a szélsőséges megnyilvánulású gyereket diagnózis és fejlesztés nélkül hagyni, különben addig is ártó hatása van a többi gyerekre (amiről a bántalmazó ovis se tehet, hanem a körülményei / traumája / szülei stb).