Óvónénik ti a gyerek viselkedése, ruházata alapján teljes képet alkottok a családjáról is?

én nem óvónő vagyok, hanem drámapedagógus, idősebb gyerekekkel foglalkozom, de abszolút lejön, hogy mi van a gyerekkel. Nem úgy mondanám, hogy jobban kedvelek egy jól nevelt gyereket, inkább, hogy könnyebben dolgozom vele. A "rosszgyerekeknél" nagyobb felelősséget érzek, ugyanakkor inspiráló is, mikor látom a fejlődést a viselkedésén. Drámaórán főleg kibuknak ezek (ebben szerintem hasonlít az ovihoz, hogy játék-játék), pl amikor járt hozzám egy testvérpár és ha család került tertékre, rendszerint részeget játszottak...beszédes.

Összességében, én felelősséget érzek a saját munkám iránt és próbálok nem a szülőkre mutogatni, de bevallom, van hogy rendesen ideges leszek, amikor egy-egy gyerekből kibukik valami, vagy olyat látok, ami egyértelmű elhanyagoló magatartás a szülő részéről. Nyilván nem mutatom ki, de sajnálom, mert számomra hiába rossz a gyerek, tele van jó ötletekkel, érzékeny, és nem tehet róla, hogy hova megy haza.

Én dolgoztam oviban sokáig. Igaz nem dadus vagy ovonő voltam.

Persze lehetett látni a gyerekek között a különbséget de nyílván a szülőn is látod.

Volt olyan is akiről tudtuk, hogy a községben a leggazdagabb család és mégis Pepco-s ruhákban járt a gyerek. Persze a szülő nem.

De a szegény családokon látszott persze sajnos. Ha kirándulás volt ott maradtak az oviban szegények mindig. Ha valami előadás vagy bábszínház ami fizetős akkor a csoportban maradtak az előadás végéig, ami lássuk be nem szép dolog. Sajnáltam őket nagyon. Nem tudok róla, hogy kivételeztek volna velük csupán az anyagi körülményeik miatt.

Én óvónő vagyok. Elég sok minden leszűrhető a gyerek viselkedéséből,az otthonról hozott dolgokat ők nem játszák meg, legfeljebb az évek során az óvodában tudják, más az elvárás.

A ruházkodás is sokmindent elárul a szülő igényességéről. Pl mikor anyuka a legmárkásabb ,legdrágább ruha,táska a gyerek pedig a tesó kinőtt,agyon mosott,2 számmal kisebb ruhaiban jár, az azért beszédes. És elit család gyereke folyamatosan fejtetves például...

Ettől függetlenül nem ez alapján ítéljük meg a gyereket, legalábbis én nem. Magamban elteszem a gondolataim, és a véleményem, de ezt a gyerek nem érezheti rajtam. Ő arról nem tehet hová született.

Bár nem ovi, egy kicsit nagyobbacska gyerkőcök: férjem zenetanár és ő szokott hajmeresztő dolgokat mesélni a kis alsósairól.

10 év alatt egyszer fordult elő, hogy azt mondta, xy gyereket nem szereti, gyűlöl vele dolgozni és nem fogja következő évben felvenni.

Kis faluban tanít, elég sok a roma, találkozott már mindennel. Ez a gyerek egy gazdag családból jött. 7 évesen olyan pökhendi stílusa volt, hogy a férjem nem bírt vele. Fegyelmezte, rossz jegyet kapott, a gyerek hangosan a képébe röhögött. Behívatta a szüleit, kiderült, hogy apuka ugyanígy viselkedik, anyuka teljes elnyomásban. Hát megvolt róluk a véleménye.

Volt olyan is, hogy elnyűtt, kopott, kinőtt ruhában bevágódott hozzá egy szénfekete roma kisfiú, hogy ő trombitálni szeretne. Nem töltötték ki időben a jelentkezési lapot, így párom házhoz ment hozzájuk.

A falu utolsó háza, döngölt föld padló, anyagdarab felakasztva az ajtó helyére. Anyuka olyan, amelyin.

Töredelmesen bevallottan, hogy nem tud olvasni, ezért nincs kitöltve a jelentkezési lap, a lányai meg nincsenek itthon.

Beinvitálta a férjem és közben elmesélte, hogy az egyik lánya nemzetközi jogra jár, a másik meg orvosira. Párom azóta is emlegeti a kisfiút, aki már letette a művészeti alapvizsgát. Soha lelkesebb, jól neveltebb, illemtudóbb diákja még nem volt.