Óvódai gondok! Jól tettem?

Az én tanácsom nem szép, de hatásos.

Első nap, amikor bölcsibe szokattam a gyereket, egy kisfiú a szemem láttára leült mögötte a csúszdán, és páros lábbal lerúgta onnan a lányomat. A többi szülő már előre szólt, hogy vigyázzak vele. Szóval szétnéztem, hogy látnak- e a nevelők, utána az arcába hajoltam és belesúgtam a fülébe: Ha mégegyszer bántod xy- t, vissza fogok jönni, és szétverem a fejed, te kis b$zi.

Másik alkalommal egy kisebbségi leányzó kezdte verni a gyereket, könnyű préda, mert csendes. Miután másodjára jött úgy haza, hogy sebek voltak az arcán, a férjem megmutatta neki, hogy hogyan kell megütni valakit. Legközelebb, amikor a kislány verekedni kezdett, az enyém felvette Thomas a gőzmozdonyt és a gyerek arcába vágta. Délután egyszerre mentünk be a másik anyával a gyerekért, félre is lettünk hívva, ahol a nő arcába röhögtem, és megmondtam neki, hogy ha szerinte az normális, hogy a szeme fénye megtehet mindent, akkor mostantól így fogunk játszani, és mellélőtt, ha azt hitte, hogy félek tőle.

Tudom, nem így kellene, de én hiába nevelem úgy az enyémet, hogy ne bántson senkit, ha mások szerint ez normális, nem fogom hagyni, hogy az enyém szívjon, mert csendes.

Ajánlom neked is, a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, beszélgetéssel nem fogod megoldani.

Előző, mégis mitől volnál hatékony, tartósan...? Te csak rövid távon gondolkozol...?

Ismered a mondást? Agresszió agressziót szül.

Az önvédelem hasznos dolog bár, de a tartós megoldáshoz nem olajat kell a tűzre önteni!

Hanem értő pedagógia kell! Nem olyan, mint a kérdező gyerekének óvónői.

Előző, ez önbíráskodás és a törvény bünteti!

Másrészt, nem ugyanazon pedagógiai módszer működik totyogók, ovisok, kisiskolások, kiskamaszok, valamint nagykamaszok esetén.

Az önvédelem fontos dolog, de amiről írtál, előző, az önbíráskodás.

Ezután egyszer sem bántották a gyereket. Tudom, hogy mit kellene tenni elméletileg, csak az nem ér semmit. Az a bajom ezzel az agresszió agressziót szüllel, hogy a verekedős gyerekek erre hivatkozva tehetnek meg mindent. Mert hát a Pistike ilyen... Ő verekedős, nem tudok vele mit kezdeni... És ennyi, vállrándítás, megy minden tovább. Pistikének senki sem mondja, hogy ne verekedjen, mert az agresszió agressziót szül, ezért laskára pofozza meg fenyegeti a többit, de ha valaki visszaüt, az már más, az már baj.

Na nem, én ezt nem fogom hagyni, és nem mi fogunk elmenekülni az oviból/bölcsiből.

Hogy kellene megtanulnia a gyereknek, hogy biztonságban van a szülei nélkül, ha egyszer bántják, alázzák az óviban és nem védi meg senki? Még a szülőkben is megremeg a bizalma.

Amúgy meg mért kellett volba a mamával hagyni ha nem akarja és nem muszáj? Ez valami idomítás?

Ha esendő lelkiállapotban, krízishelyzezben csak velem érzi magát biztonságban a gyerek, és nem fogadja el a másik felajánlott felnőttet, és megtehetem hogy engedek neki, akkor persze hogy jöjjön velem.

Az apuka meg nevetséges, még Veletek kekeckedik. Annak van igaza, aki szerint az apa feladata bemenni és addig verni az asztalt amíg meg nem oldják az óviban a helyzetet.

"Minden reggel remegve és zokogva megy óviba"...

Egyszer sem hagynàm ott magára ilyen állapotban.

"Konkrétan megfenyegetném azzal, hogy én kapom el a kölykét, ha nem lesz együttműködő. "

Konkrétan én azonnal feljelentenélek ezért