Elvárható, hogy 2 nap ovi után szót fogadjon?

Kislányom 3 éves, most kezdte az ovit, bölcsis nem volt.

Első nap jól ment minden, ott voltam, de elég volt csak távolról néznem, teljesen jól elvolt. Második nap mondták, hogy ne menjek, csak adjam be. Ezzel nincs is gond; nem sír utánam, bemegy gond nélkül, később sem hiányol, de: az óvónő panaszkodott Rá, hogy nem tartja be a szabályokat, ami abból áll pl., hogy amikor mese közben a szőnyegen kell ülni, Ő feláll, mászkálna.

Tízórainál is fel-fel áll az asztaltól, mert közben játszani is szeretne.

Az udvaron kint lenni nem szeret, pedig mi otthon állandóan kint vagyunk, naponta 2x vittem mindigis játszóra, nem is értem... Szóval ott nem találja a helyét, és sír, hogy be akar menni.

Egy felől nem értem, hogy 2 nap ovi után miért szól nekem az óvónő, hogy nem ül meg a szőnyegen. Nyilván, korábban nem volt ilyen szituációban, mert bár sokat mesélek Neki, de nem úgy, hogy leültetem a szőnyegre, és nem állhat fel addig, amíg nincs vége...

Az étkezést jobban megértem. Nyilván, egyen ülve. De nem értem, hogy 2 nap után miért kerítenek ekkora feneket ennek, hogy nekem szólnak, hogy tanítsam meg asztalnál enni. Második napja jár oda, ebből ez volt az első nélkülem. Amerre néz, mindenhol új játékok vannak. Sokkal még nem is játszott, vagy észre sem vette. Nem értem, hogy miért meglepő, hogy fel akar kelni játszani még evés helyett is a 2. óvodai napon.

Vagy csak az én gyerekem ilyen?! Én neveltem rosszul, hogy ez nem megy Neki első szóra? Ilyesmi sosem szokott előfordulni az elején?

Az udvart nem értem, hogy miért nem szereti. Kérdeztem; mondta, hogy túl sokan vannak (ez igaz is: 7 csoport van kint egyszerre, csoportonként 25-30 gyerek); a homokozóba nem megy be, mert 'tele van' (sok a gyerek benne); mondta, hogy Ő nem kapott biciklit...stb.

Az óvónők ezt sehogy sem kezelik, hagyják, hogy ott sírjon az ajtóban, hogy be akar menni, mindezt kb. fél-1 órán keresztül; majd nekem mondják, hogy nem szereti a szabályokat, mert az volt a szabály, hogy most kint kell lenni, és Ő ez ellen tiltakozik. Az egyik dadus próbálta elvinni az ajtótól, ami csak olaj volt a tűzre, és odáig fajult a dolog, hogy oda is csapott a dadusnak, amit egyébként sosem szokott, de nem beszélték meg Vele a dolgot, hogy mi a baja, csak húzták el az ajtótól azzal, hogy most kint kell játszani.