Elvárható, hogy 2 nap ovi után szót fogadjon?
Kislányom 3 éves, most kezdte az ovit, bölcsis nem volt.
Első nap jól ment minden, ott voltam, de elég volt csak távolról néznem, teljesen jól elvolt. Második nap mondták, hogy ne menjek, csak adjam be. Ezzel nincs is gond; nem sír utánam, bemegy gond nélkül, később sem hiányol, de: az óvónő panaszkodott Rá, hogy nem tartja be a szabályokat, ami abból áll pl., hogy amikor mese közben a szőnyegen kell ülni, Ő feláll, mászkálna.
Tízórainál is fel-fel áll az asztaltól, mert közben játszani is szeretne.
Az udvaron kint lenni nem szeret, pedig mi otthon állandóan kint vagyunk, naponta 2x vittem mindigis játszóra, nem is értem... Szóval ott nem találja a helyét, és sír, hogy be akar menni.
Egy felől nem értem, hogy 2 nap ovi után miért szól nekem az óvónő, hogy nem ül meg a szőnyegen. Nyilván, korábban nem volt ilyen szituációban, mert bár sokat mesélek Neki, de nem úgy, hogy leültetem a szőnyegre, és nem állhat fel addig, amíg nincs vége...
Az étkezést jobban megértem. Nyilván, egyen ülve. De nem értem, hogy 2 nap után miért kerítenek ekkora feneket ennek, hogy nekem szólnak, hogy tanítsam meg asztalnál enni. Második napja jár oda, ebből ez volt az első nélkülem. Amerre néz, mindenhol új játékok vannak. Sokkal még nem is játszott, vagy észre sem vette. Nem értem, hogy miért meglepő, hogy fel akar kelni játszani még evés helyett is a 2. óvodai napon.
Vagy csak az én gyerekem ilyen?! Én neveltem rosszul, hogy ez nem megy Neki első szóra? Ilyesmi sosem szokott előfordulni az elején?
Az udvart nem értem, hogy miért nem szereti. Kérdeztem; mondta, hogy túl sokan vannak (ez igaz is: 7 csoport van kint egyszerre, csoportonként 25-30 gyerek); a homokozóba nem megy be, mert 'tele van' (sok a gyerek benne); mondta, hogy Ő nem kapott biciklit...stb.
Az óvónők ezt sehogy sem kezelik, hagyják, hogy ott sírjon az ajtóban, hogy be akar menni, mindezt kb. fél-1 órán keresztül; majd nekem mondják, hogy nem szereti a szabályokat, mert az volt a szabály, hogy most kint kell lenni, és Ő ez ellen tiltakozik. Az egyik dadus próbálta elvinni az ajtótól, ami csak olaj volt a tűzre, és odáig fajult a dolog, hogy oda is csapott a dadusnak, amit egyébként sosem szokott, de nem beszélték meg Vele a dolgot, hogy mi a baja, csak húzták el az ajtótól azzal, hogy most kint kell játszani.
válasza: válasza:"miért kerítenek ekkora feneket ennek, hogy nekem szólnak, hogy tanítsam meg asztalnál enni"
Kinek szóljanak szerinted?
Igen, zavaró tényező már a második napon is, ha ő elmászkál, hiszen a többi 24-nek is tuti megjön a kedve, hogy játszon inkább evés helyett.
Semmi extrát nem kérnek, csak egy kisebb megerősítést felé, hogy könnyebb legyen a munkájuk.
válasza:Jobb lenne, ha nem mondaná el az óvónő?
Az elején előfordul, más gyerek se ismeri a szabályokat, de ezt ki kell alakítani. Ebben segíthetsz az óvónőknek, ha te is megbeszéled a gyerekkel.
Ha minden gyereket hagynának elmászkálni, gondolj bele, mi lenne ott 25-30 gyerek esetében. Zűrzavar.
válasza:Igen, elvárható.
Már ovi előtt rá kell szoktatni a szabályok betartására, arra, hogy az ezzel kapcsolatos kérést teljesítse.
.
"De cuki" felkiáltással nem szabad megengedni, hogy a kérést figyelmen kívül hagyja és azt csináljon, amit akar.
Ha hagyod, későbbiek során nekid is sok problémád lesz belőle.
Nem kell leszabályozni, mindent tiltani, de kérésed teljesítése ellenére nem szabad csinálnia semmit.
válasza:Ha olvasod a mesét, nem értem, miért ne ülhetne ott a végéig. Ha megtanítottad volna rá, hogy üljön meg addig a fenekén, vagy amíg eszik, addig ne menjen el az asztaltól, azzal neki is megkönnyítetted volna az ovit. Ehelyett most tiszta stressz az egész számára, mert olyan szabályokkal találkozik, amik nem voltak részei az életének. Előbb-utóbb be fog törni nyilván, de addig sok kellemetlen élményben lesz része ott az oviban.
Az, hogy a többiek mit csinálnak, hogy fogadnak szót, a gyereked szempontjából tök lényegtelen.
Az óvónők nem mindenhol jófejek, főleg, ha állami ovi. Ez lutri, nekem is rossz óvónőim voltak, nem mindenkinek jut a jó, sok a kiégett pedagógus, kevesen is vannak. Magánban több a türelem a gyerekek felé.
válasza: válasza:"De nem értem, hogy 2 nap után miért kerítenek ekkora feneket ennek, hogy nekem szólnak, hogy tanítsam meg asztalnál enni. "
Kinek szóljanak, ha nem neked? Te vagy az anyja, nem? Egy 3 évesnek azért tudnia kellene asztalnál ülve enni....
válasza:Szerintem túlreagálod, de megértem. Nálunk is olyan óvónő volt, aki minden apróságért is szólt. Először én sem értettem mit akar, hiszen otthon úgy csinálta ahogy kell.
Én megmondtam, hogy otthon tudja, nem tudom itt miért nem. Mondtam az óvónőnek, hogy nem vagyok itt, nem tudok rászólni. Otthon elmondom neki, hogy mit hogyan csináljon, de többet nem tudok tenni. Ráadásul volt olyan is, amit otthon másképpen csinálunk.
Szóval letudtam azzal, hogy az oviban csináld úgy, ahogy az ovónéni mondja, ha nem vagyok ott, akkor az óvónéninek fogadj szót.
Otthon megül egyhelyben, amíg eszik.
De ott sok az új inger. Persze, ültessék vissza, én is rászólok otthon, sőt; fel sem kelhet az asztaltól, amíg mindenki be nem fejezte. Azt viszont nem értem, hogy attól, hogy egy vadiúj helyzetben most nem így viselkedik, miért kell 2 nap után egyből arra következtetni, hogy biztos azért, mert otthon is rántott hússal a kezében hagyják szaladgálni, és ezért 'ilyen'. Hozzátenném, hogy nálunk a konyhában nem is veszi körül egy rakás játék, ami elvonná a figyelmét evés közben.
Otthon pedig inkább kint szeret lenni, mint bent; mert le tudja foglalni magát, de ott még nem találta meg a helyét ennyi gyerek között. Ez is egyedülálló dolog lenne 2 nap után egy oviban?! Nem értem miért nem segítenek átlendülni Neki ezen, legalább az első napokban, ha már egyszer nekem az első nap után azt mondták, hogy másnap már ne legyek ott. Nem azt mondom, hogy 3 évig szórakoztassák, de az első napokban mondjuk megpróbálhatnának pl. egy labdát odavinni Neki akkor, amikor az ajtóban sír, hogy be akar menni; ahelyett, hogy azt hajtogatják csak Neki, hogy most kint kell játszani. Ezzel Ő nem tud mit kezdeni, amikor eleve mást szeretne, segíteni kéne, és ehhez lehet, hogy tényleg elég lenne egy labda...
Otthon pedig meseolvasáskor hozzám bújik, nézi a könyvet, miközben olvasok Neki, és ülve végighallgatja; de nem a szoba közepén ül, tőlem távol, mozdulatlanul, amíg mesélek Neki. Vagy van, aki így csinálja otthon, és én csináltam eddig rosszul?!
Oké, hogy ott az a rend. Oké, hogy ott nem mehet minden gyerek oda mese közben könyvet nézni; de erre miért én tanítsam meg? Elmondtam Neki, hogy ott az a rend, hogy sokan vannak, és emiatt ott mások a szokások; de ennél többet nem tudok tenni az ügy érdekében. Vagy ezentúl otthon is úgy kéne mesét olvasnom Neki, hogy beültetem a szoba közepére, hogy gyakoroljunk?! Úgy gondolom, hogy ez olyan újdonság az otthoni környezethez képest, amit nekik kéne megtanítani, ezért nem is értettem, hogy miért nekem mondják.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!