Meddig elfogadható, ha az ovist nem sikerül bevonni a foglalkozásokba?

A kisfiam 1-jével kezdte meg az ovit, előtte nem volt bölcsis. Az óvónők csendes megfigyelőként írják le. Ha játszanak valamit vagy mondókáznak, énekelnek, akkor ott van a közelben, nem randalírozik, de nem is csinálja a feladatot. Itthon is nagyon lelkesen elmeséli, megmutatja, hogy milyen dalokat énekeltek, milyen fogócska szerű játékot játszottak a tornateremben, majd a történet végén kiderül, hogy ő nem szeretett volna csatlakozni, ezért a padon ült. Ilyenkor az egyik szemem sír (hogy kimarad a mókából) a másik nevet (hogy az óvónők nem erőltetik).

Egyik felem úgy érzi, hogy ez teljesen rendben van, a másik aggódik, hogy ez később gondot okozhat. Itthon nagyon magabiztos, szerintünk nagyon okos, értelmes. Játszótéren is szívesebben játszik egyedül, de közben árgus szemekkel figyeli, követi mások játékát.

Számítsak arra, hogy ha ez így marad, akkor pár hét vagy hónap múlva el fognak erről velem beszélgetni erről az óvónők? Mennyi ideig fér bele, ha egy kisgyerek passzív a csoportos tevékenységeknél?