Szerettetek óvodába járni? Miért? Miért nem?

Nem.

Otthon sokkal jobban szerettem lenni, szebb és jobb volt a környezet, a saját játékaimat akartam. 4 évesen úgy mentem óvodába, hogy folyékonyan olvastam, tudtam írni és ismertem az órát. Ezzel szemben valakit még akkor tanítottak mellettem villával enni ebéd közben...

Egyáltalán nem kötöttek le a feladatok, utáltam a délutáni alvásidőt, mert 2 éves koromtól fogva nem aludtam otthon sem délután, nem még úgy, hogy ott volt rajtam kívül 20-25 gyerek és vagy sírt 3-4, vagy horkolt, vagy az orrát szívta. Nem csinálhattam semmit, pedig nem zajongani akartam, hanem olvasni, mesekönyvet nézegetni, de azt sem lehetett.

A másik, hogy válogatós vagyok a mai napig, nem eszem meg, aminek nem jó az illata, vagy külsőre nem tetszik. Sok alapanyagot se szeretek. De nem vagyok nagyétkű, simán elvoltam délutánig a reggelimmel is. Mégis mindig erőltették az óvónők, hogy egyek meg mindent és hiába mondtam, hogy nem, volt, hogy nem engedtek felállni addig az asztaltól, ezért kiküldtek egész délutánra a csoportból. Még az elején kétszer belém is tömték a tökfőzeléket, meg a "finomfőzeléket", de mind a kettőnek az lett az eredménye, hogy miután az óvónő elégedett arccal közölte, hogy "na látod, csak meglehetett ezt enni", visszahánytam az egészet az asztalra. Utána már ilyennel nem próbálkoztak szerencsére.

Egyszerűen azt éreztem, hogy nem vagyok oda való, nem az én társaságom a csoport.

Általánosban és középiskolában már nem volt ilyen problémám.

Minden reggel sírtam és hisztiztem hogy nem akarok oviba menni, majd minden hazajövetelkor sírtam, hogy nem akarok eljönni :D

Mai fejjel imádnék ovis lenni, a mi ovinkban olyan klassz programokat találnak ki az óvónénik, kreatívak, viccesek :)

Nem sok barátom volt és az óvópedagógusok mindig piszkáltak amiért nem aludtam.

Ezekből kifolyólag utáltam, de fura mert most óvodapedagógusnak tanulok:D