Óvónők van itt olyan aki kifejezetten megutálta a munkáját?

Nem csak a gyerekek, az óvónők sem olyanok, mint régen.

"Régen meghallgatták, tanácsot kértek tőle, a gyerekek pedig imádták."

Ha szeretnék valamit kérdezni az óvónőtől, úgy kell figyelnem mikor van bent valamelyik és ha nagy nehezen sikerül, kb. látom rajta, hogy kivan, mert kérdeznék tőle.

Valaki írta, hogy minősítést kell írni a gyerekekről. Ott ki is derül, hogy nem is ismerik a gyerekeket.

A dajkák meg... Inkább nem minősítem őket, de hogy a felét gyerek közelébe sem engedném, az biztos.

Régen is voltak problémás gyerekek, de azokat nem vegyítették a többikkel. Most viszont a fene nagy tolerancia nevében szenvednek a gyerekeink, mert akárhogy is vesszük visszahúzza őket a problémás gyerek (óvónő figyelmét elvonja stb.).

Én a 90-es évek elején voltam ovis, de már akkor is sokan nem beszéltek vagy a szobatisztaság nem volt 100%. Szerintem ez nem változott.

És szerintem most mindenki egymásra mutogat, ha gond van. De ez betudható annak, hogy most sok nevelési irányzat van. Az óvónőket képezni kéne, hogy belelássanak ezekbe. Ők is vallanak egy elvet, a szülő egy mást és egyik sem enged. Ez a gond.

A mi városunkban van egy speciális óvoda, oda kerülnek a problémás gyerekek közül a legproblémásabbak (ilyen-olyan születési rendellenességgel született gyerekek, látás sérültek stb), de a többi, enyhén problémás gyerek megy a körzeti oviba.

Engem egyszer egy fakockával vertek fejbe, mert rá mertem szólni, hogy ne dobálja összevissza a fa játékokat, mert baleset veszélyes.