Óvónők, ti szeretitek a munkátokat?

Én ugyan kisgyermeknevelő vagyok, de sajnos én is csalódtam. Főleg a vezetőségben... és szerintem rohadtul le vagyunk nézve.

Én nem sokáig maradok már a pályán, úgy érzem. Jobb lesz így mindenkinek.

Miért egy mentősnek, amikor a putriban verik a kocsi oldalát?

Egy ügyfélszolgálatosnak, amikor üvöltenek vele a telefonban?

Egy pincérnőnek, amikor már harmadszor szólnak be neki aznap? ...

That's life.

A gyerek azért ilyen, mert rossz példát lát és feszült. Ő az, aki a legkevésbé tehet erről az egészről.

De igazad van. Ha nem bírod elviselni az embereket, talán más pálya után kellene nézned. Esetleg szakfordító, aki otthon szövegeket fordít a gépen egyedül?

Én megértelek, sosem tudnék gyerekekkel foglalkozni és minden elismerésem akinek van hozzájuk türelme.

A legtöbb gyerek egy kisördög, nem mérik fel mit tesznek.

Kiskoromban sokat terrorizáltak, talán ezért sem választanám ezt a szakmát.

Egyébként régen nem voltak ennyire elengedve a gyerekek, sajnos ez a mai világ ártalma is. Ismerősöm ovónő és a sok c betűs kisgyerek miatt már nem szereti a munkáját. De minden gond a szülőknél kezdődik...

Bár én tanító és gyógypedagógus vagyok, szeretem a munkámat. Szerintem te tanulj gyorsan valami mást, ha így érzel.

Bizonyos szempontból irigyellek. Én annyira szeretem csinálni, hogy a rossz fizetésem, az általános megbecsületlenség és a jelenlegi központi irányítás mellett sem bírom otthagyni. Pedig jobb lenne. Jó neked, hogy nem szereted.