Tanárok! Ti szeretitek a munkátokat?

Én pár évig dolgoztam tanárként egyetem után.

Nagyon szerettem, mert a diákok rendesek voltak, segítőkészek, a munkabeosztás nagyon jó volt, heti négy napot kellett dolgoznom, péntekem szabad volt és utána még a hétvége is ott volt. Nem kellett korán kelni, időben hazaértem. Volt őszi, téli, tavaszi és nyári szünet.

A fizetés kezdőként nem a legjobb, de az elvégzett munka mennyiségéhez mérten bőven jó. Egyébként mindenféle pótlékokkal kiegészítve nem olyan kevés /osztályfőnöki, szakkör, gyógypedagógiai, stb./

Amit nem szerettem, az a kollégáim többsége. Állandóan lenéztek, mert kezdő vagyok, mindenkinél okosabbnak hitték magukat, állandóan egymást kritizálták, igazgatónak beköpték egymást, mintha feljebb jutnának vmilyen ranglétrán is.

Másrészről a társadalom megítélése is sokat romlott,szintén saját hibájukból: állandó sztrájkkal fenyegetések, önsajnálat a kevés pénz és sok munka miatt. Saját tapasztalatból mondom, hogy nem kell minden nap minden órára készülni, mert azonos évfolyamokat tanítanak, minden évben nem változik az alaptanterv, stb. Illetve dolgozatot se minden nap iratnak, hogy azt kellejen javítani.

Másrészről a szülő is látja egy-két tanár hozzáállását a munkájához, akik az összes tanárra kivetítik ezt.

Pedig sok tanár van, aki tényleg hivatásként választja ezt a szakmát.

De sok pénzéhes, lusta is bekerült a rendszerbe, akik csak követelni tudnak és teljesítményt nem mutatnak fel.

Miután váltottam, megtudtam, hogy milyen 20 nap szabadsággal egy teljes évet lehúzni, heti 5-6 nap 8-12 órás munkaidővel. Szóval én nem sajnálom a tanárokat.

Inkább rendet kellene tenni és a pályára alkalmasakat megtartani. A többi mehet mosogatni, vagy gyárba szalag mellé.

Nem vagyok tanár. DE! Ha ennyire vonz ez a pálya, akkor ez a hivatásod! Azt gondolom, ha ekkora lelkesedés van benned, akkor alapvetően szeretni fogod ezt a munkát. Hullámvölgyek mindenhol vannak, de amikor az ember a természetéhez illő munkát végzi, akkor könnyebben túllép a problémákon. (Ismerek tanárokat, akik nem hivatásból, hanem kényszerből tanítanak, soha nem is akartak tanárok lenni. Nagyon besavanyodtak, teljesen érthető módon.)

Szerintem ezen a vonalon haladj tovább! Van nyelvérzéked, egy csomó lehetőség nyitott számodra, ha a tanári állás valamiért mégsem lenne kielégítő. Szorítok <3

Nyelvsuliban nem jársz rosszul, ahol felnőtteket oktatsz. Én ingyen oktattam nyelvsuliban (gyakorlatszerzés miatt) és mindenki aktív volt, figyelt. Ott már nem arról van szó, hogy a gyereket benyomta az anyja a csoportba, de a gyerek nem akar nyelvet tanulni és nem is egy gimi vagy általános suli. Mindenki saját döntésből van ott.

Ha nem nyelviskolában tanítanál, akkor néhány dologgal tisztában kell, hogy legyél.

Mivel egy gimiben muszájból tanulnak a gyerekek nyelvet, ezért lesz pár gyerek, aki magasról tesz az óráidra, közülük is lesz olyan, aki direkt szabotálni akarja az óráid. Ezt meg kell tanulnod kezelni.

Azt is meg kell tanulnod kezelni, hogy a gyerekek majd elmondják a rossz jegyeknél, hogy Te rossz tanár vagy és rosszul tanítasz. Olyan dolgokat is mondhatnak Rólad, amit meg se tettél.

Emellett a szülők is előszeretettel vesznek elő, hogy a gyereküket vagy túlzottan leterheled vagy elbutul az órádon arról nem is beszélve, hogy lelkileg tönkreteszed, mert az órán bántod, ami nem is igaz vagy csak simán nem vagy igazságos a gyerekükkel.

***

Emellett sok gyerek fog téged megoldhatatlannak tűnő lelki gondokkal felkeresni, sok gyerek keres benned lelki támaszt, ők érzékenyek és nagyon oda kell figyelned, hogy ne legyen abból baj, amit mondasz nekik.

A tanárképző felvételin is van ilyen mit tennél, ha szituáció.

***

Arról nem is beszélve, hogy az óráidra rendesen fel kell készülni, ott vannak az értekezletek, a továbbképzsések, stb. Több munkával jár, mint bemenni és tanítani.

***

Ez tőled függ, hogy Te ezt hogy kezelnéd. Van olyan ismerősöm, aki a diákok miatt otthagyta a tanári pályát vagy a wc-ben sírt. Volt, aki meg imádta az egészet.

Igen. Igen. Nem. Hogy mindig van újrakezdés. Hogy vannak tenyérbemászó gyerekek...

Most nincs kedvem hosszan írni, de tényleg próbáld ki legalább, nem fogod megbánni! :)

"Nagyon gondolkozom azon, hogy tanárnak menjek."

NE!!! Én is ilyen lelkes voltam amikor tanári szakra jelentkeztem. De sajnos tönkretettem vele a jövőm. Nettó 140 a kezdőfizetés, hasonlítsd ezt össze a mai albérletárakkal... Fél évig tanítottam a diplomám megszerzése után, majd eljöttem SSC-be dolgozni, mert itt 320 a kezdőfizetés. Tudom, hogy a pénz nem minden, de a lakhatásért, az ételért, a biztonságért, szinte mindenért fizetni kell. Bárcsak valaki figyelmeztetett volna engem korábban.

26/N

"Van olyan ismerősöm, aki a diákok miatt otthagyta a tanári pályát vagy a wc-ben sírt"

Ilyenek alkalmatlanok tanárnak, akik nem bírnak kezelni egy osztályt. Nekem is volt ilyen kollégám. Nálam rendesen viselkedtek a diákok, meg legtöbb tanáruknál, de amikor ez a kollégám bement hozzájuk, teljes volt a káosz.