fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Örökbeadás, örökbefogadás » Aki örökbefogad, annak nincs...

Aki örökbefogad, annak nincs lelkiismeret furdalása az örökbeadó szülő fájdalma miatt?

Figyelt kérdés
Nem provokatív a kérdés, én is örökbefogadó vagyok. Viszont én már örökbefogadás előttről ismertem az örökbeadót (nyílt örökbefogadás egy speciális esete volt), és úgy érzem, élete legrosszabb döntéseként fog gondolni az örökbeadásra. Azt gondolom, sosem hozta volna meg ezt a döntést, ha nem marad magára, ha kap elég érzelmi támogatást a párjától, családjától, vagy ha egy kicsit is erősebb, magabiztosabb személyiséggé érhetett volna, ha kicsit jobban szeretve lett volna egész élete során. Nem lett volna tökéletes anya, de nem is lett volna borzasztó. Cseppet sem vagyok benne biztos, hogy én jobb szülő vagyok nála, inkább csak szerencsésebb, amiért jó körülmények közt élhetek (és itt nem csak az anyagiakat értem, hanem a párkapcsolatom, a családom, a szeretetteljes neveltetésem, az egész eddigi környezetem, életem). Elképzelem, ahogy a papírok aláírása utána hazafelé menet ráborult a döntése súlya, az élet egy sötét és komor dologgá vált a számára, és csak sírt. Nem biztos, hogy így volt, de én valahogy így képzelem. Én pedig mindeközben ünnepeltem és örültem, és örülök a mai napig is. Örülök a gyermekének, örülök a gyermekemnek, aki egy gyönyörű, okos és imádnivaló lény, és aki az én napjaimat aranyozza be, nem az övéit. Olyan, mintha valaki gyászán táncolva élvezném az életem, és ettől sokszor kellemetlenül érzem magam. Mások hogy vannak ezzel? Milyen gondolatok segíthetnének át ezen a kellemetlen érzésen?
2019. máj. 27. 18:16
❮ 1 2
 11/17 anonim ***** válasza:
100%
Nálunk is nyílt öf volt, én akkor ismertem meg a szülőanyukát, amikor 4. hónapban volt a fiammal. tudom miről kérdezel :) Nálam ez az érzés akkor jött elő, amikor együtt kellett elmennünk a gyámügyre aláírni a papírokat. Alig bírtam visszatartani a könnyeimet, hogy ne kezdjek el ott bőgni és nem a "boldogságtól" , hanem mert átéreztem az ő fájdalmát... és én is éreztem azt az elején többször is, hogy más ember fájdalma ad nekem örömöt, az "milyen öröm?" - de túl léptem ezen már. Levelet-fényképeket küldök a szülőanyukának és tudom, hogy majd ha eljön az ideje, találkozni is fognak. Már nincs bennem rossz érzés, csak öröm amikor ránézek a fiamra , a szülőanyukája felé meg elmondhatatlan hálát érzek, amiért ránk bízta őt :)
2019. máj. 28. 22:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 A kérdező kommentje:

Köszönöm, utolsó, nagyon jó volt olvasni, hogy más is érzett hasonlót. Remélem, az idő nekem is segít túllépni.

Bennem is a gyámügyről kijövet lett ilyen intenzív ez az érzés. Pedig nem volt semmi dráma, nem elcsukló hangon tette meg a lemondó nyilatkozatot, nem sóhajtozott fájdalmasan, vagy ilyesmi, de mégis... Ahogyan halkan és kurtán elköszönt az utcán, én hallottam a hangjában a remegést.

Összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, mit érezhetett akkor és ott. Biztosan nem azt, hogy egy gonddal kevesebb. Remélem, az idő neki is segíteni fog.

2019. máj. 28. 23:31
 13/17 anonim ***** válasza:
100%
Átérzem a dolgot, ezen nagyon sokat gondolkodtunk, sokan ezért nem vállalják a nyílt örökbefogadást, mert nem tudják végigcsinálni úgy, hogy látják a vérszerinti anyát. Ezt az örökbefogadás során fel kell tudni dolgoznia az örökbefogadónak. (Amikor a tanfolyamon voltunk és felmerült a téma, szinte mindenki elmondta, hogy van ezzel kapcsolatban benne bűntudat). Viszont azak a döntések az örökbefogadó nélkül is megszületnek és megszülettek, a bűntudat hiába van ott, az én örömöm nem okozta azt a fájdalmat, csak ambivalens, hogy amig én örülök, addig ő fájdalmat él át ugyanabban a szituációban. De nem vagyok a fájdalma okozója. A fájdalmát az a helyzet okozza, ami miatt rákényszerül az örökbeadásra. Szóval a dolog feldolgozható, az ember hálás az örökbeadó felé, sokszor a nevelőszülő felé, aki a köztes időszakban nevelte és elfogadja a dolog természetét.
2019. máj. 28. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:
95%

11-es voltam, nálunk is a szülőanyuka olyan "kemény" volt... nem is értettem, hogy a fenébe tudja ezt így végig csinálni.. mikor felolvassák a lemondónyilatkozatot stb.. neked nem kell elemeznem... (nekem van egy vér szerinti gyermekem is és belegondoltam, hogy róla kéne lemondanom... belepusztulnék... ) de amellett hogy nálunk is egy könny nélkül, teljesen simán ment minden, éreztem, hogy ő is "belehal" ebbe az egészbe... Mi mentünk érte kocsival, mi vittük a gyámügyre (császár után 5 nappal) utána haza is vittük... előtte mivel ugye írtam már hónapok óta ismertük egymást és együtt is jártunk mindenféle vizsgálatokra, mindig úgy köszöntünk el egymástól hogy "szia akkor majd beszélünk-vagy találkozunk" - mikor hazavittük gyámügy után, ő ugyanígy köszönt el tőlem... "akkor majd találkozunk" - nekem meg éreztem, hogy mondanom kell, hogy "már nem..." egymásra néztünk... abban a nézésben minden benne volt.. minden fájdalom-hála-köszönet-szeretet... tudtuk, mind a ketten, hogy most lezártunk egy korszakot, most más jön, de teljesen nem fogjuk elengedni egymást és egyszer majd még "összefonódik" az életünk..

Nem írtad mikor estetek túl a gyámügyön? Nekem pár hét-max 2 hónap kellett hogy túl legyek ezen az érzésen. Akkor már a saját családunkra-mindennapokkal voltam elfoglalva és bár persze elfelejteni nem lehet (nem is kell!) de más dolgok-napi teendők foglalták le a gondolataimat-érzésemet. :) (fiam 5 éves már)

2019. máj. 30. 22:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 A kérdező kommentje:

Még csak pár hetes a gyámügyes élmény. Azt hiszem, idővel nekem is kopni fog ez az érzés.

Amúgy nekem is van magamszülte gyermekem, kettő is. Már attól kiborultam, amikor fürdeni vitték őket szülés után. Nem értem, hogy lehet ép ésszel végigcsinálni egy örökbeadást.

2019. máj. 30. 22:53
 16/17 A kérdező kommentje:
És nagyon köszönöm, hogy leírtad a te élményeidet. Gyógyító olvasni.
2019. máj. 30. 23:03
 17/17 anonim ***** válasza:
70%

Kérdező, nekem nagyon szimpatikus, hogy beleéled magad a másik fél helyzetébe. Ha érdekel ez a téma, nemrég jelent meg magyarul egy nagyon érdekes könyv, amelyben vér szerinti anyákkal beszélget a szerző, az ő szempontjaikat mutatja be, igaz, külföldi példák ezek, de az emberi lélek egyetemes, ahogy az is, hogy ezek az anyák sem vehetők mind egy kalap alá, mert elég különböző indokok, élethelyzetek vezetnek az örökbeadáshoz.

Azért is fontos szerintem ez a téma, mert sokan „leírják” a vér szerinti anyákat, holott számos esetben életük végéig szenvednek a döntésüktől, amit sokszor titkolniuk kell, nincs kivel megosztani a fájdalmukat.


Sue Wells írta, és Veled, nélküled a könyv címe, itt van a szerzővel egy interjú: [link]

2019. máj. 31. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Örökbeadás, örökbefogadás kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!