Aki örökbefogad, annak nincs lelkiismeret furdalása az örökbeadó szülő fájdalma miatt?

Ha nem fogadná be az örökbeadásra váró gyerekeket a bűntudat miatt senki, szépen néznénk ki.

Ezzel jót teszel a gyereknek.Csak ez számít.

Nem tudod milyen az, amikor egy gyerek nem öröm, hanem kétségbeesés forrása.

Felszabadítottad őt a gondok alól.

Nyilván fáj az elválás, de te se tartottál pisztolyt a fejéhez, hogy adja oda a gyerekét neked.

Nyugodtan alhat mostantól, hogy biztos és jó helyen van a kicsi.

A legtöbb amit adhat, hogy hagyja szerető családban felnőni. Az egyik rokonomat annak idején majdnem örökbeadták. De a család nem engedte. Persze, az első hónapokban ment a segítés, de utána tudod milyen szat élete lett?! Most nem részletezem. Már felnőtt, én is felnőttként tudtam meg és borzasztóan csalódtam a családomban, hogy elvették a sikeres és boldog életet tőle, ami akár lehetett volna neki.

Szóval én nem agyalnék ezen a helyedben. Láttam felnőni olyan gyereket, akinek ez nem adatott meg.

Ez nem a te gondod kérdező. Nyilván nehéz nem gondolni ilyesmikre is, de nem te tehetsz róla, hogy ő milyen családba született és hogy nőtt fel, neki "ezt dobta a gép", neked pedig a jobb körülményeket. Ezt sajnos nem tudjuk befolyásolni, viszont te segítettél a gyermekének hogy jobb élete legyen, ami nagyon jó. A másik nő úgy érezte, hogy nem tudná rendesen felnevelni a gyerekét (anyagi vagy érzelmi vagy mindkét okból), nyilván nyomós oka volt rá, és ha nála marad a gyerek nem lett volna jó élete. Mindenkinek így a legjobb.

Te magadból indulsz ki, amikor azt írod h biztos sírt utána órákig, de ez egyáltalán nem biztos, pont azért, amit leírtál, hogy ő más körülmények között nevelkedett.

Ezen ne emészd magad, a gyermekkel biztos hogy jót tettél, azon pedig már nem lehet változtatni, ami az anyát arra késztette hogy örökbe adja a gyerekét. Egyébként nem is mindenki alkalmas anyának, és sokkal jobb hogy örökbe adta, mintha mondjuk bántalmazta volna vagy még rémesebb dolgot művelt volna a gyerekkel...