Van-e bárkinek tapasztalata arról, hogy milyen következményei lehetnek, valamint milyen reakciói egy gyereknek, ha 14-16 éve kora környékén tudja meg, hogy örökbe fogadták és mi történik, ha valaki 28 éves felnőtt fejjel tudja meg ezt?

1. Nem tudnék ugy tekinteni tovább a szüleimre mint addig

2.nem tudnám feldolgozni hogy eddig hazugságban neveltek és hazugság volt minden

3. Nem tudnám mit akarnak azzal hogy elmondták.talán eltaszitani maguktol vagy 3 lépés távolságot vagy ez valami bosszu?

4.tele lennék kérdéssel hogy akkor kik a szüleim és én ki vagyok valojában, miért dobtak el, ha megtudom pl hogy egy alkoholista senkik az jobban letörne

5.az is átfutna rajtam hogy akkor egy befogadott szánalom lennék és tartozom a befogadoknak hogy felneveltek es megmentettek az intézettol es hogy ezentul kimondatlanul is ezzel fognak zsarolni?

Meg ilyesmik

Ha kamaszkorban tudja meg, akkor a legszélsőségesebb reakciókra számíthatsz: pl. attól kezdve a szemedbe vágja, hogy ne dirigálj neki, nem vagy az anyja/apja. Vagy elszökik otthonról.

Mindkét esetben (16 és 28 éves korban tudja meg) óriási törés, hogy egész eddigi élete hazugságban telt a "szüleivel". Nem tud bennük megbízni többé és másban is sokkal kevésbé. Mindig arra gondol, mikor fog egy hasonló csontváz kiesni a szekrényből. Ez megmérgezheti pl. párkapcsolatait is.

Kérdező, nem tudom, mi a valóságos helyzet, de egyetlen normális megoldás van: kezdettől elmondani neki (a maga szintjén) az igazságot. Egyedül azt nem célszerű kimondani, hogy vér szerinti anyjának nem kellett, eldobta magától. Elég annyit mondani, hogy egy ismeretlen néni hasában nőtt, és ti hazavittétek valami intézményből.

A pszichologusok szerint a lehetö legrosszabb kamaszkorban megtudni, erröl sokat beszelgettünk azörökbefogadoi felkészites alatt, kész felnöttként ezt jóval egyszerübb kezelni. De addig ugyis elkotyogja valaki és akkor bukott a szülö-gyerek bizalmi kapcsolat, de nem csak az, hanem az egész vilagba vetett bizalom, mert ha a szülei sem tudtak vele öszinték lenni, akkor mit várhat mástol? Sajnos felnöttek ugy generációk, hogy nem tudták és csak idösebb fejjel ismertéttek velük, ma az a szakmai ajánlas, hogy ebbe nöjön bele a gyerek a legelejétöl. A mi felkeszitönk azt mondta, hogy elkepesztö a különbseg a problemák között, amikkel ma találkozik, most már össze lehet hasonlitani generációkat, mert van már egy kamasz korosztály, akiknek egy resze már a kezdetektöl tudta. (Bocsi az ékezetek miatt, német a billentyüzetem, egyesével másolom be az ékezetes betük egy részét, valahol biztos kimaradt.)

Van egyébként egy barátunk, Ö sajnos a kamaszkora elején tudta meg, nem a szüleitöl (azt hiszem 12-14 éves kora között), meglátszik rajta, bizonytalan magában, nagyon nehezen kötelezödik el a parkapcsolataiban (eljátsza, hogy jo neki a szexkapcsolat es nem akar többet), nem mer szeretni, ha valamiért nem érsz ra egy programra, egy szülinapozásra, akkor elkönyveli magaban, hogy nem fontos neked, teljesen maga alá kerül. Ez, ha nem ismered a hátterét, marha idegesitö tud lenni. Nagyon kedves, szeretö családja van, de ez mégis megtörte.

Azért érdekes olvasni a válaszokat, mennyire másként gondolkozik valaki erről kívülállóként.

Én 17 évesen tudtam meg, de nem volt bennem a ,,hazudtak nekem, utállak titeket érzés" a szüleim felé. Ha valakiben ilyen reakció lép fel, a harag jogos, de ez az a része ennek az egésznek ami ,,hamar" áthidalható. Itt inkább a szülő-gyerek közötti kötelék ami sokat nyom a latba. Ha nem jó a viszonyuk, akkor ez jó indok arra, hogy még messzebb kerüljenek, ha erős a kötelék akkor a harag után az ember reálisan is tudja nézni miért döntöttek így a szülei, hogy nem mondták el. Nem az áll a háttérben az esetek nagy részében, hogy ,,mert csak".

Az, hogy valaki minél későn tudja meg, azért káros, mert időbe telik mire az ember eljut a gyökérkeresésig. Az esetek többségében eltelik XY évtized, mire az ember elég érettnek érzi magát és már nincs kit keresni a másik oldalon, mert meghaltak/nincsenek meg a papírok/nem járul hozzá stb. És ennek a feldolgozása megint el tud vinni jó pár évet, hogy fel lehessen dolgozni. Nehezebb része ennek, ha már esély sincs kit megkérdezni a múltról, mint maga a titok kiderülése.