Miért nem tanítják meg a szülők minél kisebb korban azt, hogy a tetteinknek következményei vannak, és azokért a felelősség az elkövetőé: legyen az gyerek vagy felnőtt?

Igen ezzel a jelenséggel én is találkozom. Egyszerűen másképp gondoljuk azt hogy mi a jó viselkedés és mit kell megerősíteni a gyerekben. Én azt szeretném ha udvariasan szépen beszélnének és nem taposnák el a náluk gyengébbet...hogy később ezzel a mentalitással majd hogyan boldogulnak majd, azt nyilván még nem tudom.

A barátnőm mindkét fia ocsmányul beszél (egyik 2.5 másik 5) és ha vmi kell neki, elveszi, ordít visít ki"harcolja" (hisztizi?) hogy az legyen amit ő akar. Barátnőm szerint egyrészt az oviban úgyis megtanulja a csúnya beszédet, nem kell ilyen álszentnek lenni hogy jaj ne beszéljen csúnyán...másrészt úgy van vele hogy később is sokkal jobb lesz nekik ha "kikönyöklik" a lehetőségeket maguknak, és erőszakosan érvényesülnek mindenáron...

Akit otthon nevelnek, annál általában elég egy tekintet, és érzi, hogy állj. Akit nem vagy nem elég konzekvensen (lehet akár elkényeztető nagymami is az oka, nemcsak a szülő), azt az utcán lehetetlen, és ezzel a gyerek vissza is él. Ott persze kínjában mit tegyen a szülő? Látványosan neveljen (hogy a másik anyuka elégtételt kapjon), vagy a nevelést tartsa meg négyszemközti esetre, hogy a gyerekét ne alázza meg? Szituációtól és a "bűn" mértékétől függ, épp mi a helyes. De az sem jó, ha ilyenkor mindenki úgy érzi, joga van beleszólni egy idegen gyerek nevelésébe.

Egyébként ezzel a problémával elsősorban a pesti játszótereken lehet szembesülni. Amióta elhagytuk Budapestet, nem kerültünk ilyen durva gyerekekkel kapcsolatba.

Sok szülő persze infantilis, elég megnézni, milyen ruhában küldik iskolába a 8-10 éves lányokat, komolyan, mintha a sarokra küldenék, vagy ami kevésbé feltűnő, milyen filmeket engednek nézni otthon a tévében.

Hát jó kérdés....

A példa amiket hoztál, nálunk egy személyben összpontosul a szomszéd kisfinál(2.5 év). Lányom 17 hónapos lesz.

Lassan oda jutunk,hogy nem beszélünk velük,mert az anyja nagyívben tojik rá mit csinál a gyereke.

Akárhányszor összefutunk az utcán izomból nekirohan a lányomnak, aki pedig esik,vagy nem mert elkapom. És mi anyukának a válasza hihihihi. Amikor mr sokadjára művelné a gyerek, én rászólok, és anyuka mit mond: a kislány még kicsi, nem tud megállni a lábán,ne menj neki.

áááááááááááááá

szted?? Falra tudok mászni, a lányom még néz,hogy mi baja a gyereknek. Ha nem lökdösődik,akkor a kezét szorongatja, meg akarja harapni,pofozni,haját húzni...de anyuak szerint az enyém kicsi.

És nem az van,hogy nem szabad,mert ez butaság. TEhát ha nagyobb lesz a lányom,akkor gonolom majd szabad,és menekülhet a fiú elől.

Elég fárasztó dolog ez, és nem tudod kikerülni,mindig találkozol olyan anyukával aki nem akarja megnevelni a gyerekét.....vagy ahogy az egik válaszoló is írta akarná de nem megy(nekem is van ilyen ismerősöm,szegényt sajnálom,mert ha meglátják a gyerekes anyukák szaladnak előlük). Harap,rúg vág, oviban egy dadus csak vele foglalkozik....