Mit tennétek, ha 16 évesen kisbabát várnátok és szüleid meg akarnák ölni, abortusz mellett foglalnának állást, vagy örökbe adás mellett?

Volt abortuszom 22 évesen, én magam akartam elvetetni, anyukám támogatott ebben, fel sem merült a megtartás gondolata. Azóta ha néha szóba kerül, azon a véleményen van, hogy annak a magzatnak nem kellett megszületnie. Egyetértek Vele. Nem tudom, hogyan reagált volna, ha én akkor ragaszkodtam volna a magzathoz, sztem akkor is megpróbált volna rábeszélni. Így felnőtt fejjel igazat adnék Neki, valóban nem volt még itt az ideje, az Ő nyakára szültem volna, és érthető, ha ehhez Neki nem lett volna kedve. Én megértem a szüleidet, belekényszeríted Őket egy olyan helyzetbe, amihez igazából semmi közük, óriási teher sok éven át, és elsősorban nem te fogod a terhet cipelni, hanem ők. Szval megértem őket, hogy ennyire tiltakoznak a baba ellen.

Viszont ha már megtartottad, akkor most lányos anyuka szülői szemével is nyilatkozhatok: ha a lányom teherbe esne, és még csak el sem mondaná, ott én rontottam el valamit, ha ennyire nem egyenes a kommunikációnk. Ha ez megtörténne, mélységesen le lennék sújtva, saját magamat okolnám a kialakult helyzetért, a felvilágosítás hiányáért, a lányom butaságáért, és azért, hogy ennyire titkolózik előttem. Ezek után mindent megtennék annak érdekében, hogy valahogyan helyrehozzam a kapcsolatomat a lányommal, és bízni tudjon bennem. Leültetném, miután lehiggadtam, elmondanám Neki, hogy igazán sajnálom, mellette leszek, és sajátomkémt fogom szeretni a kisbabáját. Minden támogatásomról biztosítanám.

Egy ilyen félresiklott kis élet, a kommunikáció a legtöbb esetben a helytelen szülői hozzáállás eredménye.

A most 3 éves kislányommal és az 5 éves kisfiammal már most úgy alakítom a kommunikációnkat, hogy ne kelljen titkolózniuk. Tini korukban magam fogom megmutatni Nekik az óvszerfajtákat, méreteket.

Nem lennék a válaszolók gyereke. Szomorú, hogy csak addig számíthat a gyerek a támogatásra, ameddig nincs baj.

Fel se merülne bennem, hogy ne támogatnám. És nagyon remélem a gyerekeimben sem. Ameddig élek segítek ahogy tudok. Én nem csak 18 évig szeretnék anya lenni, hanem Mostmár életem végéig.

De ne csodálkozzunk, hogy ilyen hozzáállás mellett ilyenek a Fiatalok. 😞

"Szomorú, hogy csak addig számíthat a gyerek a támogatásra, ameddig nincs baj. 2

Szomorú hogy egy gyereknek csak addig jó a szülő amíg helyett viseli a baromsági következményit meg fizet értük.

"Ha abban a szellemben nő fel, mint a mostaniak jó része, hogy neki alanyi joga hogy mindenki kinyalja a seggét, akkor van baj."

Ez megint nevelés kérdése. 😃

Fognám magam és a barátomhoz és a szüleihez költöznék, leraknám az érettsegit(kettessel a hülyék is át tudnak menni, elég 2 tárgyra fókuszálni), aztán keresnék valami jó kis hiányszakmát, amiért még fizetnek is, hogy tanuld, vagy 2 jól sikerült érettségivel elmennék felsőfokú szakképzésre. Ha az egyik érettségitárgy az infó, azt otthon, gyerek mellett is lehet fejleszteni.

Másfélévesen délelőttökre bölcsibe adnám, majd egyre többet lenne ott, ahogy nő.

Ha az apja és annak családja támogat, akkor nem lenne gond. Nem idilli, sokat kell majd alkalmazkodni, de csak 2 évet kell kibírni, ha apukával együttmarad a lány, és a fiú dolgozik, akkor elég egy évet kihúzni.

Aztán kezdhetik ketten alulról, albérletben, megtakarítás nélkül, de legalább végre szülőktől függetlenül az életüket.

"Az sem érdekelné őket, ha később nem lehetne gyereked."

Nettó baromság ezzel riogatni bárkit: sokkal gyakoribb a szülés (!) utáni másodlagos meddőség, mint az abortusz utáni.

Ha pedig "Megvolt az oka, hogy szülők miért nem értesültek róla "időben" akkor becsapta a szüleit, visszaélt a bizalmukkal. A mi családunkban egyértelmű, hogy ez mélységesen elítélendő, egyértelmű kitagadással jár. Esetlegesen elképzelhető az unoka szülők általi örökbefogadása - de a lány bizony takarodik a háztól.