Nagyobb gyerek örökbeadásának/lemondásnak a menete?

Olvastam az előző kérdést.Vállalom a lepontozást,de mélyen elítélem a kérdezőt és családját.Még is milyen dolog az,hogy eldobom magamtól a gyerekemet,mondván veszélyes a környezetére?Nem a szülök feladata lenne addig menni,míg nem találnak megoldást?Az én 2 évesem lekopogom,semmi jelét nem mutatja,hogy lesznek majd vele hasonló problémák,de az biztos,hogy addig nem szültem volna második meg többedik gyereket,míg az elsővel problémák vannak.Talán a figyelmet neki kellett volna szentelni.

Kérdező tegyük fel,sikerül lemondani a gyerekről.Az nem érdekel mi lesz vele utána?Szerinted valaki majd önként és dalolva örökbefogadja?Ha nektek nem kell,majd lesz valaki aki pont egy ilyen nehéz estre vágyik.Biztosra veszem,hogy nem.Szóval otthonban marad az elkövetkezendő 12 évben,esetleg ha nagyon nagy mázlija van,nevelőszülőkhöz kerülhet.De miért is más vesződjön vele helyettetek?

Mit vársz?Lemondasz róla,és onnantól minden olyan lesz mintha meg sem született volna?Mindenki boldog lesz a családban?A barátok meg örömmel hívnak mindenhova?Mert ha ez a vágyatok,akkor undorító emberek vagytok.A gyerekkel mi lesz utána?Nem érdekel milyen nyomokat hagy majd benne,hogy a szülei eldobták,mint ahogy sokan a neveletlen kis kutyákat szokták?

Szerintem ez egy tipikus provokatív kérdés.

Gondoljunk bele.Itt egy problémás 6 éves,akit számtalan orvoshoz elhordtak.Nem tudnak vele mit kezdeni,és az orvos nem vázolja fel a szülők lehetőségét,hanem a gyakorira kell jönni kérdezősködni,tipikusan olyan sztorival amire az olvasók ugranak?Jaj,hagyjuk már...