Hogyan neveljem?

Örökbefogadott fiam van. Most 7 éves. Külön úgy elmondani, hogy na most üljünk le és beszéljük meg, sosem akartam, és nem erőltettem. De mindig őszinte voltam vele. Amikor már három éves korában beszélni tudott és az oviban látta, hogy terhes az ovis kistársa anyukája és kistestvér lesz, akkor ő is kérdezte, hogy lesz-e testvére. És hogy ő is az anya pocakjából bújt-e elő. Ekkor válaszoltuk meg a korának megfelelő módon azt neki, hogy ő nem az anya pocakjából bújt elő. És a néni, aki megszülte, ő a szűlő-anyja, aki meg 2 napos korától a gondját viseli, ő anya, akit mindig is anyának ismert. Aztán több apropóból többféleképpen feljött a téma, de sosem füllentve, mindig az igazságot kapta. Sosem volt ebből semmi problémája, mert a szűlő-anyukáját mindig pozitívan építettük fel neki, hogy szerette és a legjobbat akarta neki, csak nem volt otthona és férje, és nem volt hova hazavinnie, ezért hagyta a kórházban, hogy jó édesanyát és édesapát találjanak a doktornénik neki.

- Apa, és hogy nézett ki a szűlő-anyukám?

- Nem tudom kisfiam, nem találkoztam vele. De gyere csak állj ide mellém és nézz a tükörbe. Nézd csak, neked szép kék szemed van, látod? Biztosan neki is ilyen szép kék szeme van és tőle örökölted...