Hogyan neveljem?

Csak és kizárólag az első verzió.

Egy kamaszt sokkolna egy ilyen információ, a ne tudja meg pedig a mai világban esélytelen - és nem mellesleg simán lehet hogy örök harag lesz a vége, amikor kiderul

Jó kérdés.

Először is szögezzük le, hogy a harmadik opció nem lehetséges, mert előbb utóbb mindenképp kiderülne. Azt ugye tudod, hogy pl iskola/óvoda beíratásnál egyes helyeken ki kell tölteni egy kérdőívet amiben az is benne van, hogy örökbefogadott e a gyerek vagy sem?

Ha kiskorától úgy álltok hozzá, akkor lehet úgy fog felnőni, hogy nem számít nektek semmit hiszen még hangsúlyozzátok is, hogy még véletlenül se ti vagytok az igazi szülei. Szerintem ez hosszú távon inkább romboló hatású.

Szóval én arra szavazok, hogy olyan korban amikor már megérti, és kötődik eléggé hozzátok mondjátok el neki. Olyan 6-10 éves korig, attól függ hogy látjátok majd a szellemi/lelki érettségét, mert ez ugye mindenkinél más.

Örökbefogadás előtt oktatáson vesztek részt, ott ez is szóbakerül.

Egyébként szerintem az a legjobb megoldás, ha tudja, hogy nem te szülted, viszont ettől ugyanolyan "igazi" szülei vagytok.

Kiskorban.

Volt egy csoporttársam, ő kamasz korában tudta meg, hogy örökbefogadták, akkor is véletlenül. (Mert igen, általában kiderül) Nagyon kiborult, sokat járt pszichológushoz.

Ha kiskorától tudja, az ő szintjén elmagyarázod neki, akkor később nem rázza meg, nem érzi magát becsapva.

Apám örökbefogadták a nagyszüleim. Kicsi korától tudta, ő és a (mostoha)bátyja is.

Neki ez így volt természetes. Egyáltalán nem viselte meg. Azt mondta, hogy hálás a szüleinek is, amiért szeretetben felnevelték, és a vér szerinti anyjának is, aki az életét adta érte (belehalt a szülésbe).