Hogyan neveljem?

Provokál, te meg beszállsz a játszmába, ezért nem ér véget.

A 3 éves lányomnál ez úgy néz ki, hogy időnként azt mondja ránk (ha éppen mérges valamiért), hogy "buta vagy". A férjem egyszer beugrott neki és leállt vitatkozni vele. Mondtam, hogy fapofával váltson témát, ne hagyja magát provokálni, határokat próbálgat csak. Mióta így tesz, elkopott ez a szokás.

Nekem az óvodás kisfiam mondta párszor, hogy elmegy máshova lakni. Ilyenkor elmagyaráztam elég részletesen, mik a lehetséges kimenetelei a dolognak. És azt is, hogy nagyon szomorú lennék, és szörnyen hiányozna mindenkinek, ha elmenne. Ha ezek után is menni akart, akkor széttártam a kezem, jó, menjél. Persze nem ment el, max. a teraszig. Pár alkalom után leszokott róla.

Ha valamit nem akar megcsinálni, felsorolok pár dolgot, amiket én sem szeretek csinálni és fárasztó, de mégis megteszem a családomért, érte, mindannyiunkért. Mert egy család vagyunk, szeretjük egymást, és mindenkinek megvan a maga feladata, pl. rendet rakni maga után.

Szerintem ha egy 5 éves rettentő akaratos gyerek felfogja ezeket, egy 11 éves is felfogja. Ha kell, keress cikkeket elveszett, elrabolt gyerekekről, gyermekotthonokba kerültekről, mesélj neki a hajléktalanokról. És mondd el neki, mennyire szereted, és fontos neked, de a kötelességei alól nem bújhat ki, mert nem leszel mindig mellette, ha helyt kell állnia az életben. A családján kívül pedig senkire sem számíthat hosszabb távon.