Szüljek vagy fogadjunk örökbe?

Én igazán egyiket sem tartom jó ötletnek. Leírod, hogy a párod nem valószínű, hogy megéri a nyugdíjas éveket.

A teherbeesés nem biztos, hogy azonnal összejön. Lehet, hogy csak évek múlva szülnél.

Örökbefogadásnál nagyobb gyerekre gondoltatok? Mert akkor az annyival jobb, hogy idősebb lesz már, mire ti idősek lesztek. Viszont elég hosszú a várakozási idő, az sem megy azonnal. Bár nagyobb gyerekeknél, lehet, hogy rövidebb az várakozási idő.

Szóval így, hogy talán egyedül maradsz, van hitel, kevés a pénz, én felelőtlen döntésnek gondolom.

Értem, hogy hiányzik a gyerek, család. De legalább ti ketten ott vagytok egymásnak. Már ez is nagy szó.

Gondolkoztatok olyanon, hogy segítenétek önkéntesként olyan intézményeknél, ahol gyerekek vannak? Ez nem kerül pénzbe, nem egy életre szóló felelősség. De biztosan nagyon örülne sok gyerek, ha szeretet kapna.

A szulest nem tartom en sem jo otletnek, foleg ugy hogy a parodrol irod nincs minden rendben es tenyleg eleg kicsi az esely, higy azonnal osszejon.

Nagyobb gyereket nem fogadnek a helyetekben orokbe, tudod elofordulhat, hogy az elozoeket (akikert oszinte reszvetem!) akarnatok latni benne. Mivel nem veletek toltotte az elete elejet, ezert mas lenne a kapcsolat.

Baba orokbefogadasa- meg ez lenne a legjobb, de kisbabara masfel - 2 evet mondanak varakozasi idonek, 2 kolleganom is orokbefogadtak (nem lehetett egyiknek sem sajat) es valoban majdnem 2 evet vartak a babakra. Szoval sok ido....

Oszinten szolva beszelnek a helyedben szakemberekkel, akik pl orokbefogadasnal a kornyezettanulmanyt csinaljak es a leendo szuloket vizsgaljak, mert ok mar hidd el sokat tapasztaltak eteren, fognak tudni segiteni a dontesben, hogy egyaltalan fogadjatok-e, ha igen milyen eselyekkel! Ugyanis (sajnos ilyen vilagot elunk) ezen a teruleten is van protekcio....

Sok sikert!

Őszinte részvétem!

Olyan sokan vágynak szeretetre, épp most olvastam a családi kategóriában, hogy egy 17 éves lány kétségbeesésében már anyát keres.

Én ebben a korban már nem szülnék, de mindenképpen keresnék olyan lehetőséget, ahol tudnék segíteni a szeretet hiányosoknak, akár önkéntes munkában. De nem vagyok a helyedben, csak ötletelek.

Ez nagyon egyéni, hogy ki meddig él, milyen egészségi állapotban van.

Én messze nem érzem magam annyinak, amennyi vagyok, és nem is nézek ki annyinak. De ettől még velem is bármikor történhet valami.

Ha nálatok már most vannak egészségi gondok, akkor nagyon megfontolandó.

Azért valóban nem szabad gyereket vállalni, hogy majd ne maradj egyedül. A gyereked nem a te gondozód, őrződ lesz, hanem egy önálló felnőtt, saját élettel.

És miért lennél egyedül? Gondolom, vannak rokonok, ismerősök, barátok.