Lombik helyett egyből örökbefogadás?
Babát tervezünk, és hát szóba került, hogy mi van, ha nem jön össze spontán módon. Én kicsit fatalista vagyok, úgy gondolom, hogy ha nem fogan meg viszonylag egyszerűen, annak oka van (nem ezoterikus micsodákra gondolok, hanem biológiai, genetikai okokra).
Nem vagyok nagyon rápörögve a témára, elég lazán veszem, de ha magamba nézek, úgy gondolom, hogy nem ragaszkodnék hozzá foggal-körömmel, hogy a saját gyerekemet neveljem. Ezt úgy értem, hogy ha X év sikertelenség után az orvos felvetné, hogy lombikkal próbálkozzunk, akkor belemennék, de ugyanakkor felvennénk a kapcsolatot örökbefogadást szervező alapítványokkal is. Aztán amelyik előbb sikerül.
(Lehet, hogy a gyakorlatban ez nem így működik, mint mondtam, csak spekulálok.)
Elég önző hozzáállás, tudom.
Más is van így?
válasza:Èn pont így gondoltam.
Ha nem jön össze akkor nem fogok lombikozni meg ezer dolgot csinálni, akkor jöhet örökbefogadás.
Èn is abban hiszek, hogy a sors megmutatja mit kell tennünk. Ès ha nem akarja, hogy sajátom legyen, akkor azt akarja hogy más rászorultat szeressek.
De 2 lányom született. Most nagyon gondolkodom, hogy nevelöszülök legyünk, de ezt a férjem nem akarja.
válasza:Gondolkodni ráérek, de gondolni rá most kell.
Szerintem ez a tudatos családtervezés része, hogy legyen B terv is, ne csak álljunk, mint ló a jégen, ha kiderül, hogy nem lehet gyerekünk. Arról is beszéltünk, hogy mi lesz, ha beteg lesz a gyerekünk. Vagy ha egyikünk meghal. Ettől függetlenül nem emészt perverz halálvágy egyikünket sem.
válasza: válasza:Miért lenne ez önző hozzáállás?
Engem pl. adoptáltak. A sztori kb annyi volt, hogy anyuék fiatalon akartak gyereket, úgyhogy miután egy évig nem jött össze, úgy döntöttek, hogy kérnek egy gyereket állambácsitól. Jöttem én négyévesen, aztán vagy fél évre rá a húgom. Anyu szépen, problémamentesen teherbe esett. Ettől még senki sem siránkozott felettem, hogy jaj, minek kellett ez a kölyök, ha lehetett saját is :D Nem kell túlkomplikálni. Ha szülsz, ha örökbe fogadsz: lesz egy gyereked. Kész.
válasza:Köszönöm a válaszokat.
Azért önző hozzáállás, mert ezzel csökkentem az esélyét, hogy testileg-lelkileg összetör a sokéves sikertelenség, a lombikprogram nyűgje-kínja, a kudarcok, a fizikai rosszullétek stb.
Nyilván az az "igazi", ha az ember a saját gyerekét várja, neveli, szereti, de ezt nem akarom azon az áron átélni, hogy már 40 éves vagyok, mire a gyerekem a hátára fordul.
válasza:5-ös vagyok. Önzőségnek azt tartom, ha valaki a más kárára tesz olyat, ami neki jó. Te ezzel kinek ártasz? A még meg sem fogant gyereknek?...
Mindamellett az adoptálást se tartom olyan nagyon nemes és önzetlen cselekedetnek. Ezért mondtam, hogy nincs olyan sok különbség, mindkét alternatíva az emberek azon vágyából indul ki, hogy gyereket akarnak. Egyik se önzőbb a másiknál. A szegény kis árva teóriát meg hagyjuk már. Árva az, akinek meghaltak a szülei, az állami gondozott gyerekeknek csak nagyon kis százaléka is ilyen. Nekem is élnek a biológiai szüleim. Aki azért csinálja, hogy magát glorifikálja ezzel, az inkább bele se fogjon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!