Kolléganőmnek türelemmel válaszoltam örökbefogadott gyermekem iránti érzéseimről, szerintetek is egy idióta?

én is örökbe fogadó vagyok és az örökbe fogadott gyermekem mellett van egy vér szerinti is és volt pár ismerősöm aki megkérdezte, hogy ugyanúgy szeretem mind a kettőt? és mikor kijelentettem, hogy igen, nincs különbség a kettő között hitetlenkedve néztek rám, hogy hát de az egyik a sajátod a másik meg nem... én is mint te ugyanúgy mondtam, hogy de ő is a sajátom, csak nem én szültem :)

Nagyon sok ember van tényleg aki nem tudja elképzelni, hogy az örökbe fogadott gyerekeket is ugyanazzal a szeretettel lehet szeretni mint a vér szerintit, ők azok, akiknek ha nem lehetne gyereke, biztos inkább gyerek nélkül élnék le az életüket. Tényleg ne foglalkozz a kolléganőddel, én se szoktam a hitetlenkedőkkel, nem érdekel ki mit gondol, a lényeg, hogy én és a gyermekeim is tudják-érezzék, hogy nincs különbség közöttük.

Egyetértek azokkal, akik azt írták, sajnos érzelmileg és értelmileg sem egy „zseni” a kolléganőd. :)

Szerintem kár, hogy egyáltalán tudja, hogy örökbefogadtatok, én a helyedben nem tisztelnék meg minenkit a bizalmammal.

Mindenesetre egyet tehetsz, próbálj meg ne foglalkozni vele! Tudom, nem könnyű, engem ennél sokkal jelentéktelenebb témák esetén is számtalanszor elkeserít, mennyire ostoba emberek vannak.

Azzal nem értek egyet, hogy a „laikusság” miatt mondott ilyeneket. Értelmes ember, ha nem ért valamihez, nem ismer valamilyen helyzetet, nem üvölti a világba a hülyeségeit, hanem meghallgatja azt, aki autentikus forrás, és elgondolkodik, ha érdekli a téma, beleássa magát akár csak a szakirodalomba.

Annyira jó olvasni a válaszokat, és a Kérdezőt is:)!!

Nekem az anyám olyan, mint a Te barátnőd...megdöbbentett. Ugyan még nem akarok örökbe fogadni 24 évesen, egzisztencia nélkül, de már utánaolvastam a dolgoknak, fórumokon is, tanultam gyerekpszichológiát-azt újra elővettem, stb. Szóval készülök erre, egyenlőre csak elméletben, de teljes meggyőződéssel. Nem tudom, hogy majd lehet-e gyerekem természetes úton, de "nem nagyon" érdekel. Valamiért az az érzésem, hogy örökbe kell fogadnom, és meg is teszem. Úgy vagyok vele, hogy genetikailag úgysem tudnék sok jó dolgot továbbadni-viszont rosszat már inkább, és nem szeretném ezeket a géneket továbbörökíteni, egyszerűen nem logikus. Viszont gyermeket szeretnék, az örökbefogadás mindig is szimpatikus volt (ha tehetném egy óriási kastélyba SOK árva kisgyerekkel élnék-mondjuk oda kellene személyzet is, de érted:)

Amikor ezt tényszerűen közöltem anyámmal, úgy reagált, mint a barátnőd, szó szerint: "Beszélt nekem génekről melyek ki tudja milyenek, majd visszaütnek :D" ezt hajtogatta, hogy ki tudja, hallani olyanokat is, akik lemészárolták a szüleiket, amikor megtudták, hogy adoptálták, vagy "visszamentek", bla bla bla. Plusz- a pláne - közölte, hogy nem fogja úgy szeretni mint az igazi unokáját, mert ez nem is az ő unokája lesz. És, hogy azzal, hogy azt mondom, hogy nem akarom a génjeimet továbbörökíteni, az lelki terror, és sértő, bántó.... Úgyhogy már most tudom, hogy a gyerekemnek "nem lesz" nagymamája. Sőt, ha anyám érdeklődne is majd, nem fogom -vagy nem sűrűn- átvinni hozzá a kicsit, és látogatóba se jöhet. Egy idegenhez végülis minek..

Slusszpoén:Egyébként anyám is vert engem, folyamatos volt a lelki terror-most is az, sajnos kénytelen vagyok vele együtt élni és elviselni (anyagi függés). De ő csodálatos anya, és én a vér szerinti kicsi lánya vagyok...hát kössz.

És hozzátette, hogy egyszer én is majdnem árvává váltam, "na akkor téged ki fogadott volna örökbe?! Senki, akkor te minek?"

Az ilyen embereket azt hiszem ignorálni kell, miattunk is, és a gyerek miatt is.Sajnos ezek a mérgező emberek bogarat tudnak ültetni a gyerekek fejébe.

Kérdező, ha nem baj, és van időd válaszolni: neked mennyi ideig tartott az adoptálási procedúra? Nálad is évekig húzódott, vagy rövidebb volt?

16-os ne haragudj hogy én is írok neked, remélem nem baj :)) 11-es voltam...

Anyukád hozzáállása miatt írok, mert nálunk a férjem anyukája volt teljes mértékben ellene az örökbe fogadásnak... Eleve már attól kikészült, hogy a fiának egy meddő nővel van kapcsolata (első férjemtől van a vér szerinti lányom, születése után 1 évvel vették ki a méhem méhnyakrák miatt) , az örökbe fogadást is akkor jelentettük be neki amikor már 2 hónapja beadtuk a kérelmünket, már túl voltunk a környezettanulmányon-beszélgetésen is és mikor elmondtuk neki, kijelentette, hogy bemegy a TEGYESZ-hez és megtiltja nekik, hogy nekünk gyereket adjanak :) mert ugyan neki nem kell örökbe fogadott unoka!

Aztán eljött a pillanat amikor megszületett a fiúnk... (nyílt örökbe fogadás volt, akkor már hónapok óta ismertem a kismamát együtt jártunk vizsgálatokra, így ott voltam a születésénél is - kérvény beadásától másfél évre rá, de szerencsénk volt, mert egy ismerős által ismertem meg az örökbe adó anyukát), na szóval eljött a pillanat amikor megszületett, bejött a kórházba odaadtam a kezébe és onnantól kezdve minden megváltozott benne... imádja a fiamat, már őt se érdekli hogy nem vér szerinti unokája, mindent megtenne érte, szóval komolyan szupernagyi lett belőle :) és már én se vagyok az a borzasztó meny aki meddő létére elszédítette az ő fiát :D

Tehát sokan vannak akik így gondolják nagyszülőként, de amikor meglátják-megfogják azt a picike kis ártatlan emberkét, minden haragjuk elszáll :) Szóval előre ne tervezd el, hogy nem viszed a közelébe, mert nem tudhatod mit fog érezni akkor, amikor ez az egész valósággá "kézzelfoghatóvá" válik :)

Végtelenül buta és öntelt nő lehet.

Ne foglalkozz vele, kár a gőzért, azt gondol, amit akar.

Te csak legyél olyan, mint eddig, ezt csak így lehet csinálni.

De azt nem értem, hogy a verés hogy jön a képbe...nem kell vele összehasonlítanod magad, egyértelmű, hogy jobb ember vagy ettől függetlenül is.

ezt csak az tudja elhinni, és átérezni, aki ár átélte. de ennek ellenére azért gondolkodhatott volna egy kicsit. felesleges foglalkozni vele úgyse fogja megérteni.

tényleg idióta :D