Más örökbefogadott gyereknek is vannak szobatisztasági problémái közösségben?

Tényleg nem bírálni szeretnélek, de ha én örökbefogadnék egy gyereket, biztosan hagynék neki jóóó sok időt az összecsiszolódásra. Először is, nekem már az fura, hogy szinte az első dolgod a szobatisztaságra szoktatás volt. Aztán pár hónap elteltével bölcsibe adtad. Igazán nem akarok a pénztárcátokba turkálni, de egy örökbefogadásra az ember azért felkészül, van ideje felkészülni. Lelkileg és anyagilag is. Nem lehetett volna egyszerűen kivárni az ovit? Nagyon sok volt neki ennyi váltás. Légy türelmes a bekakilással. Ez tipikusan traumának a tünete. Léhet, hogy akár hónapokig is eltart, míg elmúlik. A legrosszabb amit tehetsz, hogy a fejére olvasod és más gyerekekhez hasonlítod. A legjobb pedig az, ha egy semmi gond, legközelebb majd a Wc-be megy-el elintézed és nem csinálsz csirkuszt.

Az unokaöcsém akkor kezdett bekakilni 3 évesen, amikor a szülei váltak. Elbújt egy sarokba és a gatyába kakilt. Jó pár hónapig eltartott, mire elmúlt. Csak a türelem segített.

"Rámutattam, hogy az oviban mindenki más kimegy a vécére, és kínomban, habár tudom, hogy vesztegetni nem szabad, felajánlottam neki, hogyha többet nem csinál ilyet, akkor megkapja azt a játékot, amit már hetek óta kér tőlünk."

Ha szerinted ennyit jelent ez, hát legyen.

Ha szerinted egy 3 éves már olyan értelmes, hogy képes az érzéseit, érzelmei kordában tartani és a te kívánságodnak megfelelően többé nem bekakilni, hát legyen.

Ha szerinted és a szakemberek szerint elég 10 hónap egy kisgyereknek, nevelőszülők után , új családba szokni, majd bölcsödébe beszokni, aztán oviba beszokni, hát legyen.

Csak halkan jegyzem meg, hogy a kisfiad 3 éves korára elég sok mindenen keresztül ment, ami valószínűleg egy felnőtt embert is megviselne.

Ha tetszik, ha nem, a bekakilás stressztől van. De tudod mit? A te gyermeked, úgy oldod meg a problémát, ahogy akarod. Mondhatod továbbra is, hogy az oviban már mindenki sokkal ügyesebb, mint Ő, mert a többiek a wc-be kakilnak. Ezzel sokat segítesz.

Imádom, amikor valaki kiír egy kérdést, kap rá válaszokat, ötleteket, de csak annyit reagál, hogy magyarázkodik, magyarázkodik. Mindenki más hülye, csak ő tudja a frankót! Csak akkor minek írja ki a kérdést??

nem vagyok pszichológus,de én is az elválásnak, egy bizonyos traumának tudnám be. ahogy belekezdtem a soraid olvasásába ez jött le. és sztem ez egy olyan mélyen gyökerező trauma,ami nem biztos,h. eljut a felszínig. mint ahogy te is írod,szívesen megy oviba,nem sír,stb. mégis,valahol mélyen lehet valami,tarthat attól,h. újra instabil lesz az élete,újra el kell válni,újra meg kell szokni valahol máshol,ahol megint idegen számára.

a világért nem bírálni akarlak,de nekem sem jutott volna eszembe bölcsibe adni,és hiába a szakemberek véleménye,sztem is kevés az a 10 hónap. vagyis,pont arra elég,h. látszólag megnyugodjon.

ha most azt mondja,szívesen megy oviba,akkor hagynám,hadd járjon. a bekakilás majd megoldódik magától, a gyerek kiskönyvében azt írják 5!!! éves korig előfordulhat,főleg változások alkalmával (ilyen az ovi is pl.!) ha viszont nem akar oviba járni,nem szereti,akkor nem küldeném. 5 évesen kötelező az ovi,nem véletlenül.