Örökbefogadott gyermeknél az eddig hangoztatott másik néni pocakjában voltál- on kívűl mikor mondhatom el, hogy nem tudott téged vállalni, mert nem volt anyagi lehetősége rá?

én is örökbe lettem fogadva 3 hetesen. sosem volt meg bennem a "törés", hogy anyu egyszercsak elmondta. mindig azt mondta, hogy neki nem a hasában hanem a szivében születtem. Minnél nagyobb lettem annál érthetőbben.

Ha tudja, hogy nem a sajátotok, hanem örökbefogadtátok, akkor csak akkor mondd el szerintem a körülményeket, ha érdeklődik. Akkor is nagyon finoman, nem szabad szidni a szülőanyát.

Csodálatosak vagytok és ezt ő is tudni fogja nagy korában. :)

azt hittem ezt "oktatják" mármint az elmondás hogyanját.

na de a minék előbb annál jobb elvét vallom,mert ismertem 2 örökbe fogadott gyerköcöt,és ök elég normálisak voltak nem érzödött rajtuk hogy valami nem olyan mint másoknál.

és inkább tölletek tudjameg mint hogy valaki "véletlenül" el mondja.

pl:szomszéd.

Én ezt csak kérdésre mondanám el.

És akkor sem úgy állítanám be a vér szerinti szülőt, mint akivel valami tragédia történt. A gyerek ösztönösen sajnálni fogja, és titeket ösztönösen valami tragédia haszonélvezőjének tekinteni (szerintem).

Ha kérdezi, én csak annyit mondanék, hogy az anyagi körülményei alapján úgy látta, ez a legjobb megoldás. (Nyilván olyan szavakkal ami egy 8 évesnek vagy ha 10 évesen kérdezi, 10 évesnek érthető.) Én nem adnám elő a sajnálatra métló szegény ember sztorit.

Az én kisfiam 5 éves. Már régebben tudja, hogy nem az Anya pocakjából bújt elő, kb 2,5 évesen kérdezett rá, egy nagypocakú néni láttán. Négy éves korában úgy meséltem el neki a történetet (a születéskori fotóalbumát nézegetve), hogy a kórházban találkoztunk egy gyönyörű nénivel, akinek a kezében egy szép kisbaba volt, és a néni nagyon sírt. Megkérdeztük, hogy miért sír. Ő pedig elmesélte, hogy kibújt a pocakjából egy kisbaba. És most Édesanyát és Édesapát keres a kisbabának, mert ő nem tud az anyukája lenni. Neki nincs lakása. Nincs otthona. Nem tudja hová hazavinni a kisbabát. Nincs ágy, nem tudja hová lefektetni. És akkor mi megvígasztaltuk a nénit, megígértük neki, hogy mi leszünk a szülei a kisbabának, és örökbefogadtuk. A néni is megnyugodott és mosolygott, hogy a kisfiú, aki a pocakjából kibújt, mostmár biztonságban van. A kisfiú is mosolygott álmában, hogy mostmár van Édesanyja és Édesapja. És mi is boldogok voltunk, mert nagyon szép kisbaba volt, akinek a szülei lettünk.

Szóval, mintha egy Grim mesét mondtam volna...