Az orokbefogadottak miert csak a verszerinti testvereikkel akarnak megismerkedni, aztan tartani a kapcsolatot?
Rengeteget olvasgattam a temaban. Es altalaban azt irjak , hogy "A verszerinti szuleim nem erdekelnek, de hogy van e testverem azt meg akarom tudni. Ha van szeretnem ot/ oket ismerni." Sokszor gyulolettel, megvetessel beszelnek a vsz. szulokrol, de a testverek masok. Miert? Nem ugyan abbol a szemelybol van/ vannak osszegyurva, akitol elmeletileg semmit nem akarnanak(itt most a mar vsz. szulonel felnovo testverrol van szo)?
Masreszt. Mint orokbeado szulo, eleg rosszul ereznem magam, hogy volt egy gyermek, akitol x eve ilyen-olyan okbol , de szomoruan megvaltam. Es egyszer csak felbukkan , de csak az erdekli, hogy vannak e rokonai, mert azokkal szeretne kapcsolatot de en a kozelebe se menjek, mert rohadtul nem kivancsi ram. Az mar megint mas kerdes, hogy a csaladtagok erre, hogy reagalnanak.
Nekem ezt egy kicsit nehez megerteni. Nyilvan a testverek nem tehetnek semmirol, de akkor is fura belegondolni.
Kedves 9-es!
Naná, hogy bántva érzi magát a szülő. Szembement a nehézségekkel, kihordta, megszülte a gyerekét annak ellenére, hogy tisztában volt vele, nem tudja felnevelni. Nem elvetette, hanem megadta neki a lehetőséget egy normális életre. A legtöbben erre nem lennénk képesek, hiszen iszonyatosan nehéz elengedni egy megszületett babát. Azok közül, akik a szülésig úgy érzik, örökbeadják, rengetegen meggondolják ám magukat a szülés után. Aki mégis odaadja, annak tényleg nincs más választása.
Semmilyen magyarázat nem lenne neked elég? Az sem, ha nem lenne mit enned, nem fűtenének rád, ha apád verne, mert iszik? Vagy ha anyád fiatalon szült meg, és a szülei nem engedték, hogy megtartson? Vagy ha a körülmények miatt a hatóságok nem engedték, hogy születésed után hazavigyen, és mehettél volna csecsemőotthonba, majd nevelőszülőtől nevelőszülőig, holott tudta, hogy nem tud majd kihozni?
Érdemes átgondolni ezeket a kijelentéseidet!
Kedves Kérdező!
Az a baj, hogy a titkok mindig kiderülnek. Hol előbb, hol később, de általában a legrosszabbkor.
Persze hogy nehéz erről a később született gyerekeknek beszélni, és nincs annál rosszabb, ha például kamaszkorban, az örökbeadott nagytesótól tudják meg, akit ráadásul fűt a harag.
Szerintem az a kulcs, hogy elég hamar beszélni kell róla a gyereknek. Már ovis korban sort lehet erre keríteni, amikor a családról van szó. Kérdezni fog, sőt ahogy nő, egyre többet, de abban nő fel, hogy van valahol egy testvére, akit anya ezért vagy azért az ő születése előtt elengedett. Talán így nem traumatizálja a dolog, ha felbukkan a tesó.
Az a férj meg, aki ilyenért elhagyja a feleségét, nem normális, és tuti hogy más gond is van abban a házasságban.
11-es valaszolo, en is igy gondolom!
Hat igen tobben irtak, hogy milyen ferfi aki kepes egy ilyenert ott hagyni a feleseget. De allitolag semmi problema nem volt, addig amig el nem mondta.
Azert kerdeztem, hogy van e gyereked, mert a valaszod alapjan nem tudtam eldonteni, hogy pusztan csak meggondolatlansagbol
Na, ujbol.
Szoval, hogy pusztan csak meggondolatlansagbol tettel egy ilyen kijelentest, vagy csak pusztan nem tudod aterezni azt, hogy mekkora fajdalommal jar egy ilyen dontes.
Ha van gyereked, azert barmit megtennel, es igenis sz*r erzes lehet, hogy megszulted , odaadtad masnak, utana meg meg szemrehanyast is tesz, vagy pusztan maga a leted sem erdekli.
13-as válaszra reagálnék.
A gyökértelenség, eldobottság érzése természetes. De azt gondolom, hogy utóbbit egy jó érzésű örökbefogadó szülő már kifejlődni sem enged a gyerekében, hanem a kezdetektől tudatosítja benne, hogy az anyukája nem rossz szándékból adta örökbe, hanem muszájból, és közben hatalmas örömet okozott vele nekik, az örökbefogadóknak.
Hál istennek, mostanában már nem divat eltitkolni a gyerek elől az örökbefogadás tényét, így kiskorától beleszokik a helyzetbe, nem egy véletlen miatt kapja a jeges vizet nagyobb korában a nyakába.
Engem amúgy az előző kommentedben az fogott meg, hogy nem tudnál elképzelni megfelelő magyarázatot. Látod, ez a gáz. Elítél, megítélsz valakit látatlanul, aki talán az életedet mentette meg azzal, hogy lemondott rólad.
Ne legy szuklatokoru. Mar, hogy lenne eleg, mar ne is haragudj?
Jo, te nem csinalnad meg. Szep, meg minden de attol meg vannak helyzetek , mikor nincs mas valasztas.
Remelem, hogy ha ezt nem veszi be a gyomrod, akkor az abortuszt nem iteled el.
Amugy en sem azt irom, hogy szeretni kell a szuloanyat, meg az egekig magasztalni, de minimalis tiszteletet megerdemelne. De ezt nem latom tul gyakran es elszomorito.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!