A Gyermek Othonok teli vannak örökbe fogadható gyerekekkel, miért kell mégis évekig várni az örökbe fogadásra?

Szia! Sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalatai vannak a barátaidnak, nyilván itt is, mint mindenhol, ahol emberek döntenek valamiben, akadhatnak olyanok, akik nem jól végzik a munkájukat.

Viszont kérlek, hidd el nekem (nem a tévéből hallottam, vagy valami másadrangú ismerős elbeszéléséből, hanem valóban gyakorló szakemberektől, akik az örökbefogadásokat segítik), hogy nem ajánlgatnak más gyereket valakinek, ha ő nem szeretne olyan korút/etnikumút/neműt.

Hiszen az a legfontosabb, hogy a gyerek jó helyre kerüljön, és ha a leendő szülők már eleve „nem ilyen lovat akartak”, akkor borítékolható, hogy nem lesz jó helyen, nem tudják majd elfogadni.

Számos örökbefogadót is ismerek egyébként, akik kivárták a sorukat (igen, éveket!), de végül sikerült családdá válniuk, és egyiküknek sem ajánlottak olyan gyereket, amilyet nem szeretett volna, csak azért, mert az adott gyerket már ki akarták paterolni az otthonból.

De mondom, nyilván előfordulhat ilyen is, ha egy rossz szakember dolgozik az adott helyen. Azonban azt kizártnak tartom, hogy örökbeadható kisgyerekeket nem adnak oda senkinek, ezért bent ragadnak a rendszerben. Rengetegen várnak gyerekre, sokkal többen, mint ahány örökbe adható van.

A barátaid egy 4-5 évest szeretnének, és nekik mégis egy kamaszt ajánlgatnak?

A ténylegesen örökbe adható gyerekből nagyon kevés van,

mindenki babát akar de egésséges cuki babót ritkán felejtenek a korházban, ha megteszik se mondanak le róla papiron.

A barátaiddal azért húzodik a dolog mert ez nem húspiac hogy vállogasanak, az ilyen szülök a lista aljára kerülnek mert tudomásul kell venni hogy nem minden örökbefogadni akaró alkalmas.

Nos hát igen, ez a hit, hogy „genetikus rosszaság” létezik az, amiért sokaknak nem szabadna gyereket örökbe fogadniuk. (És még sok egyebet sem szabadna, de most maradjunk a témánál. :)

Mert ebből lesz az, hogy hiába fogadott örökbe egy szőke kék szemű kis „angyalkát”, ahogy az bármi rosszcsontságot követ el, rögvest azt fogja mondani az örökbefogadó, hogy „pedig mi mindent megadtunk neki, de hát úgy látszik, a szüleitől hozta ezt a tulajdonságot/viselkedésformát”.

Azért különösen ijesztő ez, mert ha a saját „vérük” követné el ugyanazt, akkor bezzeg magukban, a nevelésükben keresnék a hibát!

Igen, az tény, hogy egy más etnikumba tartozó örökbefogadott gyereket nevelni más nehézségekkel is járhat. De nem a gének miatt, hanem olyan triviális dolgokból adódóan, mint pl.:

– mivel első ránézésre látszik, hogy nem vér szerinti gyerek, alapból nehezebb a helyzete a mai magyar társadalomban, ahol az emberek zömének dunsztja sincs az örökbefogadásról, és bele sem gondol soha;

– nagy eséllyel durva előítéletekkel fog találkozni csupán a bőrszíne miatt, hiába nevelték „fehérek”;

– azzal a népcsoporttal szemben, amelyből származik a gyerek, negatív előítéletek élnek az emberekben, márpedig ő igenis oda is tartozik, ott vannak a „gyökerei”.

Képzeljünk el egy kamaszt, aki egyébként is lázadó életszakaszban van, keresi a helyét a világban, tombolnak a hormonjai, és emellett örökbefogadott és még cigány/fekete mondjuk egy fehér közegben. „Fehérnek” érzi magát, hiszen úgy nevelték, ugyanakkor a „fehérek” nem fogadják be teljesen, mert más a bőrszíne… az a népcsoport pedig, amelybe tartozik „kidobta” csecsemőként. Milyen érzés lehet ez? Hová tartozik? Mihez kell(ene) idomulnia?

Ehhez hozzájön, hogy a szülei mondjuk nem túlérdeklődők/okosak, és sosem olvastak utána a témának, sosem beszéltek más örökbefogadó családokkal vagy hozzáértő szakemberekkel, így nem tudják, hogy ezek mondhatni normális dolgok, és kezelhetők.

Egyébként pedig mindig lehet kiragadott példákat találni mindenre: nekem volt olyan általános iskolai osztálytársam, aki meglopta a szüleit – holott vér szerinti gyerekük volt, és „fehér”. Ebből az következik, hogy a felmenői között mégiscsak kellett lennie egy cigánynak? Bocs, de mosolyognom kell.