Az örökbe fogadott gyermekemet kiközösítik az iskolában. Teljesen magába fordult nem mer iskolába menni szeptemberbe. Hogyan segítsek neki?

Lehet persze vitatkozni, èn mègis azt gondolom, hhogy a titok teher, ès a világ vègèn is megvan az esèly arra h kiderül. Az h egy gyereknek, csalàdnak mi a megfelelö, eltèrö. Lehet odèbbàllni, hètlakat alatt tartani a tènyt, ami sokban rajtunk mùlik h örömteli v terhes, ezt a környezet is leveszi. Lehet abban remènykedni, h majd a pedagògus helyretesz 30 gyereket meg a szüleiket, nameg az összes kollègàt, stb. (Hozzàteszem nekik is homàlyos elkèpzelèsük van az öf-ròl) V lehet beszèlni ròla, termèszetes dologkènt kezelni. Ennek sem az az egyetlen mòdja h egy

kiselóadàst tartunk. A pszichològusok sem èrtenek egyet rengeteg kèrdèsben, kedves kèrdezö, olvass èrdeklödj, jarj utàna, nèzd meg a csalàdod, beszèljetek meg, ès ugy dönts.

Nem értek egyet az utolsó hozzászólóval, mert nem arról van szó, hogy „titkolózni” kell, hanem arról, hogy ez olyan dolog, ami nem tartozik mindenkire. Ahogy mondjuk azzal sem áll ki az ember a szülői értekezleten, hogy elvált, ugyanúgy csak annak mondja el az örökbefogadás tényét, akire ez tartozik. Magánügy.

Pedig a válás ma már egy „közönséges” dolog, ezért könnyebb volna elmondani, könnyebben megértenék az emberek, ahogy azt is, hogy az adott gyerek esetleg egy mozaikcsaládban él (ahol az „én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket”), de kinek mi köze ehhez?

Olyan ez, mintha azzal álnék ki a szülők elé, hogy „képzeljétek, mi egy ordas nagy házibuliban hoztuk össze Bélukát”.

Ha valaki elég közel a kerül a családhoz, nyilván nem titkolják előtte. A tanítónőnek is érdemes lehet elmondani, mert lehetnek az örökbefogadott gyereknél speciális tanulási problémák, amelyek erre vezethetők vissza. Lehetnek, de nem biztos, hogy lesznek. Viszont a többi szülőnek semmi köze hozzá, pláne, ha ilyen csekélyérteműek, hogy a gyerekeik azt veszik le, hogy „nem szeretik annyira” az örökbefogadott gyerekeket, mint a vér szerintieket.

Az örökbefogadott gyerekek ugyanolyan gyerekei az adott családnak, mint egy vér szerinti gyerek, de sajnos ezt a legtöbb ember nem érti meg.

Hát épp ez az, hogy nem kellene olyan nagy ügyként kezelni az örökbefogadás tényét, ha az emberek számára természetes(ebb) lenne. Ez pedig csak akkor lesz, ha megismereik, olvasnak beszélnek róla, és akkor nem az érintettek háta mögött pusmugnának. Természetesen nem kell mindenkinek "élharcosként hirdetni h milyen szuper az örökbefogadás" (direkt fogalmazok túlzón), de úgyanígy az sem jó megoldás, ha féltett kincsként őrizgetjük a titkot. Valóban nem mindenkire tartozik, főleg nem a személyes érzelmi részei, de ha nem kezelnénk mi magunk olyan rendkívüli, féltenivaló dologként, talán a társadalom is jobban elfogadná. Egyre több az örökbefogadó szülő és örökbefogadott gyerek, és helyük van a társadalomban. Az új ptk (márciustól hatáylos) pont ezért vette bele a törvénybe az utánkövetés intézményét-lehetőségét, hogy az örökbefogadó családok igénybe tudják venni a sajátos kérdéseik, problémáik megoldásához szakértő segítségét. Ami a pszihológusokat illeti, közülük is érdemes olyan választani, aki érti-tudja mivel jár az ma, ha egy gyermek nem a vérszerinti családjában nől fel. Az ágacska alapítvány sok-sok, rengeteg örökbefogadó szülő, és szakember (pedagógus, pszichológus, stb akik szintén örökbefogadók) gyűjtőhelye. Sok tapasztalattal, segítőkészséggel és ingyenes tanácsadással.

Továbbra is azt mondom, hogy nem életszerű, ha PUSZTÁN attól várjuk a helyzet megoldását, hogy odébbállunk. Ismerek olyan családot, aki miután örökbefogadott egy újszülöttet, csapot-papot otthagytak és átköltöztek az ország másik felébe azért, hogy a titok az ő titkuk maradjon. Kb három évig így is volt...

Elképzelhetőnek tartom, hogy az iskolában annyira eldurvul a helyzet, hogy ÉRDEMES és ÉSSZERŰ váltani. De jól át kell gondolni, hogy az új iskolában miként kezelik a kérdést. Beszűkült és rosszindulatú emberek sajnos mindenhol vannak, nekünk nem az a feladatunk (sem vérszerinti, sem örökbefogadó szülőként), hogy megvédjük a gyermekeinket tőlük, hanem hogy felvértezzük őket ellenük.

A kérdező gyermekének még azt tudom javasolni, hogy járjon örökbefogadott gyerekek közé, h nem tekintse magát csodabogárnak, hanem ő is természetes dologként tudja megélni a családi állapotát.

Persze, igazad van, valóban a „menekülés” azon nem segít, hogy elfogadottá váljék ez a családtípus, és az emberek megértsék, hogy ugyanolyan teljes, szerető családról van szó.

Viszont azt azért lássuk be, hogy eléggé Jeanne D'arc típusnak kell lennie annak, aki ezzel odaáll 60 ember elé, és elmeséli a sztoriját, hogy hátha ettől megértőbbek lesznek.

Persze azt a kérdező tudja, hogy egyébként mennyire szimpatikusak a szülők és gyerekek az osztályukban, mert ha egyébként vannak barátai a gyereknek, illetve vannak normális szülőtársak, akkor érdemes lehet erről beszélni. Nekem speciel nem menne az, hogy kiállok eléjük, és osztom az észt, hanem megkérdezném a gyerektől, ki csúfolja, és az ő szülőjével elbeszélgetnék. Lehet, hogy történne változás… bár sajnos szkeptikus vagyok az emberi jóindulattal kapcsolatban. :)

Továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy a tanítónőtől oltári nagy tukkóság, ha ilyesmit kibeszél másoknak, pedig ő lehetne a kapocs a többi gyerekhez, neki kellene tudni kezelni ezeket a helyzeteket. (Nem mintha csodálnám, hogy nem tudja kezelni, az általam ismert tanerők a gyerekek közti alapkonfliktusokat sem tudják kezelni. Bocs, a tisztelendő kivételektől!)

Persze sajnos, amíg nem tanulnak az örökbefogadásról (vagy akár csak a mozaikcsaládokról), annak lélektani vetületéről semmit a pedagógusok, addig ők is ugyanolyan homályban tapogatóznak, ahogy mindenki.

Jot beszélgetünk:-) nagyjából egyet is értünk. Abban is h ritka a nagybetüs Pedagógus, és ha mégis hivatásként végzi munkáját, sem hiszem h túl sokat várhatnának tölük a szülök (leterheltség, járatlanság, ismeretek hiánya, képzési hiányosságok stb). Tény h jár a tapintat, és mas magánéletének a tisztelete...

Viszont örökbefogadó szülöként ( ha jól veszem, legalább hárman vagyunk ezen a fórumon) fel kell készülnunk ilyenebb helyzetre is. Ez (saját tapasztalat) szakértövel, sorstársakkal nagyságrendekkel

könnyebb! Es talán könnyebb elébe menni a problémáknak, ha nem is azon a mod on h kiállok hitvallást tenni .

A kérdezönek: ha bízol a tanítónöben, akkor érdemes tenni igy probát és megkérni, figyeljen oda a gyerekekre. Az is lehet h a nyar oldotta a gyerekeket, sokat valtoznak ilyenkor. Sok Sickert!