25 évesen nevelőszülő akarok lenni de nincs férjem, és otthon élek. Ugye nincsen ezzel semmi baj?

Ha gyerekekkel szeretnél foglalkozni akkor tanulj dajkának, pedagógiai asszisztensnek vagy ha kicsit értelmesebb vagy bölcsis nevelő ék, szociálpedagógusnak, óvónőnek vagy gyógypedagógusnak.

Ne a szüleid nyakára akarj lelkileg és lehet testileg is sérült gyerekeket hazavinni, mert azt gondolod könnyű pénz kereseti lehetőség. Nem az.

"legyen ez a munkam, mint buta, primitiv emberek kozott dolgozni es mindennap idegeskedni."

Ez ám a motiváció! Aztán majd pofán vágna a valóság, mikor ott lenne 3 problémás gyerek.

Kedves kérdező!

Szerintem azon még nem gondolkodtál el, hogy milyen gyerekeket adnak ki nevelőszülőkhöz. Ezek a gyerekek nem jólneveltek. Ha elmész valahova dolgozni ott a munkaidő végével otthagyod a buta, primitív embereket, de itt ezek a gyerekek folyamatosan veled lesznek. Nagyon gáz közegből jönnek álltalában. Nem az én jólnevelt 4 évesemhez hasonló gyerek, aki jó környezetből jön, mert nem az ilyeneket emelik ki a családokból.

Szerintem te egy kicsit álomvilágban élsz. Abból is gondolom, hogy nemvagy alkalmas, mivel itt gyakorin osztod meg ezeket a dolgokat.

3 gyerek napi szintű nevelése nagyon megterhelő. Bőven jár annyi stresszel, mint egy jobbféle munkahely. Szabadidő pedig nulla van mellette szinte, tehát magadat fejleszteni nem fogod tudni otthon. Csak, amíg nincs gyereke valakinek, nem tudja, mit vállal. Egy gyerek is sok sok helyzetben, nem hogy 3.

A másik, hogy állami gondozásban főként a rosszul szocializált családok gyerekei vannak, akik maguk is rosszul szocializáltak, tele magatartási problémával és érzelmi sérüléssel. Sokkal több gond van velük, mint a normál családok gyerekeivel. A te feladatod, hogy hurcibáld őket a kapcsolattartásokra, meg mindenféle fejlesztésre, amit kiírnak nekik. Kamasz korukban meg általában elszabadul a pokol, mert nem tisztelnek se Istent, se embert. Mindezt csak azért írom, hogy jobban lásd, miben gondolkozol.