25 évesen nevelőszülő akarok lenni de nincs férjem, és otthon élek. Ugye nincsen ezzel semmi baj?

az en valaszomat meg le se szarta.. hat na mindegy :'D

Csak egyedülálló nevelőszülőket ismerek, te nagyon álomvilágban élsz

De ha még otthon élsz,akkor hogy? Nem feltétel a saját otthon biztosítása egyébként? Őszintén kérdezem.

Ez nagyon szép és kérek volt! Talán átmegy az üzenet.

17es tökéletesen leírta. Nálunk van a lányom osztályában egy nevelőszülős gyerkőc, a saját gyerekei mellé fogadta be, mondhatni tapasztalt anyuka, a saját nagy gyerekei mellé érkezett akkor 5 évesen. Hát, vért izzadt vele, mert ezek a gyerekek sérültek. Maga a kiemelés is egy olyan trauma, amit nehezen dolgoznak fel (bármilyenek is a szülei. Akkor is ragaszkodik hozzájuk). Már elsős, így lett osztálytárs. Rengeteget változott ugyan, de minden egyes láthatás után "megborul" a gyerek, akkor megint napokig vért izzadva küzd, hogy legalább a normák meglegyenek. Beszélgettem a nevelőanyával (egy tündéri nő amúgy, szerintem jó szülő és nevelőszülő is), elmondta, hogy amikor hozzákerült egy kis "vadember" volt, nem tudott fogat mosni, szépen enni, durva volt (nyilván, trauma érte, hogy kiemelték), üvöltött, dobált mindent mert annyira feszült volt az új helyzetben. Ez már lecsillapodott, de még mindig rengeteg, másoknak alap dolgot kell megtanulnia, amíg nincs láthatás egész széoen is halad. Aztán vissza esik kicsit, kezdheti újra... A nevelőszülőnek rengeteg dolga van, ő tart kapcsolatot a családdal, a gyermekvédelemmel, minden felelősség az övé! Ő viszi orvoshoz, láthatásra, óvodáztatja, iskoláztatja, tanítja, gondozza, neveli, annyi pénzért, hogy a minimum fér bele abból a gyereknek. Nemhogy csak úgy kiadni, jobban kéne szűrni kinek! Ezek lelkileg sérült gyerekek (ha fizikailag egészségesek is, de ez sem biztos), akikkel nehezebb, mint egy normális családba született, a szülők által nevelt gyerekkel. Sokuk olyan dolgokon ment át pár éves koráig, amit két "buksisimi" nem töröl ki. De még több év sem. Volt egy mondat ettől a nevelőanyától akit írtam, ami szíven ütött, hogy onnan tudta, hogy kezd megnyugodni a kicsi, hosszú hónapok után, hogy nem falta be ami az asztalon van (néha szinte hányásig), nem dugta el a maradékot a zsebébe, mert tudta, hogy kapni fog még aznap enni... Papíron nem éhezett a szüleinél, a gyakorlat megmutatta, hogy bizony az a gyerek napi 1x kaphatott. Ha azt hinnéd ez egy ritka dolog és ő egy kivételes példa: nem. A kiemelésnek nagyon komoly okai vannak, rengeteg ilyen gyerek kallódik a rendszerben, akik addig a minimumot sem kapták meg.

Nincsenek meg a feltételeid. Eleve kellene külön házadnak lenni. Nem fogadják el, hohy én a szüleimmel lakok és ide hozhatom. Ők se hülyék, tudják, hogy bármikor kirakható személy vagy onnan.