Elvetendő gondolat lenne, hogy egy középkorú és egy idősebb ember egy nagyobb (középiskolás korú) gyereket örökbe fogadjon?
Élelmezés, ruházat, erkölcsi fejlődés biztosított. Ez utóbbi főleg a most már közös baráti kör lévén. Lakhatás szempontjából a családok állami támogatást kapnak, úgy tudom.
Persze mindkettőnknek van saját lakása.
Egyik ismerősöm ingyen segít nekem nyelvtanulásban, és ismeretségi köre révén szinte nem ismer lehetetlent. Külföldre szokott kijárni alkalmanként és olyan egzisztenciát igyekszik kialakítani magának, amelyben mi is helyet kapunk a párommal.
Egy másik ismerősöm nagyon stabil anyagi háttérrel rendelkezik. Szándékosan úgy alakította az életét, hogy jótékonykodni tudjon. De nemcsak ez a két ember létezik, vannak többen is. Viszont ők azok, akikre leginkább lehet számítani.
Vannak még magántanár ismeretségeim (kettő matekban kiváló.) Az egyiknek nagyon jó a helyzetfelismerő és helyzetmegoldó képessége. Ezenkívül még munkavállalási tanácsadók vannak többen, tehát ilyen szempontból a gyermek jövője biztosítva lenne.
Páromnak támogató és viszonylag nagy családja van a testvérei révén. Öccsének négy gyermeke van és öt unokája - többek között egy 13 éves kamaszlány is - a húgának egy fia, közel a 30-hoz. Ez utóbbi még nem családos, nőtlen.
Mi pedig, annak ellenére, hogy nem vagyunk fiatalok, kiváló szeretetkapcsolatban vagyunk egymással. Harmónia, életvidámság, humor, kiegyensúlyozottság, önfeledt gyermeki derű.
Összeségében talán ezekkel lehetne a legjobban jellemezni minket.
Annyit még hozzátennék, hogy több az egyetértés köztünk, mint az ellentét és ez utóbbit elég jól tudjuk kezelni. Ez utóbbi pedig rendkívül fontos egy fejlődő személyiségnek példamutatás szempontjából.
válasza:Hogy jön bármelyik ismerős ehhez? Sehogy. A kutyát nem érdekli van e bármelyik ismerősnek tejbe aprítania, milyen kapcsolatai vannak ect.
Igen, gondoltam arra, hogy 45 év lehet a korhatár - de az motoszkált bennem, hogy addig kell elindítani. (Nyilván erről már lekéstem.)
43 éves voltam, amikor először éreztem komoly késztetést az anyaságra. Összejött volna egy párkapcsolat egy tőlem 9 évvel fiatalabb férfival, de olyan körülményeim voltak, hogy nem tudtam terhesség kihordására gondolni.
Esetleg talán másoknak tudunk segíteni hasonló kérdésekben. Akik tőlünk fiatalabbak. Ez is lehet hasznos társadalmi munka.
válasza:Mint írtam, már inkább letettem a tervemről.
Pedig az lett volna a jó, ha édesanyám "örökségét" (aki már sajnos nem él,) tovább tudom adni erkölcsi szempontból.
Fáradságot nem ismerve gondoskodott rólam annak idején.
Azt is rossz hallgatni, amikor a párom azon akad ki, hogy miért nem lett családja, emiatt van bizonyos fokig elmarasztalva (inkább anyagi támaszai vannak.)
Nem "lobbizok" az ismerőseimmel, de fontos szempont lehet, hogy mennyire vannak rendben az emberi kapcsolatok ilyen esetben IS.
Meg minden más egyéb esetben.
válasza:Veletek valami nagyon nincs rendben, hogy ekkora hangsúlyt fektettek az ismerőseitekre, mintha ők a ti erőforrasaitok közé tartoznának.
Hogy érted hog "elmarasztalva" van a párod? Úgy érted, mások a szemére hányják, vagy számon kérik rajta, hogy miért nincs családja?
Hogy érted, hogy inkább anyagai támaszai vannak? Nincs gyereke csak pénzes ismerősei? Mi köze can ezeknek egymáshoz? Mintha azt mondanám, hogy nincs kocsim, de ismerek egy jó szakácskönyvet. Teljesen érthetetlen.
válasza:Egy örökbeadható gyerek (pláne kamasz) nem egy üres könyv, amibe te beleírod az elképzeléseidet. Ez még újszülöttnél sem lenne így, mert már ő is hozza magával a maga traumáit, genetikáját, stb.
De egy kamasz? Amilyen naiv elképzelést ide lefestettél, nektek egy irdatlan nagy pofáraesés lenne ez.
Az intézetisek problémásak. Minél nagyobbak, annál inkább.
válasza:Figyu, az enyémet viheted...
Nyilván csak viccelek, de azért elárulom, hogy milyen (is lehet) egy újszülött korában örökbefogadott, jelenleg 16 éves kamasz.
Minden ellen IS lázad, úgy beszél velünk, mint a kutyával, élete legnagyobb célja, hogy részeg legyen, illetve drogozzon, ezeket meg is teszi, az iskolát viszont kerüli. Már mindenhova elvittük, és amit lehet, megtettünk érte... Jelenleg minden napot túlélünk majdcsak lesz valahogy alapon. Közben tönkrement a házasságunk, a családunk...
Nos, ha hasonlókra vágysz, mindent bele. Nyilván nem minden gyerek ilyen, de sajnos elég nagy az esély rá.
Harmadszor is leírom, hogy érthető legyen: nem lesz már ebből semmi! (A párom ellenzi ezt az ötletet, nekem pedig nem ér meg annyit, hogy emiatt feszültségben éljünk, amikor minőségi időben szerethetjük is egymást.)
Van többféle alternatívája mindennek. Majd csak megtaláljuk a megoldást, hogy mi kovácsolhat minket össze még jobban.
Sokkal jobban örültem, hogy - erősen megkésve ugyan - de megkaptam a névnapi ajándékomat, amit nagyon boldogan nyújtott át nekem most 20 óra után néhány perccel, amikor megérkeztem hozzá egy órácskára beszélgetni. (Rózsákkal teli képeslap egy idézettel.)
Boldogan mondta, hogy kinézhetem már most a karácsonyi ajándékomat (mivel én is megleptem nemrég csecsebecse apróságokkal.)
Mármint úgy értem, hogy megvesz nekem valami apróságot.
Ez nála elég szép eredmény, hiszen erősen spórolós alkat, nagyon megnéz minden fillért, mi hova megy ki.
Nekem kifejezetten tetszik a pénzügyi tudatossága. Édesanyám nem így állt a pénzhez, de azért ő sem szórta nagyon, amíg élt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!