Rokon vs. nevelőszülő?

Ezt neked kell meg a férjednek eldönteni.Én biztosan nem vállalnám, de én egy középsúlyos értelmi sérült gyerek mellé sem vállaltam volna be több gyereket. Egyszerűen én erre nem lennék képes. 6 éves sni-s kisfiam van,és komolyan nem tudom elképzelni, hogy még 1 plusz gyereket tudnánk logisztikázni,fejleszteni(anyagilag így is teljesen kivéreztünk).

És arra is kellene gondolni, hogyha valamelyikőtökkel történik valami,és ott marad a másik ember 4 gyerekkel(3 gyerekkel is az)társ nélkül,hát szerintem az katasztrófa.

De szerintem el fogjátok vállalni, ha a már az emeletes ágyat eltervezted.És szerintem vállald is el,mert TI meg tudjátok oldani ezt.

A kislány szülője/szülei hajlandóak lennének lemondani róla? Mennyire súlyos a helyzet, hogy biztosan nem kerülhet vissza hozzájuk?

Igazából ezen múlna minden. Ha rögtön lemondanának róla, és örökbefogadhatóvá válna, 4 évesen még igenis lenne esélye viszonylag hamar igazi családba kerülni.

Akkor pedig a nevelőszülő lenne a megoldás.

Ha viszont még pár évig csak ülnek a dolgon, akkor már egyre kevesebb az esély.

A ti helyzetetekben pedig nekem még a 2. és 3. gyerek is szinte meggondolatlanságnak hangzik egy sérült gyermek mellett, nem még egy teljesen másféle hozzáállást igénylő, családjából kiemelt gyermek. Még akkor is nehezített pálya, ha nem is lenne több gyerek rajta kívül.

A nevelőszülő legalább ezen a téren is gyakorlattal rendelkezik.

"Szeretnénk úgy dönteni, ahogy neki a legjobb. "

Szép gondolat, de ebben a helyzetben nem helyes. Úgy kellene dönteni, ahogy a TI gyerekeiteknek és NEKTEK a legjobb. Az értelmi sérült gyereked eleve teher mindannyiótoknak és ez később egyre nehezebb lesz.

Illetve szép kezdeményezés, hogy a 2 kislány együtt jár majd oviba, csak sajnos ezt így látatlanba is megsúgom, hogy nem lesz így.

Nekem is sni-s gyerekem van, autizmus kivizsgálással indultunk pár éve, most már inkább figyelemzavar/ tanulási zavar,hiperaktivitás.

Elárulom neked, azon fogsz éjjelente szoptatás közben gondolkozni, hogy ha a következő oviból kiutálják/kirakják,hova viszed,és melyik intézmény fogja fogadni.És ha fogadja valaki, hogy fogod elhordani oda.

Még jövőre is ovis lesz a gyerekem,de már most azon kell gondolkodnom, hogy egyéni tanrendet,hogy oldjuk meg,mert nem fogom hagyni, hogy érezze azt az állandó elutasítást,hogy ő sehova sem jó.

Miért nem lehet visszagondozni a kislányt?

Kerdezo!

Egy sérült gyerek mindig nagyobb teher mint egy ép. Többet kell vele foglalkozni, máshogy kell vele foglalkozni. De te tudod, a te életed. Neked kell vele megbirkoznod, nem nekem. Ahogy már más is írta, én nem vállaltam volna mellé még egy gyereket sem, nemhogy kettőt és most egy harmadikon gondolkozzak... Azt is vedd figyelembe, hogy ha azt a kislányt magatokhoz veszitek, nem pár hónapra, hanem tízen évekre szól. Ha nem megy x idő után, nem lehet csak úgy vissza adni. Vagyis lehet, csak azzal baxod el igazán az életét.

Ha igent mondasz/tok, utána azért lesz környezettanulmány és anamnézis, de feleslegesen ők se fognak dolgozni. :)

Én úgy érzem, az igen felé hajlasz (férjed mit mond?), és én azt gondolom, családban maradni mindenképp csak jót tenne a kislánynak, pláne, ha a lányoddal is szeretik egymást.

A gyermekotthon és a nevelőszülő szükségszerűen nagyobb törést jelent, hosszabb távon sülhet el jól és rosszul is, ezt előre nem tudhatod.

Én azt gondolnám végig, hogy a kislány eleve problémás, ahogy írod, ha hozzátok kerül, akkor az plusz stresszfaktor, okozhat viselkedési problémákat, az elején mindenképp. Tudjátok ezt vállalni? Te fogod ezt bírni terhesen, majdan kisgyerekkel? Mert ha belevágtok, onnan már nemigen van visszaút (mindenki sérülni fog).