Milyen igazán nevelőszülőnek lenni?

Saját tapasztalatom nincs, de én nem is tudnék belevágni. Ismerőseim tapasztalatai ég és föld. Az egyiknél (ez már régen volt) egy fiú felnőttként rettenetes dolgokat mesélt el. Annál intézetben is jobb helye lett volna.

A másik ismerősöm esete mostani. Születése óta vannak náluk, sajátjaként szereti őket, de örökbe nem fogadhatják, és mennek tovább hamarosan. A pár férfi tagját ismerem, hát megrendítő. A gyerekek szaladnak elé, szeretik, igazi apjuk lett, és ha most elveszítik ezt a szülőpárt, az szerintem óriási trauma lesz. Semmivel nem másabb, mintha bárki ovis korú gyerekét vinnék el, hogy mostantól itt laksz, ők nevelnek. Mármint a gyermekek érzéseit tekintve nem más. Szerintem ez túl nagy kegyetlenség.

Segíteni Jóóó.

De Csak TISZTA Szívvel.

Tapasztalat.

Nagyon sok nevelőszülőt ismerek a munkám miatt. Vannak közöttük kiemelkedően jó nevelők, és sajnos a vannak akik nem hivatás szerűen űzik, sajnos ők vannak többségben. Van olyan család, ahol 5 gyermek van és mind az ötöt úgy neveli és gondozza a nevelőszülő, ahogy a sajátját is gondozta, s van olyan is ahol 2 gyerek van és kutyába sem nézik őket, zabigyereknek hívják őket, bántalmazzák. Ezek a rossz tapasztalatok a pénzre vezethetőek vissza. Sajnos ha a pénzért hozzák ki őket, nem lesz jó sorsuk, és traumákat szenvednek el ezek a gyerekek. Borzalmas történetek vannak...

Azonban, ha te szívvel lélekkel tudnád ezt csinálni, lelkiismeretesen, nem lehet probléma. Ezeknek a gyerekeknek csak pár jó szó kell, a csillagokat lehozzák. Csak egy kis melegség kell nekik, hiszen sokan ebben a világban csak a rosszat tapasztalták még meg. Ha úgy gondolod, hogy tudnál nekik jót okozni, és a te lelkedet is jóval töltenék meg, még akkor is ha néha nehéz velük, akkor vágj bele.