Kiválaszthatom én a szülőket?

Nyilván ti fogjátok eldönteni, hogy mi lesz a baba sorsa, ezt ezt külső szemlélő (főleg egy gyk-s hozzászóló, aki nem tud rólatok semmit), nem tudja átlátni.

Kérdésre válaszolva. Én is azt javaslom, keressetek meg egy ilyen alapítványt, több is van. Velük úgyis hosszasan, többször át lesz beszélve, milyen lehetőségeitek vannak. Bár kívülállóként nem úgy tűnik, de ők is elsősorban a szülő nőt segítik, nem az a fő céljuk, hogy a baba mindenképp örökbefogadó szülőkhöz kerüljön, csak segítenek ebben, ha végül erre a döntésre juttok. De attól még, hogy felkeresitek őket, nem jelenti azt, hogy ez a baba mindenképp örökbe lesz már adva.

Unokatesómék 2 csecsemőt fogadtak örökbe, nyílt örökbefogadással. 10 éve vártak babára, mire az elsőt megkapták (onnan számítva, hogy nekiálltak a babatervezésnek, nem az örökbefogadási listán). Nyílt örökbefogadás volt, tehát találkoztak a szülőanyákkal, beszélhettek, megismerhették egymást. Zártnál nem ismerik egymást a felek. Nekem nagyon úgy rémlik, hogy azt mesélték, hogy a szülőanya egy listából választotta ki őket, ahol részletesen írtak róluk, talán kép is volt róluk és az alapján választotta ki őket. Nyilván ez nem a több száz fős örökbefogadásra várók listája volt, hanem akik megfeleltek a szempontoknak és már a lista elején voltak. De ez nem 100%, én nagyon így emlékszem. Az alapítvány majd segít, milyen lehetőségeitek vannak.

Nekem ilyen gondolkodású anyám van, mint a 13-as válaszoló, úgy nőttem fel, hogy mindenből használtat kaptam, a legolcsóbb sajátmárkásat vettük mindenből, de mégis nagyon örülök, hogy felnevelt anyu és nem adott egy "rongytáskás krisnásnak" :'D (ezen behalok, bocs de nagyon jó volt :D), mert összességében nagyon jó gyerekkorom volt, nem a flanctól lesz valaki jó anya.

Kérdező, sajnos a választ nem tudom, de nagyon sok erőt kívánok a továbbiakban, bárhogy is döntesz, te már most jó anya vagy, mert a legjobbat szeretnéd a kicsidned, így biztosan megfelelő döntést hozod!

Ha gyerektervezés lenne, egyáltalán nem biztatnám, hogy csak ennyire szüljön, a bizonytalanság nem a legfelemelőbb érzések egyike, viszont a gyerek már megvan, csak az a kérdés, hogy idegen neveli e fel, akinek összesítve nem biztos, hogy jobb az élete(ha nem csak a pénzt nézzük), vagy a saját anyja. És hogy ez az anyának, gyereknek mekkora trauma.

Abszolút nem kalkuláltam bele a párt, mert én egyedül csináltam, de ha azért adnám örökbe a gyerekem, mert a párom otthon csendet akar, nem pedig mondjuk könyvtárban tanul, szegényként mennyire zavarná a saját gyermekének a sírása, akkor elsüllyednék szégyenemben. A gyereked megtartásánál nem kell belekalkulálni, hogy a felnőtt párodat mennyire fogja zavarni a gyereksírás, jesszus, kinek jut eszébe ilyen??

Műszaki szakon tanultam, de a gyerekem nem fejlődött megfelelően, az első 2 félévem nagyon szép lett, a harmadikból már alig lett meg tárgyam, onnantól kezdődtek a komoly gondok. Beadandókat kellett gyártani, heti 4x mentem gyakra, 20 percre volt az egyetem, a gyakok volt, hogy elmaradtak de darabja kb 2 óra távollétembe került, hetente 10 órát voltam nagyon max a gyerekem nélkül, na meg mellé a zhk.. Pontosan tudom, hogy az én karomon mennyi és mi jár(t), pedig nem egy gazdag egyetem, mint mondjuk egy bme vagy egy bge, vagy egy corvinus. Rendesek nagyon, segítenek(a többség). Ha lett volna párom, lett volna keresete nem kell bébiszittert fogadni, gyerekjáték lett volna. Zarás kisruhái is voltak, a legjobb minőségű szamos, ddstep cipőcskéi, mindenen túladtunk, egy nagy zsák cucc maradt meg még így is emlékbe az első két évéből.

Hogy miből? Támogatásokból, egyetemtől, a várostól, az államtól. Se cigi, se pia, minimális szórakozás, mellette lakást újítottam, hitelt fizettem, nagyon jó ételeket ettem(főztem), jó helyen és jó időben vásároltam és az első bölcsiből, ahova 2 évesen került megszóltak, hogy minek így felöltöztetni a gyereket, nem bálba megy, annakidején írtam is ide kérdést miatta, hogy öltöztessem e szakadtabban a gyereket, mert megszóltak. Csodás életünk volt, a gyerekemnek mindene megvolt, amit elképzeltem(a bizonytalanság csak bennem élt). Mondjuk akkoriban menő volt a stokke babakocsi, sosem akartam olyat, de pl a gyerekülés autóba 50ezres új, a babaágya ikeás 50ezres volt, alig használtuk.a szobája mintha egy magazinból lépett volna ki, bár csak 6 nmes volt. Aztán jól jöttek ki a dolgok, mindenre lett rengeteg pénzem, amit leginkább a fejlesztés vitt el, de ugyanúgy megvettem tavasszal a felére leárazott bőrcsizmát télre, hogy nyerjek rajta, epret nem evett télen, csak banánt meg narancsot, meg ilyesmi, beleivódott a jó áron vásárolás az életembe. Most mondjuk hoverboardot akartam venni, egyik napról a másikra 10 ezerrel drágább lett, nem fogom megvenni, amíg vissza nem esik az ára, pedig futná rá bőven, de egyszerűen rossz érzést kelt bennem, hogy nem a legjobb áron veszem.

Nem tudsz olyat mondani, ami ne lett volna neki(babakocsit leszámítva), vagy amiben hiányt szenvedett volna. A környezetünkben mindenből neki volt a legjobb, a legtöbb, vittünk oviba is rengeteg könyvet, játékot, bölcsibe is. Attól, hogy vettem használt ruhát is, nem az volt a legtöbb, de azok közt találtam a legcukibbakat. Az új auchanos sokkal olcsóbb volt egyébként, mint a használt és puhább is.

Vagy 5 éve írtam ki egy költségvetést az egyik válaszban, kb 120 ezer forintból éltünk, amiből 30 volt a hitel, 20 a rezsi, a maradékot levezettem tételesen az adott hónapban, pl csodálkoztak, hogy az étel kijött 20 ezerből, pedig volt benne minden, rendeltünk is néha és mellé remekül néztünk ki és remekül éreztük magunkat és egészségesen ettünk, sok zöldséget, soványhúst.

Az én gyerekem 51 centivel született, 2 éves korában 84 centi volt, ez 33 centi 24 hónap alatt, az havonta kevesebb mint másfél centi, amiből korábban hosszú leggings volt, következő meleg évszakban jó lesz rövidnadrágnak.

Nem ideális, de bőven szuper életünk volt, nagyon kellemes emlékeim vannak abból az időből, igaz max a játszótérre meg az udvari játszóra vittem ki, kirándulni, hegyre, könyvtárba, játszóházba.. nem járt japánban az 1 éves gyerekem, se amerikában, de mikor már 100 amcsi útra is futotta volna, akkor se vittem ki, mert még nem láttam/látom értelmét és mert egyedül nem mertem/merem bevállalni ezt az utat sem vele.

A gyereknek csak rossz esetben kell sok pénz, amúgy nem szükséglet, csak szopizik, alszik, mosolyog és sír, ugyanolyan lelkesedéssel forgat egy kanalat, mint egy gyémántpálcát.

A 100ezres oltás meg 3db részletben annyi, amit párhavonta kell ismételni, tehát van lehetőség gyűjteni, a rota pedig csak közösségbe menetelkor hasznos, amíg ülni sem tud, ezért nem viszed játszóra, nem fogdossák és nem fogdos senkit, addig felesleges(az enyémet rota ellen nem oltattam, mert ritkán hagyta el az udvart és hatalmas ivó volt, meg szoptatott gyerek, nem féltettem a kiszáradástól, többit megkapta)

Ha direkt akarnál gyereket vállalni azt mondanám, hogy ne szülj kevés pénzre, mert sokat számít, ha tudod, hogyha leég a házad, akkor is rendben lesztek, de a te gyereked már megvan, így pedig nagy segítség, ha tudja, hogy kevésből is ki lehet hozni sokat, pláne, ha ketten vagytok. Nem kell gyárban robotolni, ha jó szakra jár, simán felveszik fizetett gyakorlatra, kap kb havi 50-60ezret az egyetemtől(alap+szoctám+rendkívüli szoctám+bursa), ha belép a hökbe, akkor mégtöbbet, kap 60ezer anyaságit(azt csak egyszer), 12 ezer családit 130 ezer körüli diplomás gyedet, mellé havi 5 a gyermekvédelmi, és az önkormányzattól is lehet kérni egyszeri szociális támogatást(30-50 között), mellé lakhatási támogatást(ilyen volt az én egyetememen is), akár szociális bérlakást havi 30-50ért, és ezt ugyanúgy megkaphatja a párod is, jogosult lesz az 50-60 ezres egyetemi pénzre meg mindenre, egyéni tanrendre, amire a nappalin tanuló egyetemisták, kedvezményes bkv bérletre, diákkal minden olcsóbb, és akkor hitelről még nem is beszéltem. Hatalmas papírmunka, de ennyi pénzt megkaphattok mindketten, havi kb 250 és még munkabér sincs benne!

Érdeklődni és tájékozódni kell a lehetőségeitekről, pont ahogy a szülőválasztásnál teszed. A gyerekednek választanál szülőket, minden jogod megvan ahhoz, hogy válogass, egyeseket kevésbé, másokat pedig megfelelőbbnek láss. Nem szentek, hanem mezei, hétköznapi emberek, akik melletted sétálnak az utcán, jó és rossz tulajdonságok halmazával, akik tökmindegy hányadik lombikot csinálták és hány évet vártak, ugyanúgy lekeverhetnek egy két "nevelő célzatú pofont" a gyerekednek, ha jónak látják, ugyanúgy bántalmazhatják verbálisan, észre sem véve azt. Nekik ráadásul nehezebb, mint másoknak, mert azzal a traumával kell megküzdeniük, hogy a gyerekük nem hasonlít rájuk, esetleg pár belső tulajdonságban..Inkább hallja azt egy felnőtt, hogy nem is vagy az igazi anyám, minthogy a te rájuk bízott gyereked hallja egyszer is tőlük, hogy a vér kiütközik, vagy hasonló..

Érdemes lenne olyan fórumot megnézned, ahol örökbefogadóknak ment tönkre az élete, akár a gyerek "miatt", akár csak szimplán a pár másik tagja miatt, kegyetlen, hogy képesek egyesek beszélni az örökbefogadott, várt, babaként imádott kisgyerekükről, csak mert az nem úgy viselkedik 3+ évesen, ahogy akarják..

Itt is volt már elvált anyuka örökbefogadott 3 év alattival, aki azt se tudja mi történt, hisz a párjával csak 2 éve kaptak gyereket(akivel nehéz), akit évekig vártak, a pasi meg lelépett egy új nőhöz, most azt se tudja mit kezdjen magával, mert apuka volt a jó anyagi helyzetű és nem segíti, mert "az nem az ő gyereke".

Nem szentek az örökbefogadók, mezei emberek bármilyen élettel, bármilyen tulajdonsággal, annyi a közös bennük, hogy gyermeket szeretnének nevelni, akkor is, ha nem ők hordják ki. Az is nagyon eltér, ki mit gondol nevelés hallatán, nem tudják a titkos receptet a boldog gyermekkorhoz..

Aztán ez a lelkesedés és kitartás meddig tart ki, azt se örökbefogadónál, se vérszerinti szülőnél nem lehet megjósolni, nem attól függ, ki mennyi évig várt egy gyerekre, vagy hogy meg akarja vagy nem akarja e tartani az első pillanatban. Vér szerinti szülőnek könnyebb, mi sajátunknak érezzük már attól is, ha csak ránézünk a közös genetikai háttér miatt. Náluk ilyen nincs, csak érzelmi.

Mindenképp érdemes megnézned mondjuk a gólyahírnél, milyenek is, valamennyire válogathatsz, de nincs katalógus, szólsz, hogy kb mit tartasz fontosnak, kort, állást(pl ne 12 órázzon), vagyont, dohányzást, mittudomén, ami neked fontos, és próbálnak olyan embereket találni..

Amit még nem írtam, hogy sokaknak nincs szervi bajuk, tehát csak valamiért nem jön a baba x évig, bármikor lehet vér szerinti gyermekük, arra is gondolj, hogy szeretnéd e, hogy a gyermeked olyan örökbefogadó családnál nőjön fel, ahol van vér szerinti gyermek is..Mások meg egyszerűen xedik gyereknek akarnak sanyarú sorsú árvákat menteni, mert még futja rá, szóval lehet, hogy 1-2 vérszerinti tesója.

Egészséges fehér újszülöttre vágyik szinte mindenki, a legértékesebb baba a tiétek, rengetegen állnak sorba, ezrek Magyarországon, külföldön is két kézzel kapnának utána, ha pedig csinos vagy, egyetemisták vagytok, akkor aztán a genetikai háttér is szuper, a gyereketek "első osztályú"(de csúnya kifejezés), a legtöbben őt akarják a világon az örökbefogadók közül.

"Nem csak akkor. Tehát elmegy oviba, fizetni kell kaját meg ezt meg azt.. nem azt mondom, hogy százezres babakocsi, de van, amin nem lehet spórolni. Pl az albérlet, rezsi, kaja."

Óvodai étkezés elég magas jövedelemig ingyenes. Albi rezsi kaja gyerek nélkül is kell.

#10: ezt jónak cimezted? Szerintem nem.

Vagy te nem vagy tisztában a dolgokkal.

"Nem védeni akarom a 7-est, de remélem arra utalt, hogy nagyobb korában több kiadással jár egy gyerek."

Pontosan. Egy baba az első pár évben nem igazán jelent költséget. Akinek igen annak gyerek nélkül is igencsak nehéz lehet megélnie. (persze bármennyi pénz költhető ha van miből, de nem feltétlenül szükséges)

"Egyébként az èn gyerekem csecsemőként havi 10 ezer forintba került,"

Na ugye! Ezt mondtam én is és hülyének voltam itt nézve. :)