Hogy fogadjam el ezt?

Eddig nevelt, szeretett, minden megadott neked... hát meg is érdemli, hogy haragudj rá!

Ember, gondolkodj már! Hol lennél, ha ő nem lett volna?

Abban esetleg hibázott, hogy nem mondta el korábban, ha nem ő a szülőanyád, de ezt vele kell megbeszélned. Harag nélkül, mert kizárt, hogy rosszat akart volna neked.

Lehet, hogy le fognak pontozni azok, akik egyáltalán nincsenek tisztában az örökbefogadás folyamatával és lelki következményeivel, de szerintem jogosan vagy most dühös.

Anyukád nagyot hibázott kétszer is. Elsőként akkor, amikor úgy döntött, hogy eltitkolja előled az örökbefogadás tényét. Valószínűleg nem rossz szándék vezérelte, hiszen 23 évvel ezelőtt még nem volt elérhető annyi információ erről a témáról. Kevesen foglalkoztak a lelki részével, az örökbefogadóknak is kevesebb lehetősége volt részletesen utánanézni és átgondolni, és ezt nem is követelték meg. Sokan úgy gondolták, hogy jobb a gyereknek, ha nem tudja meg az igazságot. Ma már minden örökbefogadni készülőnek kötelező a tanfolyam, ahol részletesen kitérnek arra is, hogy hogyan kell kezelni az örökbefogadást a családban. Anyukád valószínűleg nem tudott erről, vagy azt hitte, nem fontos.

Az örökbeadás tényét elfogadni egy gyereknek hosszú, nehéz folyamat. Még akkor is, ha a legjobb családba kerül, hiszen ez egy speciális helyzet. Bármi is legyen az oka, hogy a vérszerinti anya lemondott róla, az, hogy a vérrokonait nem ismeri egy veszteség, amit fel kell dolgozni. Általában könnyebb azoknak, akik csecsemő koruktól szerető családban élhetnek, de ettől még a veszteség nem törölhető el, és nem hálátlan az, akinek nehézséget okoz.

Ma már a legtöbb örökbefogadó betartja a szakemberek ajánlását és a gyerek úgy nő fel, hogy ez a tény természetes neki. Így fel tudja dolgozni fokozatosan, míg te felnőttként hirtelen, egyszerre szembesültél vele. Nem csoda, hogy megrendítette a bizalmadat a családodban. Ezt nem lehet egy pillanat alatt elfelejteni, hiszen a bizonytalanság érzése veled marad akkor is, ha a hirtelen harag már elmúlt. Ahhoz, hogy teljesen fel tudd dolgozni nagyon sokat kellene beszélgetned anyukáddal, persze ha nyitott erre. Ha nem, azzal mindkettőtök dolgát megnehezíti.

Az hogy dühből szándékosan bántani akart ezzel a ténnyel, nagyon nagy hiba volt. Az örökbefogadott kamaszok szoktak ilyen mondatokkal visszavágni, nem a felnőtt, szerető szülők. Ezt is akkor tudnád megbocsátani, ha őszintén tudnátok beszélni róla, hogy mi volt az oka, hogy ezt mondta és ilyen helyzetben.

Lehet, hogy ő sem tudta teljesen elfogadni, hogy a gyereke nem vérszerinti, vagy él a fejében néhány tévhit az örökbefogadásról.

Azokra ne hallgass, akik szerint feltétel nélkül hálásnak kellene lenned azért, mert az anyád örökbefogadott. Az örökbefogadás nem így működik, és már 23 éve sem így működött. Azok, akik így vállalnak gyereket, nem megmentenek egy kis árvát, hanem egyszerűen gyereket akarnak, mint mindenki más. A gyerekeket nem az árvaházból mentik ki, hanem éveket várnak rájuk, mert annyira sok a jelentkező. Pont ugyanannyi hálát érdemelnek, mint a vér szerinti szülők, hiszen ugyanazt teszik: gyereket vállalnak, mert szeretnének gyereket nevelni. Aki azért fogad örökbe, hogy legyen valaki, aki egész életében feltétel nélkül hálás lesz neki, az nagyot fog csalódni, és soha nem lesz jó szülő.

Ettől még lehetsz hálás anyukádnak, ha jó életet biztosított neked, ha gondoskodott rólad és boldoggá tett, de csak az örökbefogadásért még senkinek nem jár automatikusan hála.

Ha teheted, kérd szakember segítségét ebben a nehéz helyzetben. Keress pszichológust vagy családterapeutát. Keress hozzád hasonló fiatal felnőtt örökbefogadottakat, vagy örökbefogadó szülőket és beszélgess velük. A Facebookon is vannak ezzel foglalkozó csoportok. Olvass a témáról, hogy jobban átlásd, mit élnek át az örökbefogadás résztvevői, és beszélgess sokat anyukáddal.

Jobban szeret,mint bárki a világon. Téged választott és nem vér szerinti gyereke vagy, hanem szív szerint, szívből szeret.

Ha valakire haragudni akarsz, haragudj arra, aki eldobott, aki egy senki számodra és te még az sem voltál számára.

Mégis miért vagy dühös, hogy nem hagyott ő is magadra?

Szállj magadba és inkább érezd magad különlegesnek!

Nézd, az én anyám a biológiai anyám. Pont annyi idős vagyok, mint te.

5 éve nem láttam anyámat, mert amikor betöltöttem a 18-at, kijelentette, hogy mostantól fizessek azért, hogy a házában lakom meg az ételért. Mindezt úgy, hogy érettségi előtt pár hónappal voltam és semmi pénzem nem volt. Erre azt mondta, jó, akkor nem is egyek. Hallod, konkrétan az ételt is sajnálta tőlem...

Érettségi végéig egy barátomnál lakhattam, majd kimentem ausztriába mosogatni, hogy a nulláról tudjak valamire építeni... Anyámnak azóta is megvan a telefonszámom, azóta sem keresett és azóta sem érdekli, élek-e még. Ennyit a biológiai anyámról.

Bárcsak ne ez a nő nevelt volna fel, hanem valaki, aki szeret annak ellenére is, hogy nem vagyunk biológiai rokonságban.