Nem érzek semmit a gyerekem iránt, lassan 2 éves. Fog-ez javulni vagy mit lehet ilyen esetben tenni?

Én egyébként nem adnám örökbe. Azzal tisztában kell lenni, hogy egy down-os gyereknek kb 0% az esélye arra, hogy örökbe fogadják. Valószínűleg az intézetben/nevelőszülőnél nőne fel. Plusz neked is meg kell küzdened a lelkiismereteddel. Nézzetek ki egy jó gyógyintézetet, ahol megfelelő pedagógusok foglalkoznak vele. Így nektek is kicsit “könnyebb” lesz, és a gyerek is jó környezetbe kerülne.

Ha 1%-nál több esély lenne rá, hogy örökbefogadják, nyílván azt választanám, de így nem.

Már az, hogy megkérdezted, az már mutatja, hogy az nem igaz, hogy "Nem érzek semmit..."

Ha nem éreznél semmit, nem is érdekelne, hogy nem érzel semmit

Ez nagyon nehéz helyzet. Az egész napos gyerrk kiszolgálás után, közben eszedbe sem jut, hogy ezt szeretetből teszed. Inkább kötelességnek, feladatnak tünik.

Az anyaság elején, évrkig én is azon gondolkodtam, hogy szeretem-e eléggé, érzem-e amit kell.

Egyfelől nem lehet azt a reklámfilmes hazug, boldog anyaságot átélni. Abból két hetente jut egy pillanatnyi villanás.

Másfelől az érzés fejlődik.

Tudd, hogy változni fog.

Akár imádattá fokozódik.

Saját tapasztalat.

Nálam is így volt, a barátnőm legkisebb gyerekével is ezt érezte. Nála is változott.

Down szindrómával nem fogadják örökbe. Csak ti vagytok neki. Ez extra nyomást tesz rád. Öregen akarsz azon gondolkodni, hogy tönkrement az életed, meg az övé is? Nem. Ezért írtál ide is.

Érezni inkább a terhet, feladatot lehet napi sok órában. Az anyaságról, anyai szeretetröl szóló filmjelenetek nem valósak, vagy inkább csak villanások a mindennapokban.

Nekem azt mondta a legjobb barátnőm, hogy az a sok törődés, igyekezet, hogy mindene meglegyen, és az, hogy azon gondolkodom, hogy nem szeretem eléggé... Ez így egyben maga a szeretet.

Csak közben nem voltam a legboldogabb, mert fárasztó.