Szerintetek baj ha 18 hónapos kisfiam nem csinálja?

...HA korai fejlesztőkről volna szó <- lemaradt az utolsó mondatom vége, ez a mondatom folytatása.

(Mert ugyebár más kérdés az, hogy óvodában hasznos, ha fejlesztjük az átlagos gyermekeket is, és az is más kérdés, hogy szinte kizárólag INDIREKT módszerekkel fejlesztjük az átlagos óvodásokat.)

És még valamit a megnyugtatásodra (mivel a mondataid semmi bajra nem utalnak, de ne feledd: amit nem írtál meg itt, azért nem vállalhatunk felelősséget, sőt, mivel picike még a gyermeked, csak idővel, a bizonyos határidők tájékán lehet sejteni, hogy van baj és addig nem javaslok diagnózist se, terápiát se).

Tehát még valami, ehhez idézlek:

"Ha kérek valamit hogy mutasd mi az vagy hozd ide ezt azt nem.csinalja tehát kisebb utasításokat egyáltalán nem hajt végre".

A babák részéről teljesen normális, hogy úgynevezett autisztikus tüneteik vannak, mivel ez nem számít kórosnak, kb másfél / két éves korig. Hiszen az autisztikus tünetek, kb másfél / két éves korig életkori sajátosságok.

Épp úgy, mint hogy a két lábon járás hiánya nem számít fejlődési rendellenességnek 20 hónapos kor alatt. ÉS persze 10 hónapos kor alatt se.

Látott már valaki újszülöttet, aki most jött ki a pocakból és máris két lábon járt? Nem, na ugye. :)

Épp ilyen a beszédfejlődés. Megszületik a baba, és még nem beszél. Ez se fejlődési rendellenesség.

Ahogy az se, hogy nem mutat figyelmet különösebben egyetlen újszülött se, ha megkérjük valamire, és nem fog semmit négykézláb se odahozni, annak ellenére ,hogy már az újszülött is ért néhány szót (a magzat meg legalábbis tanulja a metakommunikációt: ért sokféle hanglejtést stb, mert az anyaméhen át is hall.)

Ahogy az se fejlődési rendellenesség, hogy egy bizonyos idő előtt nem jelenik meg az adott képesség egy bizonyos szintje, mert idő kell a kialakulásához, ami egyénenként változó, -TÓL -IG időtartományon belül. Azokról meg írtam konkrét infókat korábban itt már. Az az "-ig" felső határ idején se jelenik meg az adott képesség, nos, csak akkor lehet bajra gyanakodni, előbb meg KITALÁLHATATLAN. legyen az akármilyen hiperszuper pszichológus, vagy gyógypedagógus. (Más kérdés, hogy anyagi nyereség okán sokuk sajnos hajlamos megdumálni a szülőt, hogy "baj" van, ami igen-igen felelőtlen dolog, pláne ha terápiára is rábeszélik a szülőt akkor, amikor még nem is lehet tudni, mi a helyzet!)

Mindezek fényében az extrán aggódó szülőkben felmerülhet egy további kérdés: "akkor tehát egy bizonyos életkorig nem lehet tudni, van- baj, vagy nincs, így hát nem volna jobb, ha előre stresszelném magam és mindenféle direkt fejlesztésnek kitenném a gyermekem??" A válaszom tehát ere meg az, hogy ha ennek kitennék, akkor az addig (valszeg) egészséges gyereke fejlődését tönkre tenné, neurotikussá, szorongóvá tennéd, megfelelési kényszert szülnél benne, melyeknek több, egyéb káros következménye is volna, egyéntől függően, pl akaratosság, vagy az ellentéte: túlzott félénkség, dühroham, vagy éppen mindent magába fojtana, stb.

A megoldás tehát: tájékozódás valódi szakirodalomból, melyek az élettani határok, a képességfejlődés tekintetében. Megírtam ezeket is itt korábban. Nyugalom!

Te sem tudod előre kitalálni, hogy lesz-e legalább 4-esed a lottón! Ami kitalálhatatlan előre, az kitalálhatatlan! NE higgy az egészségügyi biznisznek! A szakirodalomnak higgy a kérdésed tekintetében, mert ebben van egy viszonylagos konszenzus, legalábbis a Magyarországon, magyar nyelven közölt szakirodalmak között. Ezt sajnos a gyógypedagógusok egy része nem tekinti mérvadónak, mert anyagilag nekik az nem szerencsés.

Mi fontosabb neked? Nem megérdemelt pénzhez juttatnod a korai fejlesztőket, vagy a gyermeked egészsége? Mert ha az utóbbi, akkor ne aggódj addig, amíg ki nem alakult a gyermeked képessége! Ha mégse alakul ki határidőre, elég, ha csak onnantól aggódsz, attól korábban meg lehetetlen kitalálni, hogy van -e baj, KIVÉVE, ha ordítóan káros tünetek jelentkeznek olyanok, melyeket általában a laikus szülő is észrevesz.

Mik ezek?

Pl járás tekintetében ordító vészjel, ha a baba nehezen mászik, 5 másodpercenként félredől, elbukik, vagy pl ha már jár, akkor minden második lépésekor összeesik, vagy pl reggeltől estig ordít (talán fájdalmában)... soroljam? Ha határidő előtt csak akkor lehet problémás fejlődésmenetet diagnosztizálni, ha feltűnően nagy a baj.

A baba gyakran sír, ez önmagában nem utal bajra. De ha reggeltől estig ordít, az azért minden ember számára minimum elgondolkodtató...

Nos, pl ez a szélsőség, a babáknál.

És nem pl az, hogy minden nap szokott olykor sírni, mert éhes, vagy mert nyűgös, vagy tele a pelus stb.

Autizmusról pl akkor beszélhetünk (a teljesség igénye nélkül emelek ki példát), amikor a 24 hónapos, vagy idősebb gyermek szemkontaktusa vagy hiányzik, vagy tartósan mereven néz a felnőtt szemébe, amely egyfajta más irányú agyi fejlődés eredménye, sőt, vita van a szakemberek között, hogy szociális és kommunikációs téren baj-e egyáltalán a magasan funkcionáló (enyhe) autizmus, és nem pusztán másságról van-e szó. Más kérdés, hogy azonban a súlyos autizmus (a kanner) igen nagy probléma, általában értelmi fogyatékossággal is jár, de annak diagnózisa kb 20/24 hónapos kortól állítható fel, előbb semmiképp (bár anyagi nyereségből tehát vannak sajnos erre nézve is felelőtlen próbálkozásaik egyes "szakembereknek"...).

Na most, az újszülött nem beszél még. A beszéd hiány autizmus jele - kb a 3szölinaptól! Akkor az újszülöttért aggódni kellene, csak mert kibújt a pocakból és még nem beszél?? Hiszen akkor az újszülött autista, ó egek!!

Igen, az újszülött autista - bizonyos értelemben, és egészséges babák is autistán születnek úgymond, mert életkori sajátosságuk ez. Mi evvel a baj?? SEMMI! Életkori sajátosság! Mégpedig kb másfél/kétéves korig. (Ha utána is fennmarad ez a jellemző, na, látod, az már baj volna, addig meg a világ vezető pszichológusa se fogja tudni, mert ha ő azt hinné, hogy tudja, akkor csapnivaló pszichológus volna. Kivéve, ha ordítóan problémás tüneteket lehetne tapasztani annak előtte a gyermeken.)

Nem jár két lábon az újszülött. Baj, ha nem jár - a 20 hónapos! De ha az újszülött nem jár még két lábon, miért volna baj??

Épp így a beszédfejlődés, és a figyelem. Figyelemzavaros a baba. Baj? Nem baj. Miért kellene szemkontaktust tartania a 18 hónaposnak, valamint odahoznia a szülő által kért tárgyat?? Csak mert a másik baba már 14 hónaposan megteszi? Ugyan már. Az a másik a baba meg más téren elmarad az átlagtól. És akkor egészségesen fejlődőekről írtam példákat.

Ha feleslegesen aggódsz, na, avval más feleslegesen stresszeled a gyermeked. És önmagad. Bizonyos tényezők előre kiszámíthatatlanok, tekintve az eddigi és aktuális gyermeki jellemzőket (egyénenként).

És amíg kiszámíthatatlan, jobb nem aggódni, inkább add a legjobb nevelői önmagad, ez az egyik legfontosabb tényező! :)

Tehát próbálj meg minél oldottabb lenni, és nem csak mutasd, hanem fejleszd önmagad lelki egészségét, ha már egyszer gyermeket vállaltál, mert ez sokban hat a gyermekedre. Minden szülőre értendő. Hagyd játszani sokat, és legyél a játszópajtása, amikor kéri, de érteztesd vele, hogy nem mindig van időd játszani vele. Amikor meg van, akkor ha bevon, játssz vele. Dögönyözd, viccelődjetek. Puszild, simogasd, örülj a gyerekednek.

Hagyd utánozni és hagyd fejlődni a saját tempójában,

ne tanítgasd amíg nincs legalább 7 éves,

és ne javítgasd.

Nagyjából ezek kellenek a megfelelő fejlődéséhez, na meg a spontán játék, a gyerek igényeiből kiindulva (persze olykor adhatsz neki játékötletet, meg játékszert, már ami korban hozzá illik), mi, óvodapedagógusok is ezt tesszük. Más kérdés, hogy többségében nyugaton (meg a magyarországi óvodapedagógusoknak sajnos még kb a negyede) nem egészen így jár el, hanem félig iskolásan neveli az óvodást, ami nagy hiba. Ami nyugaton alternatív nevelésnek számít (pl Freinet, Waldorf/Steiner), az Magyarországon már többségi az óvodai nevelésben, legalább 20 éve (DR VEKERDY TAMÁS és munkatársainak az 1980-as évek óta tartó reformja hatására).

A kedves szülők is jobb, ha erre szorítkoznak.

Az Óvodai Nevelés Országos AlapProgramja (ONAP) is kiemeli:

az óvodás (és a kisebb) gyermekek LEGFEJLESZTŐBB és legalapvetőbb tevékenysége a spontán, szabad, önkéntes játék, a fejlődésük alapvető formája pedig a spontán, önkéntes utánzás!

Továbbá: jó, ha kellően (de nem túlzóan) ingergazdag a környezet, főleg alapvetően természetes ingerekkel

(NEM mozgókép, nem vibráló, elektronikus cuccok, nem vibráló képek, másodpercenként 20-30 képkockával, ugyanis a gyermeki elaborációt, élményfeldolgozást gátolja!). Valamint a játékSZER jó, ha ingerSZEGÉNY, mert az meg a fantáziáját mozgatja meg a gyermeknek.

Fontos a sok mozgás (mert transzfer, azaz áttevő hatású az érzelmi és értelmi fejlődésre!), mind többször friss levegőn, lehetőleg télen és esőben is (bár olyankor lehet kicsit többet tartózkodni a szobában).

Mivel szinte minden lényegest megosztottam veled kérdésedre az utóbbi napokban, nem igazán van mit hozzátennem. Továbbra is megnyugtatlak, hogy

Hét éves kor alatt életkori sajátosságnak minősülnek bizonyos tünetegyüttesek, függően a pontos életkortól. A legutóbbi kommentedben található kérdéseket a bizonyos szaki (ha jól értelek, kérdéseket intézett hozzád a gyermeked kapcsán a szaki) alapvetően az autisztikus jelek miatt tette fel, láthatóan. (Pontosabban szólva, én mint (szintén) kompetens, látom, hogy főleg ilyen jellegűek a kérdései).

Felesleges az aggodalmad, továbbra is ezt mondom, mivel az enyhébb autisztikus tünetek 2, 2 és fél éves korig életkori sajátosságok -azaz nem lehet kitalálni, hogy jelent-e problémát, vagy nem, de statisztikailag elég ritka, ha emögött probléma van, és kitalálhatatlan az ilyen pici gyerekeknél / babáknál-, és egyénileg változó, kinél mikor jelenik meg változás ehhez képest.

Sok szülőt az téveszti meg, hogy nincsenek képben arról, a hét év alatti EGÉSZSÉGESEN fejlődő gyermekeknél akinél az átlagoshoz képest némileg késik egy adott képesség megjelenése, ugyanarra a gyermekre viszont az is jellemző, hogy legalább egy másik képesség vonatkozásában viszont előrébb jár, mint az átlag.

Pontosan ez az oka, hogy értelmetlen az egymáshoz való hasonlítgatás.

Azaz: lényegtelen, hogy az általam korábban részletezett határidő előtt mennyivel érik meg a gyermek adott képessége.

Például -ha teljesen egészséges beszédfejlődésűeket veszünk alapul- aki 3 évesen szólal meg először, az kb 3 és fél éves korára ugyanúgy fog beszélni alapvetően, mint az, aki már kb 12 hónaposan elkezdett egész mondatokban beszélni.

Vagy pl javaslom -a járás fejlődése mint példa kapcsán-, olvass utána a híres albán csecsemő pszichológiai kísérletnek. Még a fizikai korlát se veti vissza a mozgásfejlődésben az amúgy egészséges újszülötteket. Itt nem részletezem, nagyon tanulságos, le fog esni számodra a tantusz, ha rákeresel. Pl itt:

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

AZ IDŐRENDI SORREND más az adott gyermek képességei kapcsán. Ez olyan, mint a matekban a kommutatívitás, azaz:

2+3+4=9

De épp így kilenccel egyenlő ez is:

4+2+3=9

A fiktív matek példában is tök mindegy, hogyan jön ki a kilenc. Kijön. Csak más sorrendben. Az egészséges gyermek átlagosnál hamarabb jár, például; de, mondjuk az átlaghoz képest kicsit később jut el a beszédfejlődés adott szintjére. A másik gyermek meg pl épp fordítva, és így tovább. Tehát ilyen picuroknál -egy bizonyos életkorig- kitalálhatatlan, hogy egészséges-e az adott fejlődésmenet.

Vegyük a járás képességét: az újszülött kismajom szinte azonnal járni kezd, míg az emberi újszülött átlagosan csak 15 hónapos korától. Emberi sajátosság. És egyúttal emberi életkori sajátosság is, hogy sokkal előbb nem tud járni, mint 15 hónapos korától. A fél éves csecsemők között talán ha millióból egy, amelyik tud járni. Mégis, a csecsemők 97-98%-a egészséges. De hogy melyik csecsemő mikor kezd el járni, tök mindegy, általában akkor is egészséges. Csak az életkori határig érje el az adott képesség adott szintjét, ennyi a lényeg tehát.

Csak akkor lehet tehát kitalálni, hogy tuti nincs baj (az esetek legalább 97-98%-ában nincs baj), ha a bizonyos képességfejlődési határ előtt megérik. tök mindegy, hogy épp csak előtte (időbelileg), vagy akár sokkal előbb. Önmagában nézve semmi jelentősége nincs ennek, mert egyénileg eltérő a képességfejlődés szerveződése (értsd tehát: az időbeli sorrend, az adott gyermek kapcsán, másokhoz képest).

Lényeges új infót már nem írtam a korábbiakhoz képest, mert nincs mit. Túlragozni meg nem akarom. Most csupán az új kommented kapcsán egy picit más szemszögből kb ugyanazt a gondolatmenetem levezettem, mint itt korábban.

Apropó, lemaradt az elején a mondatom vége: továbbra is megnyugtatlak, hogy 97-98% eséllyel semmi baja a gyerekednek, mert kitalálhatatlan pl az autizmus, a beszédfejlődés egészséges, vagy nem egészséges mivolta. Idővel lehet tudni, de elég ritka tehát, ha baj van.

Ehhez meg kieg:

Felesleges az aggodalmad, továbbra is ezt mondom, mivel az enyhébb autisztikus tünetek 2, 2 és fél éves korig életkori sajátosságok - a súlyos (kanner) autizmus jelei meg annyira feltűnőek, hogy egy laikus számára is ordít, hogy nagy a baj. Tehát a leírásod szerint nem autista a gyermeked, hanem 18 hónapos. (Ha érted, kérlek, olvass a sorok között.)

A gyermeknevelés rajtunk, felnőtteken múlik, érdemes szem előtt tartanunk. ;) Igen, érdemes fejlesztened magad (én is folyton, mikor miben érdemes).

Pl a gyermekpszichológia elmélete a gyakorlaton alapszik, érdemes volna tanulnod. (Én csak alapfokon vagyok arról képben, de már az sokat segít, amikor gyerekekkel foglalkozom! A gyakorlatban érdemes megfigyelni a pszichológia eredményeit, főként az egyes korosztályok életkori sajátosságait.)

Az ember az ismeretlentől fél, amiatt aggódik. Ha több ismereted van valamiről, akkor kevésbé fogsz félni, aggódni, és ritkábban lesznek "tévképzeteid".

Mérei-Binét: Gyermeklélektan

Ha nincs vizsgaidőszak, több példányt találsz ebből kis könyvtárakban is. Laikusok nyelvezetén írt, tele van állatkísérletek ecsetelésével (értsd: főleg megfigyelések), és a kisgyermekekről írt tanulmányokkal, különféle szituációkban. Enciklopédia szerűen is használható, nem kell bevágni mind a bő 300 oldalt. Rákeresel a kérdéses témára, korosztályra, mikor mi érdekel jobban, és hasznosakat találni benne. Fontos összefüggéseket is.

Nem először írom neked: ne csak azt nézd, más gyereke miben jobb, hanem hogy a tied miben jobb. :) Elég ritka a középsúlyos illetve súlyos fogyatékkal élő gyermek (több ezerből egy).