Szerintetek baj ha 18 hónapos kisfiam nem csinálja?

Ez alapján semmi gond. Eltérő sorrendben fejlődnek ki egymáshoz képest a kisgyermekek egyes képességei. Az egyik az átlagosnak mondható szobatisztává váláshoz képest előbb válik olyanná, de később kezd el beszélni az átlaghoz képest, a másik fordítva, a harmadik meg mindkét téren pl átlagtól később érik, de a legtöbb más téren meg hamarabb, mint az átlag.

AMENNYIBEN egészségesekről van szó.

Van egy bizonyos élettani határidő, képességenként, ameddig teljesen mindegy, mikor érik meg a gyermek, ha még pont előtte, vagy sokkal előtte, az lényegileg ugyanaz, mert a SORREND tekintetében eltérő a gyermekek fejlődési üteme!

(Ne a korai fejlesztők adatait vegyétek alapul, mert nekik anyagi érdekük idő előtt fejleszteni, sajnos!)

A reális adatok, a vonatkozó élettani határokra nézve a következők, a főbb képességek fejlődése terén, tehát egészséges esetben,

tehát nem az átlagot írom, hanem a végső időbeli határt, ameddig nem utal önmagában problémára:

Járás kezdete: max 20 hónapos korban teljesen rendben levő.

Beszédfejlődésnek azon szintje, miszerint legalább 100 szavas aktív szókinccsel beszél a gyermek (nem gond, ha nem teljesen érthetően) :

max a 3. szülinap tájára elég, ha ez kialakul, SŐT, SOKAN HIRTELEN, UGRÁSSZERŰEN fejlődnek mind a szobatisztaság, mint a beszédfejlődés terén, tehát sokuk egyik hétről szinte a másikra!

Hiszen addig is befogad, tanul, figyel a gyermek! Csak hát egymástól eltérő ütemben és időben kiviteleznek!

Szobatisztaság nappalra úgy, hogy havi 1-2 alkalommal a nappali bepisilés nem utal problémára önmagában:

a 4. szülinap felé elég, ha kialakul.

Én vagyok az előző előtti válaszoló, eddig megnyugtattalak én is, de most lehet, hogy borzolni fogom kicsit az idegeidet. Mégpedig talán avval, hogy ha korai fejlesztőhöz viszed, akkor esélyesen többet fog ártani neki a fejlesztés, mint használni, ha a soraidból indulok ki (tehát ha abból indulok ki, hogy szerinted mi jellemző a gyermekedre, ugyanis önmagában ebből semmi problémát nem látok).

Nem a fejlesztés módszereivel van gond (sok a jó gyógypedagógus gy.pszichol. stb), hanem avval, ha ok nélkül fejlesztik a kisgyermeket! Az esetben többet árt, mint használ, mert többségében mellőzik az indirekt módszereket, holott az ilyen korúaknak bő 95%-ban indirekt nevelő-fejlesztő módszerek kellenek, direkt helyett!

Van néhány általános kivétel (evvel most nem növelném a soraimat). Egy mondat viszont egy nem általános jellegű kivételről:

amennyiben tényleg fejlesztésre szorul egy kisgyermek, akkor, de csak akkor használ a korai fejlesztés (káros mellékhatásoktól mentesen), és ez is csak akkor igaz, ha kizárólag az említésre méltó elmaradásai vonatkozásában fejlesztik!

Te döntesz, de az alapján, amiket írtál a gyerekedről, a korai fejlesztés többet ártana neki, mint amennyit használna!

Még a soraimhoz kis kiegészítésem: ha mégis elvinnéd oda, nem maga a diagnosztikai módszerek a jellemzően károsak (amennyiben megfigyelik a játékát -mivel hogyan mikor mit-, esetleg megfigyelik, mit miért hogyan stb rajzol).

Hanem (állami anyagi támogatás okán) hajlamosak "megdumálni" a szülőket a korai fejlesztésre, ha kell, ha nem! Ez a baj... (Mármint ha nem kellene, mégis megteszik, az a baj.)

Értsd: ha elviszed korai fejlesztőkhöz diagnózisra, akkor jelentéktelen okokra hivatkozva (amit ez esetben valszeg felnagyítva és/vagy bajként tálalnak majd neked) fejlesztést fognak javasolni. ami nagy hiba tehát, ha nem szorul rá.

Természetesen távban nem tudunk diagnosztizálni (lévén ez internetes közeg). De amennyi infót megosztottál velünk gyermekedről, az alapján káros mellékhatásai lesznek a gyermekednek a korai fejlesztést követően, sokszor csak 8-10 évesen jelennek meg a tünetek, ezért tudják elsumákolni az eredeti okokat!

A lehetséges károk: megfelelési kényszer, neurózis. (A direkt módszerek miatt a terápia során.)

Kb 6.-7. életév az a határ, amikorTÓL fokozatosan lehet és érdemes az arányokat áttenni a direkt irányába, tehát kisiskolások számára úgy, hogy kb 10 éves korra nagyjából a 30% direkt - 70% indirekt tanítói-fejlesztői módszerek az ideálisak.

(Egyébként felnőttek esetén kb fele-fele arányban volna optimális, mégse ez jellemző sajnos, a poroszos nevelési-oktatási agymosás miatt. A poroszos rendszer elnyomja a kreativitást, és inkább csak egyszerre egy agyféltekét mozgósít, pl mikor túlracionalizált -reál tárgyak-, mikor meg sablonos, rutinszerű és "magolós" (jobb agyfélteke túlsúlya). Nem a félteke a lényeg -a fiziológiai tényezők csak utalásszerű-, hanem az egyensúly hiánya az iskolarendszerben. De ezt csak zárójelben, kicsit áteveztem az iskola és a felnőttek világára, de csak azért, hogy láthasd a tágabb összefüggéseket is.)

Még valami a soraimhoz: arról is konkrétan, mit javaslok (a teljesség igénye nélkül, csak pár vázlatpont). A lényege tehát a 7 év alattiak nevelésében és fejlesztése vonatkozásában, hogy legalább 95%-ban INDIREKT módszerrel ideális nevelni, fejleszteni! (A többi vonatkozó infót ld előző hozzászólásaimban!)

Először is: a felnőtt, aki a gyermekkel foglalkozik legyen mind jobban mentálisan, pl legyen kellő önismerete.

Ezen kívül legyen a felnőttnek mind több nevelési ismerete az adott életkori sajátosságokról (ld pl Mérei-Binét: Gyermeklélektan, tele vannak vele a kis könyvtárak is).

A jó példa döntő jelentőségű!

Konkrét pl-k az indirekt módszerekről: ne kérdezgesd, ne javítgasd, hanem úsztasd be a beszédedbe az infókat úgy, hogy ne érezze oktatásnak a kisgyermek! :) Pl ne kérdezd ki a színeket, hanem pl építőkockázás közben mond "hmmm... hova is tegyem a zöld kockát" stb. Pl ha a gyerek megfog egy zöld kockát, és azt mondja játék közben: "úúú, beleteszem ide ezt a kéket", akkor ne javítsd ki, mert az gátlólag hat ilyen korúak minden irányú fejlődésére! Hanem pl fogj te is egy olyan színűt, mondván: "nézzük csak, a zöldet oda rakom...", vagy pl visszakérdezhetsz eképpen: "jó ötlet, hogy oda teszed a zöldet! :)"

Nagyon fontos, amit írtam! amemnyiben javítgatod, hogy "hékás, nem kék, hanem zöld", akkor X-edik javítgatás után, vagy pár nap után mentális ill lelki blokkok jelennek meg benne, gátlod a fejlődését. Akkor is baj, ha kedvesen, dicsérve javítod ki a kisgyermeket! (Nyilván nem a kedvesség miatt és nem a dicséret miatt baj.)

De ha indirekten fejleszted, akkor szárnyal a fejlődése! :)

HAGYNI KELL magától megérni, ez a kulcs, de közben jó példát kell mutass (mind jobbat) - amihez önmagad kell leginkább fejlesztened, nem annyira a gyermekeket és ez nem a személyednek szól, hanem általánosan mindenkinek, önmagamnak is, hogy mind inkább mi fejlődjünk, akik gyerekekkel foglalkozunk.

Valamint a legfejlesztőbb tevékenysége a 7 év alattiaknak a spontán, szabad (önkéntes) játék! Ez pl az Óvodai Nevelés Országos AlapProgramjában is szerepel, kiemelten! (ONAP.) Az is szerepel (nem véletlenül), hogy a tanulási formája a spontán, önkéntes utánzás!

Én, pedagógusként csak terelem a játékát a kicsiknek (a játékfolyamatról beszélek most, nem másról), óvatosan, megfelelő indirekt fejlesztői módszerek mentén. A gyerekcentrikusság lényege, hogy a gyermek egyéni igényeiből indulunk ki, eközben értelmes, de kellően tág kereteket adunk neki, hogy érzelmi biztonságban érezhesse önmagát a gyermek, mégis kreatív lehessen. :)

Továbbá fontos a fejlődésükhöz a sok mozgás, lehetőleg szabad levegőn! (Ún. transzfer hatás, tehát minden irányú fejlődésre áttevődő hatás, értelmi és érzelmi intelligenciára nézve is).

Továbbá az oldott érzelmi légkör: bohóckodás a gyermekkel, dögönyözés, nevetgélés, ölelgetés, puszi, simi.

Ezek kellenek leginkább a 7 év alattiak (és nagyrészt még a kisiskolások) fejlődéséhez, nem pedig a direkt fejlesztési módszerek. A ritka kivételekről már tettem némi említést.

Talán az összes lényegest megírtam neked, mi kell a 7 év alattiak (és a kisiskolások) megfelelő fejlődéséhez, talán még említésre méltó a kongruencia: azt mondd és tedd a gyermekkel, amit gondolsz, érzel, tehát ne legyen önellentmondásod ebben! Máskülönben megérzi a kisgyermek, és káros pszichés hatásokat szül benne idővel.

"Más tészta" a napi ritmus direkt módon való megszervezése (bár ebben sem árt némi rugalmasság, aktualitása és egyénre igazítva), valamint más tészta az is, hogy ha kérdez a gyerek, lehetőség szerint válaszolunk neki, az ő nyelvezetén, tömören, lényegre törően, őszintén, korához mérten. Ez pl azért más tészta, mert ez direkt módszer, de ez kivételesen mindig hasznos módszer, amennyiben nincs túlmagyarázva, racionalizálva a 7 év alatti számára. De még ez esetben is legtöbbször célszerű (legalábbis a differenciált nevelés során, tehát amikor egyénileg foglalkozunk gyermekekkel) első lépésben visszakérdezni kedves hangnemben, együttgondolkodást sejtetve: "te mit gondolsz, kicsim, a kérdésedre mi lehet vajon a válasz? :)" - nos, ez már inkább indirekt hozzáállás, pozitív értelemben persze, és ez is szükséges, mert ez a gyermek kreativitását és gondolkodásmódját (is) fejleszti.

Ne legyél összezavarodva, a mondataid tartalma semmi bajra nem utal, óvodapedagógusként mondom. A 2-7 évesek a specialitása a szakmának, de kell legyen rálátásunk a babák és a kisiskolás korosztály alapvető pszichés jellemzőire is.

Amit írtam, a legjobb tudásom szerint írtam,

nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy a szavaidból egy valamire való óvodapedagógus megállapítsa, hogy SORAID ALAPJÁN semmi gond nincs, mert semmi különleges nincs benne a kisgyermeknevelők számára. (Vannak ettől jóval nagyobb pszichológiai tudást igénylő kérdések, melyek viszont már túlmennek a kompetenciámon, nos, olyan esetekben kell gyógypedagógushoz, és/vagy pszichológushoz fordulni, nem pedig a kérdésed esetén.)

Ha mégis van/volna gond, az csakis olyan tényezőből következne, amit nem említettél meg, avval meg neten keresztül meg nem lehet mit kezdeni mint (úgymond) segítő/tanácsadó.

Ezért azt tudom neked tanácsolni, hogy ami miatt aggodalmaskodsz (értsd: itt közölt mondataid tartalma), ne tegyed. A felesleges aggodalom átragad a gyerekere, és abból már lehet (kisebb) baj, pl szorongani fog a gyereked stb. Az aggódással csak akkor lehet többet nyerni, mint veszteni, ha valóban van rá ok, mert a stressz segíti az emberi lényeket AKKOR, HA van kellő alapja (a félelem is csak akkor hasznos, ha megalapozott: jobb félni, mint megijedni).

A soraid semmi alapot nem adnak aggodalomra, se félelemre.

"[...]Harmadszor eddig akárkit láttam 18 hónapost sokkal több mindent tudtak"

Beletrafáltál pont olyanokba. Ennek semmi jelentősége. Van iylen is, olyan is, igen nagy a szórás a 7 év alatti gyemekek képességfejlődési SORRENDJE között.

Attól még, hogy a gyermeked koraszülött, lehet alapvetően egészséges, jól fejlődő is, és persze az is lehet, hogy nem - ha csak abból indulnánk ki, hogy koraszülött. De ha a mondataidból indulok ki, az összesből, amiket itt közöltél, akkor az alapján semmi gond nicns a gyerekeddel.

Ha adott képesség terén az átlagtól lassabban fejlődik egy gyermek, akkor egy másik képesség terén meg előbb, mint az átlag. Ez biztos, legfeljebb nem tűnt még fel neked, illetve mert még nagyon picur.

Tehát, példának okáért, a beszédfejlődés során amikor már legalább 100 szavas AKTÍV szókincsnek kell lenni egészségeseknél, az ráér maxumim a 3. szülinap felé, hogy kialakuljon (ez nem az étlag, hanem a felső határ erre nézve!), addig meg elég, ha gügyög.

Mégis, vannak, akik már 12 hónaposan beszélnek (egyszerű, pár szavas mondatokban) - ez meg az alsó határ!

A gyermeked lehet, hogy előbb sétált/járt, mint a többiek átlaga, ás az is lehet, hogy nem tudod, az átlag, erre nézve a 15. hónap körül van.

Gyanúra csak az adna okot, ha minden lényeges téren a később indulna fejlődés, mint az átlag, de még ez se volna baj (főleg ha leszámítjuk a részképességeket, mint a majdani diszlexia hiánya/megléte stb).

Baj akkor volna a képességek tekintetében, ha legalább egy vonatkozásban (pl beszédfejlődés) nem érné el a kívánt szintet, HATÁRIDŐRE (értsd: "felső" időbeli határ) :

ezeket megírtam e kérdésednél a

jún. 25. 01:44

hozzászólásom utolsó bekezdéseiben.

Egyébként nem egyedi a felesleges aggodalmad, sok más szülő is csak azt hajlamos sokszor észrevenni más gyermekén, amiben előbbre jár. :) Azt nem, hogy az ő gyermeke miben érik előbb / miben ügyesebb. ;) Pedig észre kellene venned.

Gyanúra tehát az viszont már okot adna, ha határidőre nem indulna meg / nem jelenne meg a kívánt képességszint.

"ha hangosabban szólítom,na akkor egyből figyel! Egyébként a hallás rendben van."

Távból nem tudhatom, milyen a hallása, de ha szerinted, jó, akkor ennyivel is kevesebb aggódnivalód van. Persze a szervi kivizsgálás a döntő, elviheted hallásvizsgálatra, ha ez megnyugtat. Én a pszichés vonatkozásokról írtam, a szervit nyugodtan kiszűrheted egy hallásvizsgálattal. Én a korai fejlesztéstől óvom a szülőket az esetben, ha indokolatlan. Míg a szervi olykor indokolt lehet a biztonság kedvéért (első lépésben).

"Viszont azt is mondták hogy a kora babák később érnek oda, tehát ha azt vesszük ő most 17 hónapos..??"

Nézd, az életkor vonatkozásában egy hónap nem igazán számít, fél éves kortól, legalábbis képességfejlődés tekintetében, mert utóbbi vonatkozásában elég nagy a szórás, időben, hogy melyik (egészséges) gyermek hol tart a fejlődésben.

Örülök, hogy a kérdések között egyáltalán vannak szülők, akik legalábbis fél év pontossággal jelzik az ovis, kisiskolás gyermekeik életkorát, és hogy nagyjából hónap pontosan a 4 év alattiak életkorát. Mert ez azért sokat számít arra nézve, hogy lehetőség szerint hiteles választ tudjunk adni. 17, vagy 18 hós? Ezen nem múlik semmi a kérdésed tartalmát tekintve.

Azt meg hangsúlyozom: akár Magyarország, akár a nyugat:

nem javaslom korai fejlesztésre vinni, mert többet árt, mint használ, nekik meg pénzt hoz (pl "strigula miatt", ha államilag támogatott a fejlesztés)...

KIVÉVE, ha valóban indokolt és csak a fejlesztendő területet szabad 7 év alattiak esetén fejleszteni.