Szerintetek molesztálás?

Uramatyám, fiam van, lételeme a birkózás, minden nap birkózunk,kergetőzünk,csikizem ő direkt provokál..

Sőt gyí pacizni is szokott a combomon.

Hogy ennek miféle szexuális célzata van az abszurdum, gondolom amúgy is ha valakit molesztálnak azt nem nyílvánosan fogja.

Sejtem, mire akar kilyukadni a kérdező. Néhány napja valahol olvastam (talán itt a gyakorin), hogy milyen nehéz a kisgyermekkorban elszenvedett molesztálást bizonyítani, mert még sokszor a saját szülők sem hisznek a gyereknek. Mert pl. a nagybácsi csak kedveskedni akart...

A saját kislányommal én is hülyéskedek, birkózom, megpaskolom, ezt igényli, kezdeményezi is, de mondjuk egy idegen hasonló korú, ovis gyerekkel - rokonnal sem - nem játszanék így. Már beszéltünk többször arról, hogy a teste tabu, nem nyúlhatnak hozzá... ha nem akarja, hogy pl. megpusziljam, mondhatja és én nem kifogásolhatom ezt.

A kérdésben konkrétan felvázolt esetet így látatlanban én sem ítélem molesztálásnak, de azért engem is érdekelne az, hogy Ti mit gondoltok, hol a határ. Mondjuk nem saját/nevelt gyereknél. Én például nem venném jó néven, ha mondjuk egy babysitter így "játszana" a gyerekemmel. Olyan eszméletlen, borzalmas dolgok derültek napvilágra csak az elmúlt pár évben is!

Nekem van saját gyerekem és van unokahugom is akit úgy szeretek mintha saját lenne. Így ha unokahugommal játszom akkor szoktam terdenlovagoltatni megpuszilgatom a pofiját és ölelgetem tetszik neki és nagyokat kacarászik sőt kéri hogy csináljam még. Ha tesóm ezt félreértené gondolom rámszólna, hogy ne csináljam. Amúgy a zaklatók tényleg nem nyilvánosan zaklatnak és jó kérdés hogy hol kezdődik ez. Ha engem zavarna hogy a fiamat úgy fogdozzák rászólnék az illetőre és ha ennek ellenére meg mindig csinálná jobban ki kelnék magamból.

De engem is fogdoztak nagynénéim nem éreztem hogy zaklatásból csináljak, bár utáltam.

Szerintem simán lehet az..

Szerintem a szándéktól lesz molesztálás valami, ami akár egy hajsimogatás is lehet, általában érzi az ember, a gyerekek is, hogy ez nem volt rendben.

Én is láttam hasonlót, semmi felkavaró nem volt benne, normális is lehetett volna, senkit sem zavart, de valahogy nem volt rendben nekem a dolog.. fürdőben apuka(gondolom) az alulról jövő pezsgőrészen ült egyedül(én épp oda tartottam, de a közelben nem volt más), és a körülötte játszó kislányát behúzta az ölébe. Egyikük sem nevetett, se nem szólt, aztán csak ott ültek, a gyerek simogatta a buborékok tetejét.

Ennél többet nem láttam(buborékok) de iszonyatosan figyeltem, mire észrevette a pasi, hogy figyelek, rám nézett és egyből felállította a gyereket és elmentek a részről. Semmi beszéd nem hangzott el, nem volt nevetés, szerintem ott valami nagyon nem volt rendben, de lehet csak paranoia(engem molesztált közeli férfirokon), ki vagyok élezve ilyenekre..

Szóval szerintem a szándéktól nincs rendben a dolog, és ezt általában az áldozat megérzi(ha már fordult vele elő ilyen, elsőre senkiben sem merül fel..)

Tökmindegy, mihez ért hozzá, a hajához, vagy a fenekéhez, vagy csak furcsán néz rá, ha a gyerek valami rosszat érez, nem szabad a közelébe engedni annak a felnőttnek. Biztos lehet benne az ember, hogy nem elsőre szól ilyen miatt egy gyerek, elsőre eszükbe sem jut ilyen(biztos nálam is volt, de nem vettem észre, csak onnantól, miután történt valami figyeltem a helyzetek szexuális élére..).

Nagyobb gyereknél, 10 évestől már biztos, hogy elsőre észreveszi a dolgok szexuális élét..

Egyébként, ha valamit visszataszítónak tartasz, abban lehet valami szerintem. Mármint én is sok mindent látok nap, mint nap, de ritkán érzem furcsán magam helyzetektől.. Ugyanaz a tett néha zavar, néha nem. Rengeteg gyereket látok az apja ölében ülni, meg sem fordul a fejemben a molesztálás, és most mégis..

És gőzöm sincs, ilyenkor mit kéne tenni, mert nem is ismerem őket, hiába szólok rá, vagy ülök melléjük, mint pl itt a közelbe mentem, max most abbamaradt a dolog, de nem kaphatok el random gyereket megkérdezni a dologról.. vagy nem mondhattam a feleségnek, hogy figyeljen oda a férjére.. ha nekem ilyet mondanának kiakadnék és idiótának gondolnám, aki mondta, pláne, ha a pasi ártatlan.

Így meg nem tettem semmit, és nyomaszt a bűntudat, mert én is mit nem adtam volna, ha valaki, aki gyanítja(biztos volt ilyen visszagondolva a gyerekkoromra, osztálytársak, tanárok, anyám..) szól..

Nagyon nehéz ez az egész téma, ameddig nem lát az ember konkrét durva esetet..pláne kívülállóként, ha fogalmad sincs az emberekről, a nevüket sem tudod..

Egyébként én dobtam ki bébiszittert, mert szerintem valami aberrációja volt, azt játszatta a gyerekemmel(8 hónapos), hogy a melltartójába dugja a kulcsot, és a gyereknek ki kell vennie..

60 éves nő, bölcsődei gondozó volt(épp nem dolgozott), mellette tisztaságmániás és volt benne valami furcsa.

Kb 4x vigyázott 2 órákat a gyerekemre, ezt a játékot is azért sikerült elkapni, mert korábban futottam be és benyitottam kopogás nélkül, a földön feküdt, gyerek rajta, kulcs a melltartójában(dekoltált felső, extranagy mellek)..

Ártatlan játék is lehetne, de szerintem nem volt az, szerintem élvezte, hogy a melléhez ér a gyerek.

Kedves kérdező, a válaszokat nem olvastam el mind, viszont én is reagálok. Pont határesetet vetettél fel, ezért sok egyéb tényezőn múlik, hogy a popsira csapkodás, lovagoltatás minek számít. Hiszen a szándékon múlik, az meg első ránézésre nem deríthető ki.

Popsira csapkodás:

önmagában eldönthetetlen tehát, a felnőtt szándékait kell kideríteni, amennyire lehet. Függ attól is, hogy rokona-e a kisgyerek -ez esetben kétesélyes, vagy gond, vagy nem gond ez a hozzáállás-, és hogy valóban kisgyerek, vagy már kamaszodik-e a gyermek. Ha kisgyermek és egyúttal rokon, akkor a szándékot nem lehet ránézésre kitalálni, ha kamasz, akkor bármi a szándék, eleve nem való a 11-14 éves gyerek fenekét csapkodni, markolászni, általában 16 éves korig is elmondható, onnantól viszont a beleegyezési korra vonatkozó törvény miatt megint attól függ... kivel mikor hányszor, miért, hogyan.

Ha rokon a kisgyermek, néha a fenekére csapni hasonlóan ártatlan "vicceskedés" is lehet akár, mint amikor a szülő dögönyözi, birkózza a kisgyermekét. Szükséges is az intim és vidám, oldott légkörhöz. (Ha nincs evvel hátsó szándéka a felnőttnek.) Vagy pl felvenni, karban hordozni a kisgyermeket szinte kivitelezhetetlen anélkül, hogy megtartsuk a popsijánál, ez természetes.

Lovagoltatás:

hasonlóan a popsira paskoláshoz: attól függ...

Azonban mind az óvodai nevelés része, mind az otthoni légkör természetes része a pedagógiai anyagokban is szereplő höcögtető, lovagoltató játékok, akár hagyományos, ilyen típusú mondókákkal körítve. Ez esetben is a szándék a kérdéses, hogy ártó, vagy segítő-e a helyzet, a hozzáállás. A nemi szervi stimulációról meg annyit (mert olvasom, hogy ez is felmerült) : ha nagyon látszik, hogy a gyermek egyértelműen maszturbál a felnőtt lábán (természetes reakció lehet a kisgyermektől), akkor határozottan, de együtt érzően illik, hogy letegye az öléből a kisgyermeket a felnőtt. Máskülönben a gyermekek egyébként is változatos módját keresik naponta a nemi önkielégítésnek, a bútorok széléhez dörzsöléstől a szülő lábához gyömöszölésen át a saját kezükkel való maszturbálásig, a kisgyermek részéről természetes és hagyni kell. Ha meg a változó tevékenység indokolja, akkor óvatosan ,de elterelhető erről a kisgyermek figyelem, azonban direkt megakadályozni a maszturbálásban a gyermeket tilos.

Épp így nem rendjén való, ha a felnőtt ingerli direkt módon a gyermek intim testtájait.

A kérdező által említett esetek viszont, a fenti soraim értelmében, attól függnek, hogy elfogadható-e, vagy sem, a felnőtt részéről. Gyakoriságtól, intenzitástól stb is függ, és rokoni foktól is.