Elborul az agyad a hisztiktől?

Én jól viselem, elég nyugodt típus vagyok, férjem tűri nehezen, de már ő is sokkal jobban tolerálja.

Hagyom hogy kitombolja magát, mindig mondom hogy ha befejezted tárgyalok veled, 5 percig üvölt hogy nem fejezem be és üvölt, majd lenyugszik és mindig mondja hogy befejeztem és akkor megbeszéljük.

Persze ha alapból szar passzba vagyok valamiért akkor én se vagyok ilyen birkatürelmű, sokszor kiabálok olyankor, főleg ha reggel van a hiszti mikor reggel nekem kell egy fél óra hogy normál ember szintjére jöjjek, na olyankor sokszor én is kiabálok , tök feleslegesen sajnos, mert csak olaj a tűzre szitu ez általában.

A hisztitől nek igazán, de a szófogadatlanságtól igen! Amikor szépen elmondom, hogy mit kellene vagy éppen nem és ugyanúgy folytatja röhögve még büntetés után is..

Én török is!

20 hónaposom most kezdi bontogatni a szárnyait. Már rég tudom hogy nem lesz könnyű vele, igazi önfejű, falnak menők típus. Meg persze én is, elvégre vkitől örökölni kellett. Próbálok higgadt maradni, hagyni neki hogy megélje az érzelmeit, nagyon sok tudatosság kell hozzá és ha fáradt vagyok nem mindig sikerül. Ha érzem, hogy kezdek kiborulni inkább itt hagyom a szobában, kiülök a folyosóra veszek 3-4-5-10 mély levegőt és úgy megyek vissza hozzá.

Bajosabb ha olyan helyen tör rá valami, ahol nincs megteremthető nyugodt légkör pl bolt közepén, utcàn a gyalogos átkelőn. Ezeket a helyeket próbálom úgy megközelíteni, hogy legyen egy-két aduász a tarsalyomban, akkor kevesebb a kudarc.

Az az igazság, hogy ez nem csak neki de nekem is nagyon komoly lecke, minden egyes alkalommal.