Rosszul nevelem, vagy eletkori sajatossag? Baratnom megjegyzese elgondolkoztatott.

"en viszont ugy gondolom, hogy nem kella sajat jatekaibol mindet megosztania, eldontheti o, hogy melyiket"

Szerintem is. Igen, alapelv szerint meg kell osztani a dolgokat a többiekkel. De nem feltétlen mindig és nem feltétlen akármit. Egy nagyobb gyereket is inkább arra tanítanék, hogy helyes dolog másokkal megosztani, amink van, de nem kötelező. Ha van egy kedvenc tárgya, kedvenc játéka, akkor teljesen jogos, hogy nem adja oda bárkinek, mert esetleg az illető nem tud vigyázni rá, vagy csak elkeveredik a forgatagban. Úgy is fogalmazhatunk, hogy joga van a gyerekemnek ahhoz, hogy valamilyen tárgy nagyon fontos legyen neki, és vigyázni akarjon rá, akkor is, ha számomra nem világos, mi olyan fontos az adott dologban. Akkor van csak baj, ha az ilyen tárgyak száma nagyon nagyra nő.

Mi mindig megbeszéltük, hogy amit a játszótérre viszünk, az közös. Amivel nem akarja, hogy más is játszon, az nem jön le velünk, vagy nem veszzük elő/eltesszük, ha más is ott van.

Így tanulta a gyerekem, így is cselekedtünk mindig. Nyilván a gyerek kezéből nem vettem ki a játékot, mert más játszani akart vele, de ha ott volt és nem játszott vele, akkor lehetett akármilyen kedvenc is, vihette a másik. Mondjuk ilenkor azonnal azzal kezdett foglalatoskodni, tehát megoldotta :)

Ha valami olyan volt, akkor pedig visszakértük. Azt nem tűrtem, hogy a gyerekemnek a saját játékára várni kelljen. Mondtam mindig, hogy hagyjuk még egy kicsit, 1-2 perc, de aztán mentünk együtt és visszakértük.

Szóval én úgy gondolom, ami nincs a kezében, de ott van a játszón esetleg homokozóba kiborítva, vagy mászóka alá ledobva, azt igenis illik megosztani a többiekkel, vagyis nem illik azt mondani a földön heverő játékra, hogy ne nyúljon hozzá a másik. Persze ennek ellenére a gyereknek szíve joga azt mondani, hogy NE, mert az az övé, de ezt mindig úgy rendeztem, hogy akkor ezt ő beszélje meg a másik gyerekkel. Nyilván ezt is fontos megtanulni, hogy hogyan, miként és milyen esetekben kell vagy érdemes konfrontálódni egy másik gyerekkel.

Kicsit olyan erzesem van, mintha jobban akarna tudni, mikozben meg nincs is az o gyereke abban az eletkorban"

Lehet ő nem is lesz abban az életkorban, mert már megtanulta. A tied még nem. Na bumm, nem kell ebből ekkora ügyet csinálni.

Nyilván nem kell a másik kezéből kivenni a játékot, de az sem normális, hogy ami a földön hever azzal se játszon más mert ordít mint a sakál. Tudom, mert voltam ilyen helyzetben és marha idegesítő. Ami féltett kincs azt el kell pakolni, amíg vendég kisgyerek jön. De azt te sem gondolod komolyan, hogy semmivel nem játszhat a vendég kislány mert akkor minden épp a kedvenc játéka lesz a gyerekednek.

Gyerekfüggő is a dolog.

A legnagyobb gyerekem nyugodt típus volt, bármit megosztott, nem voltak nagyon konfliktusok. Pedig évekig csak Ő volt, azt sem lehet mondani, hogy alapból volt testvér, hisz első gyerek...

A középső gyerekem most lesz majd 3 éves (picit le van maradva, és közösségbe se jár.)

És van egy pici, ő 9 hónapos. Na, tőle mindent elvesz. Ha nem kell neki, akkor is, csak azért, hogy ne legyen a picinél...

Persze, szólunk neki, hogy ezt nem így kéne, meg van csomó játék, amivel játszhat, de én megértem a helyzeteteket, ez tényleg az a korszak, már amelyik gyereknél így előjön. Pl nálunk is akkor jut eszébe minden (enni, fürdeni, átöltözni, akármi...) amikor a húgával épp azt csinálom. És addig ordít, hogy "Én is, én is", amíg sorra nem kerül...