Aki nem adta fel bölcsibe a gyerekét az le tudta foglalni egész nap?

Mi iszonyat ritkán jàrtunk/járunk játszótérre (értsd 2-3 havonta 1x, akkor is próbálunk úgy menni, hogy lehetőleg ne legyenek), más gyerekkel nem találkozott a lányunk, mégsem volt egy pillanatig sem gondja mikor bekerült oviba. A fiam szeptemberben kezdi az ovit, ő is csak akkor lát gyereket amikor néha velem jön a nagyért, de olyankor sincs gond.

Elvannak ők itthon egész nap, nem kell egyfolytában szórakoztatni őket, eljàtszanak egyedül is és általában egymással is megy balhè nèlkül

En is ugy ereznek, ahogy te, ha a fiam nem jarna bolcsodebe.

Alapvetoen o szeret is menni, raadasul hozzaerto, turelmes, imadnivalo nevelok vannak a csoportjaban, akik hatalmas odafigyelessel tanitjak a gyerekeket, en mint laikus szulo erre nem vagyok kepes, en csak osztonbol cselekszem, meg amit utanaolvasok.

Viszont, neha amiatt is furdal a lekiismeret, h velem is lehetne a bolcsi helyett...

Azonban, ugy vettem eszre, szuksege van a tarsasagra, persze ha van teso, az eleg lehet, hisz eljatszanak egyutt, ahogy az elso is irta.

Nem hinnem, hogy a szemelyisege emiatt visszafogotabb lenne, h nem jar kozossegbe, az en fiam igy is nagyon kis gyamoltalan...

Egy dolog viszont szerintem fontos lenne, hasznaljatok ki minden alkalmat, h talalkozonnon vele egykoruakkal, jatszohaz, gyereknapok, jatszoter, baratok gyerekei stb.

Ha nem tudjatok megoldani a bolcsibecipelest, akkor tegyetek meg mindent, h azert neha eljusson kizossege, nem lesz gond ebbol! :)

2 és 3 éves kora között simán elvoltunk együtt, nem unatkoztunk. Heti 3*1 óra csoportos gyógytornája volt, a többi időt kettesben töltöttük, nem igényelt nagyobb társaságot. Játszóra jártunk (nem zavarta ha kihalt), csatangoltunk. Otthon olvastunk, festettünk, rajzoltunk, játszottunk.

3 felett lett nehéz, amikor szobatisztasag miatt még otthon kellett tartani. Akkor már igényelte a gyakoribb társaságot

A legtöbb 4 év alatti gyermeknek pont, hogy leginkább az anyjára (apjára) van igénye, és kevésbé a gyerektársaságra (mondom: a többségükről van szó, nem mindről). Beszélj hozzá sokat (kedvesen, szépen, értelmesen és általában jól érthetően), játssz vele, amennyi időd csak van (dögönyözd, lovagoltasd, mondókázhatsz vele eközben is, kirakózz vele, játékkockázz, stb). Na meg a 3 év alattiak sokkal egyszerűbb játékszerekkel és játékmódokkal is elvannak remekül, mint az idősebb gyermekek, sőt, jó jel, ha tud olykor egyedül is játszani. Gond egy szál se.

"kis befordulós tipus lesz szegény"

Ha "befordulós" alatt befele fordulót (introvertáltat) értesz, azzá nem válik senki, hanem vagy inkább ilyen ALKAT, vagy inkább kifelé forduló(bb) (extrovertált), ritkábban a kettő közötti.

Tehát senki nem válik konkrét alkatúvá, mivel ez veleszületett, alapvetően nem változik. Kisebb változások jellemzőek bár e tekintetben az élet során, de mégis alapvető alkati jelenség. Túlzott átjárás egyik végletből a másikba nem jellemző az emberi lényeknél (sem).

Még annyi az előző válaszomhoz, hogy egész más volna a helyzet, ha a depresszióra gondoltál volna, kérdező. Vagy pl a hospitalizmusra (amelynek egyik fázisa az apátia és a depresszió). De az se nem típusbeli, se nem alkati kérdés.

Amúgy az előző válaszom alapján következik az is, hogy pusztán attól, hogy otthon vagytok, nem válik depresszióssá sem a kisgyermek.