Mit mondanátok- és egyáltalán szólnátok-e?

Köszönöm a Válaszokat!

Kiemelten a 9-esnek, és a 13-asnak. A 9-es megmelengette a szívemet. Vártam volna még több választ, de jó így is. 13 válaszból 5-en vagy nem szólnának, vagy kedvesen. Jobban örülnék, ha szólnának, de kedvesen jó példát mutatva. Hát lehetne jobb az arány, de elnézve a gyakori színvonalát, talán nem olyan rossz.

De, azért szomorú, hogy a többség „belerúgna” egy kislányba, akit nem ismernek, ráadásul egyedül van, és csak annyit tett, hogy nem figyelt és beállt sorba állás nélkül.

Egyébként rólam van szó. De nem tudom pontosan, hogy mennyi idős voltam, kb 6-8 között.

80-as évek. Amíg apám anyámmal borozgatott a borozó soron (Badacsony), én kaptam az alkalmon, hogy végre önállósodjak, és pénzt kértem fagyira. Csillogó szemekkel rohantam (izgatottan első nagy akcióm felé teljesen egyedül) az utca közepén álló fagyis felé. Csak a fagyis „nénit” láttam, és rá fókuszáltam, és az embereket nem vettem észre. És boldogan rohantam, és már mondtam is tartva a markomat, hogy mit kérek. (És közben olyan büszke voltam magamra, hogy egyedül vásárolok) Ekkor egy nagydarab idősebb férfi rám ordított, és ott álltam megsemmisülten, és sírva elfutottam. Senkiben nem volt annyi kedvesség, jó szándék, tapintat, hogy kislány halihó mi is itt állunk, állj be a sorba szépen. Vagy a fagyisnak, aki megmondta volna kedvesen, hogy mi a szitu.