Szerintetek 3,5 - 4 év korkülömbség sok lenne két gyerek között? Tapasztalatokat várok, fognak tudni együtt játszani?

Kérdező, és hatos válaszoló helyesen írni majd ne ti tanítsátok a gyereket ...

Ismeretségi körömben egy példa van. Borzasztó. A nagy lány korábban is kezelhetetlen volt(kicsit el lett hanyagolja szerintem korábban, szóval alapból voltak bajok), de amióta megszületett a kis tesó még rosszabb. Élvezi a játékait. Szó szerint mindenért üvölt, elkezdett újra bepisilni. Persze ez mind a szülő hibája. Alakulhatott volna másképp is, de nem foglalkoztak olyasmivel, hogy felkészítsék a tesó érkezésére.

Dettó, mint a hármasnál. 4 és fél év van a nagy meg a kicsi között, a középső mindkettővel tud a saját szintjéhez igazodva játszani, de ők ketten nem. Mondjuk ez nem csak a korkülönbségen múlik, hanem személyiségen is, ami nem igazán passzol ennél a két gyerkőcömnél. :) Most 6, 7 és fél, 10 és fél évesek.

Nálunk ugyan csak 3 év van a két kicsi között, de nem hiszem, hogy jelentősen másképp alakultak volna a dolgok, ha 3 és fél lenne. A kicsi születése óta nagy az imádat, és mióta csak kúszni tud, azóta játszanak együtt. Lassan egy éves a kicsi, és már nagyon erős a kötődés köztük, pedig különböző neműek. Rajtuk kívül van egy legnagyobbunk is, ő a középsőnél 6 és fél évvel idősebb, és ők is imádják egymást, pedig már kiskamaszodik a nagy, sokszor szüksége van egy kis elvonulásra, de akkoris minden nap játszanak együtt, imád bolondozni a kis ovissal, simán szerepjátékozik vele, vagy viccesen

Hoppá, elküldte. Szóval viccesen ugrabugrálnak, kitalálnak játékokat. A babát is szereti a nagy, de vele kevésbé aktív, inkább fotózgatni szereti, pápázni tanítani, meg ilyesmi :) Én azt tapasztalom, hogy minden korkülönbség lehet tökéletes, ha a családban alapvetően harmónia van.

Na jó, baromságot írtam, azért nem csak a harmónián múlik, hanem a szerencsén is, hogy milyen személyiségűek a gyerekek. Nálunk nem azért jó minden, mert szuperharmónikusan élünk és nevelünk, másnál meg nem azért kevésbé, mert rosszabbul csinálják. Igaza lehet a felettem szólóknak, sok múlik a személyiségen.

11-es, légyszi te se, csupán 2 hibád van egy pár szavas mondatban! :D

Minden gyerek más, és másképpen viszonyul a kistesóhoz is. Sokat segíthetsz azzal, ha a nagyobbat nem kényezteted el és megfelelően felkészíted a kistestvér fogadására. Képzeld magad az ő helyébe - éreznie kell, hogy többletet kap és ezután sem fog kevesebb jutni neki a törődésetekből! Vállaljátok bátran, nem fogjátok megbánni! :)