Hogy kezelitek, ha a boltban a gyereknek a penztaros a kezebe nyomja a csokit, amit nem szabad ennie?

Az enyémnek matricát meg ilyen gyüjthető kacatokat adnak legtöbbször, itthon legalább 5 kiló van belőle, nagyon nem szeretem..

Olyan 4 éves kora óta nem kéri hálistennek, látnád az arcát az eladóknak, mikor visszautasítja..

Jót akarnak, ha pofátlanul, akkor is jó volt a szándék..

Én biztosan nem hagynám felügyelet nélkül a 3 évest egy pillanatra sem, ha valamit akartak adni neki/ csinálni vele, amit nem akartam, előre szóltam, hogy köszönjük, nem kérjük/ nem ehet/ nem szereti/ ne csinálja..

Elképesztő mennyi ember simogat ismeretlen gyereket a fején, nyúlkál hozzá kisbaba arcához/ lábához/ kezéhez, adna neki puszit(fujj), ültetné az ölébe.. Én ezeket utáltam a legjobban..

Piacon/ csarnokban mindenki adná a kostoló gyümölcsöt/ pár szelet párizsit/egy kis savanyúkáposztát..aztán megy a sértődés, hogy a gyerek nem szereti..

Jóindulatúak az emberek, csak rosszul fejezik ki magukat.

Nagyon nem látszunk amúgy rászorulónak, de a kérdezőnek igaza van, a többség szívesen ad a gyerekeknek maguktól, és szívesen szeretgetné őket, csak nincsenek tisztában a határokkal.

Mondd, hogy beteg lesz a csokitól, gondolom fix helyekre jártok, ha Tapolcán éltek, meg fogják jegyezni, hogy neki nem szabad.

Mi Budán mászkálunk legtöbbször, a tapsztalataim innen vannak..

Nem kell már sokat várnod, hogy elutasítsa magától.

Félrenézni meg nem szabad, egyszer szalad el/ viszik el, csípi be a kezét valami és kész a baj..

Igazán meglepődnék, mert kérdezni szoktak, hogy szabad-e, adhat-e. Ha nem kérdezné, én kivenném a kezéből igenis, és mondanám, hogy neki ezt nem szabad, beteg tőle. Mondjuk nem tudom, hogy hogy nem lehet észrevenni, hogy épp odaadja, a gyerek meg már bontja is.

De azért a nagy pörgés közepén nem rendeznék jelentetet csak azért, mert épp elfelejtette. A gyerekek általában nem allergiásak a csokira, valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy a tiéd az, ártani semmiképp sem akart. Régen az emberek sokkal toleránsabbak voltak, nem volt ennyi stressz, nem egymáson verték le az élet terhét, de mostanság mindenkivel úgy kell bánni, mint a hímestojással, nehogy sértve érezze magát.

Pedig mi is ugyanígy jártunk, tescoba pénztáros adott csokit 3 éves tejfehérjeallergiás gyereknek, megköszöntük ,utána mondtam neki hogy tudod ezt nem eheted meg, nem reagált semmi rosszat rá a gyerek, tudja hogy nem ehet meg bármit.

2x volt ilyen velünk, nem volt probléma belőle, nem fogom a maradék kedvességet is kiölni az emberekből ilyenen háborogni.