Identitászavar lehet vagy csak szokásos kisgyerekkori értetlenkedés? Fiu/lány -rol kérdések

Minden második mesében szerelmes valaki és puszizkodnak/megcsókolja a herceg a királykisasszonyt.

A barátságosdi annyira egyértelmű, az új, korábban nem látott cselekvés ébreszti fel a gyerekben a kérdés a másfajta szeretetről, szerintem 5 évesen inkább ez van benne, mint a barátkozás.. legalábbis az én lányom erre élezi ki a dolgokat, érdekli, hogy egyesek miért máshogy mutatják ki a szeretetüket és ő miért nem csókolhat anyukát, barátnőt, ha szereti, hisz a mesében is ez volt/látta az utcán stb

Kicsit homofób a kérdező, de ez legyen a legnagyobb gond az életben..

Jó sok válasz érkezett, mire a kérdésre akadtam, ezért előre is elnézést, ha véletlen ismétlek valakit, de ez esetben inkább 2x, mint egyszer se, hátha megnyugtatjuk a kérdezőt, h nincs semmi baj, a sorai alapján. Szóval ennyi sok választ most nem olvasnék végig, gondolom van közte jó és helytelen válasz is, nem tudom.

Csak röviden, a lényeg: óvodapedagógus vagyok, megnyugtatlak kérdező, tipikus, óvodás korra jellemző gondolkodásmódról írtál, evvel semmi gond nincs.

A kategorizálásuk alakulóban van a gyerekeknek, a kisiskolás kor végére érik meg ez.

Pl a szeretet fogalmát még inkább tágabban használják, ugyanakkor nem feltétlenül különíti el az óvodás gyermek a herceg-hercegnős mesékben levő párok közti szeretetet, valamint apa-anya közti szeretetet, illetve a baráti szeretetet egymástól.

Azt viszont már a 3-4 évesek többsége megérti, hogy a pár / szerelmespár (általában) lány-fiú, anya-apa, nő-férfi.

Életkoronként és témánként jól érthető nyelvezetű gyermekpszichológiai alapművet hadd ajánljak a kedves figyelmedbe, kis könyvtárakból is ki lehet venni, ha épp nincs vizsgaidőszak:

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

Bár kb 300 oldal, mégis lehet "enciklopédia szerűen" használni, tehát amely életkor és amely téma épp fontos számodra, oda lapozol, és vázlatszerűen a lényeget megtalálod, pszichológiai kísérletek is sokszor mellékelve mint gyakorlati példák.

Pl a kérdésed vonatkozásában: óvodás kor, valamint az óvodás korúak gondolkodása, kognitív érése, fogalom alkotása, kategorizálása. Ezek a kulcsszavak a kérdésedhez a szakkönyvben. Inkább ebből tanulj, véletlen se bulvár írásokból, mert a bulvár bizonytalan eredetű, van bulvárírásban jobb-rosszabb. De a Mérei-binét könyv: szakkönyv!

Ezen felül dr. Vekerdy-t is ajánlom -szakkönyveit és youtube előadásait-, de a fenti könyv alapmű, és vázlatos, rendszerezett témánként és gyerekkorokként, így praktikus is a gyermekpszichológiával való ismerkedéskor. Nem kell hozzá diploma, jól érthető a könyv nyelvezete! Érettségi nem árt.

(A "fény" kérdéshez meg csak óvatosan szólok hozzá, de az tuti, hogy elektromágneses sugárzásnak egy tartománya az emberi szem által látható hullámhossztartomány, tehát hogy plazma állapotú volna -ahogy fogalmaztál-, abban azonban nem volnék biztos...)

Folytatom válaszom: nemi identitás zavarról nem lehet beszélni 6 éves kor előtt. Inkább 6, vagy 7 éves kortól derülhet ilyenre fény, mivel akkorra alakul mi a nemi identitás és a nemi orientáció is.

Óvodás korban normális, sőt, jó jel, ha a gyermek játszik mindkét nemre "tipizált" játékszerrel és játékmóddal, valamint ha mindkét neműekkel. Ez azért is jó jel, mert arra utal, hogy egy felnőtt se torzította még el a világszemléletét, annyiból legalábbis nem, hogy előítéletmentes.

Másfelől a nemi eltérések testi jegyeire (kuki, punci) 2-4 éves kor között szoktak felfigyelni igazán először a gyerekek. Ettől függetlenül szintén az óvodás kori gondolkodás egyik természetes jelensége az, hogy legtöbbjük elképzelése szerint "a lányok kukija majd kinő egyszer" (Freud ennek kapcsán jegyzi meg, hogy a kislányok egy részére péniszirigység jellemző, persze tudat alatt), "a fiúknak meg lehet, hogy levágják egyszer, mint a lányoknak" (Freud szerint az ovis fiúk többsége átesik tudat alatti kasztrációs félelmen, és ezt evvel magyarázza).

Az ovisok a nemi eltérések közti magyarázatukban a viselkedés és a játékmód eseteit szokták kiemelni (lányosabb viselkedés ill játék, valamint fiúsabbak), ennek ellenére -természetes módon- mégse jellemző sokuknál, hogy élesen, nemek szerint elkülönülve játszanának, főleg a játékok fajtáit illetően.

És ez jó jel.

Persze kb 7 éves kortól már sokuk a szocializációja során felismeri, hogy a többség a nemekre tipizált játékmódokat preferálja, és ennél fogva sokuk ebbe az irányba kezd elmenni, de egyébként a többségétől eltérő is lehet, igaz, az már utalhat kb 7 éves kortól ara, hogy szokatlan a nemi identitás (transzgender), és/vagy a nemi orientáció (homo/bi). Az meg ugye mindig is vita tárgya volt, hogy ki fogadja el ezt és ki nem, én tudomásul veszem, de ez már a kérdés szubjektív része.

A gyermeked nincs 7 éves, úgyhogy jó olvasni, h bárkivel sokféle játékot szeret játszani, megnyugodhatsz. :)

Annyit hozzáteszek még (és ez sok más szülői kérdésre is válasz egyúttal), hogy 7 éves kor alatt a magyarázat csak másodlagos kell legyen a nevelésben. sokkal inkább a cselekvés a döntő, ha terelni akarod -bár az egyéni jellemzők kibontakoztatása pontosabb kifejezés erre-, ennek kapcsán a felnőtt m,int modell szerepű is fontos, tehát példát mutatunk avval a gyerekeknek, akik vagyunk, és ahogy cselekszünk; ugyanakkor az EGYÜTTcselekvés (együtt játszás) is nagy hatású a gyerekek számára, és mondom: ehhez képest a magyarázatok fejlesztő szerepe csak másodlagos.

A kisgyerekek fejlődésére nézve meg a legalapvetőbb forma a szabad, spontán játék. A legalapvetőbb mód pedig a spontán utánzás. Mind többféle inger, általában annál jobb -bár a játékSZER esetén a puritán jobb, segíti a fantáziadús elaborációját-, de a felnőtt meg kell szűrje az ingereket! A mozgókép pl gátolja azt az alapvető, ösztönös kisgyermeki, mindennapos folyamatot, amit elaborációnak hívunk, azaz az örömeit, szorongásait, élményeit feldolgozza az óvodás, mégpedig ehhez nélkülözhetetlen a szabad , spontán játék! (A mozgókép viszont gátolja és torlasztja ezt, növelve a hiperaktivitás, figyelemzavar, pszichoszomatikus betegségek, szorongások stb kialakulásának veszélyét, eleve a rossz, frusztrált közérzetet.)