Elsőben hogy tanult a gyereked?

semmilyen

érezze jól magát, figyeljen a tanerőre, élvezze az érdekes feladatokat, játsszon,

mind a 3 kitűnő a nagylányom most volt országos kémia és matek versenyen és nagyon szuper eredményt ért el mindkettőn

Elsős ikerfiúk... félévkor mindenből kiválóan teljesítettet kaptak, kivéve az írást, mert abból jól teljesítettet. Rondán írnak, és nem is nagyon izgatja ez őket... bosszankodnak, ha gyakoroltatom őket.

Valamint egyikük tesiből kapott jól teljesítettet, mert állítólag direkt nyegléskedett meg makacskodott egypárszor.

Alapvetően jó képességűek, de az az elvárásom, hogy megtanulják: a sikerbe munkát kell fektetni. Legyenek szorgalmasak, figyeljenek oda, és tanulják meg azt, hogy mi a felelősség: ne nekem kelljen vadászni a füzetekben, hogy van-e- elmaradt lecke, szóljanak! Nem mindig szólnak, ezt tök utálom :D

Meg arra próbálom rászoktatni őket, hogy ne hagyják el állandóan a tesicucc tartozékait meg a ceruzáikat, de amúgy rá se rántanak, ha elhagynak valamit, ettől is gyakran kész vagyok.

Szerintem elsőben még az a fontos, hogy megszeressék a tanulást. Sokszor ilyenkor derül ki, hogy van-e valamilyen képességzavara a gyereknek. Tehát én pl. semmiképp nem szidnám le azért, mert rondán ír. Ez legtöbbször nem elhatározás kérdése. Nagyon sok biztatás kell nekik, hogy legyen sikerélmény. Ha jó az iskola, akkor nagyon leckét nem hoz haza, otthon csak az olvasást kell gyakorolni. De jegyet nem is kapnak még, csak szöveges értékelést. És ha nem kiváló hanem csak jó, akkor mégis mi fog történni?! Ugyan már, lazítsatok. Ha a gyerek igyekszik, de nem sikerül olyan szépen, akkor is meg kell dicsérni, mert legközelebb neki sem áll.

Sajnos ezt legtöbbször még a pedagógusok sem tudják, általában már októberre tönkreteszik a gyerekek tanuláshoz való viszonyát. Az én fiam pl. sni-s, többek között a finommotorika zavarával. Minden nap le van b....va, hogy rondán ír. Év elején még a ceruzát sem tudta rendesen megfogni, a Szakértőiben mondták is, hogy hát, örüljünk, ha megtanul írni. Most ehhez képest én nagyon elégedett vagyok. Viszont a tanító már teszi a parát rendesen a gyerekbe. Hozzáteszem, ők folyamatosan állítják, hogy a gyereknek semmi baja, félre van diagnosztizálva. Persze, csak nem akarja...

3-as, lazíts te is :)

Én a 2-es válaszoló vagyok... ki mondta, hogy leszidom őket, ha rondán írnak? Meg hogy nem dicsérem őket?

Nem, nem szidom le őket. És ha javítani kell, igenis megcsináljuk. Tudod, amikor tanító néni beírja a J betűt a sor elejére pirossal... A szorgalmi feladatokat is megcsináljuk.

Heti kétszer pedig muszáj otthon tanulni, mert egyszer zongora miatt hozom el őket napköziből, máskor meg edzés van napközi helyett. A zongorát és az edzést is nagyon szeretik, nem fogom kihagyni az életükből csak azért, hogy napköziben minden meg legyen csinálva.

A gyerekeknek is fontos a sikerélmény, büszkék a jó eredményeikre. Nem kell belepusztulni mindenáron, ha valakinek mások a képességei, de a szülőnek akkor is fontos feladata a motiváció és a biztatás, a lehetőségek megteremtése, felmutatása.

szép hétvégét! :)