Aki elvette a cumijat a gyermeketöl az latta esetleg kesobb hatranyat/negativumat?

Kedves kérdező, soktényezős a kérdés. Ez így nagyon általános.

Egyfelől gyermekfüggő, másfelől életkorfüggő, hogy ha cumizik, mikor lehet elvenni tőle különösebb káros következmények nélkül.

A kérdés megközelítése eleve ott kezdődik, hogy a szakemberek között is vita van arról, hogy ujjszopás, vagy cumi, de konszenzus van afelől, hogy legalább az egyiket engedni kell.

Tulajdonképpen eldönthetetlen vita, hogy cumi, vagy ujjszopás, mert mindegyiknek annyi előnye van a másikkal szemben, mint hátránya.

Ezért a szülő mérlegelje, neki mely szempontok érik meg.

Az elején néhányan olyan meglátást írtak, melyekkel a szakmabeliek nem értenek egyet, így én magam se. A szopóreflexet nem teszi tönkre se a cumi, se az ujjszopás.

Eleve már az anyaméhben is szopja az ujját a magzat, ezáltal is felkészülve a majdani túlélésre, hiszen a szoptatás útján fogja megkapni az ételt, amint megszületett.

A cumi előnye, hogy általában nem árt a fogaknak. Hátránya, hogy a gyermek cumitól való függése egyfelől a társadalom nem fogadja el biz életkor után, másfelől pl a csecsemő szájából kiesik, míg alszik, akkor általában felriad, tehát úgymond "nincs kéznél" a cumi. Léteznek persze erre megoldások pl világítós cumi, azt már az 1-2 éves megtalálja, ha felriadva keresi (míg csecsemőnél talán csak annyiból van értelme, hogy másnap a szülő hamarabb megleli), zsinórt viszont szigorúan tilos a cumira tenni, mert sajnos belegabalyodhat benne 2 éves kor alatt a gyermek/csecsemő és megfulladhat.

(Más eset, ha a szülő felügyeli, pl ha babakocsiban hordozza a gyermeket, célszerű a madzag, mert a szülő szeme láttára nem következik be fulladás, időben észre venné, azonban nem esne le állandóan az útpadkára; de szigorúan csak babakocsis úthoz és más, szintén felügyelt esetben lehet csak zsinórt használni cumihoz.)

Nem látom problémának az óvodában a cumizást, 4 éves kor alatt. Vitatható, hogy 3 és fél éves kortól célszerű-e leszoktatni, vitatható, hogy a társadalmi elvárások ezt tükrözik, de amíg a társadalom ezt várja el, kénytelenek a szülők alkalmazkodni ehhez. Pusztán szakmai szempontból tehát 6 éves korig teljesen mindegy volna, hogy ujját szopja, vagy cumizik a gyermek, a fent említett előnyök, hátrányok végiggondolásától függ, a szülő milyen irányba tereli a gyerekét e téren, és ebbe a szülői döntésbe nincs beleszólása az óvodapedagógusnak.

Ujjszopás: előnye, hogy amúgy is már a magzat is gyakorolja, veleszületett reflex a szopóreflex, és mindig "kéznél van" (míg a cumi elgurulása stb frusztrációt okoz a gyermeknek, amíg nem kerül elő). Hátránya, hogy esélyesen elhajolnak a metszőfogak. Egyébként ha a gyermek 5 éves korától megérti, hogy hamarosan iskolás lesz és ott nem szoktak ujjat szopni a gyerekek, akkor (legkésőbb a suliban) magától leszokik erről, bér normális (és jellemző sokuknál), hogy éjjel még szájába veszi az ujját, elalváshoz.

Tehát amennyiben 6 éves kortól már csak este szopja az ujját, nem kell aggódni a fogak miatt, nem beszélve a fogváltásról, amely korrigálja az esetleg korábban már eltorzult (és/vagy szuvas) fogakat. Sok gyerek még 9-10 évesen is szopja este az ujját, evvel nincs gond.

Pszichés orális fixáció:

erre Sigmund Freud, a pszichológia atyja hívta fel a figyelmet. Persze Freud nézetei egy részét vitatják, mégis elismerésreméltó úttörő volt.

Mindenképp "van valami" abban, amit az orális fixációról vélt:

ennek kialakulására nézve esélyesen az a döntő, hogy hány éves koráig szoptatta az anya a gyermekét, ez ugyanis nem puszta étkezés - bár ilyen szempontból is az anyatej messzemenően elsőrendű és személyre szabott, kivéve, ha az anya táplálkozása (tartósítószerek/műkaják tömkelege vagy pl erősen nitrátos zöldségek stb), életvitele (magas stresszhormonszint), fogyasztási szokása (alkohol, dohány, drog) azt indokolja, hogy hagyja abba a szoptatást.

Tehát a szoptatás nem puszta étkezés, hanem minőségi tényező is: az anya kellően szeretetteljes-e, türelmes-e a szoptatás alatt, de áttételesen a többi időszak is számít, hiszen pl ha általában is eléggé türelmetlen, és/vagy nem eléggé szeretet teljes az anya a csecsemőjével, akkor van esély, hogy sajnos nem szívesen / nem eleget vágyik anyatejet szopni a csecsemő. A hospitalizmus is ide vezethet, apátia okán. (Most nem térek ki arra, mi a hospitalizáció.)

További tényező a csecsemő fogzása (áthidalható tényező), esetleges testi sérülése stb amelyek esetlegesen akadályozhatják a szopásban.

További áthidalható tényező az anyatej elapadása (cumisüvegből nem csak tápszer, de más anyák lefejt teje is adható, ellenőrzött körülmények között).

A hozzátáplálás alapvetően nem befolyásolja az orális fixáció kialakulásának esélyét, amennyiben nem korábban, mint a csecsemő 8./9. hónapjától zajlik.

A pszichés orális fixáció lényege, hogy csecsemőkorban (ún. orális szakasz a pszichoszexuális érés szempontjából) amennyiben nem elégül ki kellően egyéni igénytől (temperamentum stb) és életkori sajátosságoktól függően a szájas tevékenység (tárgyakkal való szájas ismerkedése a csecsemőknek, anyatej szopása stb), akkor áttevődik későbbi életkorokra, pl az óvodás gyermek nehezebben lesz leszoktatható a cumiról, vagy az ujját esélyesen 6-7 évesen is szopni fogja napközben is, esetleg túlzott gyakorisággal.

Nem vélek jelentős összefüggést az orális fixáció, valamint cumizási szokások ill az ujjszopás között.

Sokkal inkább a szoptatás minősége (pl szeretetteli, türelmes mivolta) és ideje (legalább 12, inkább 18 hónapos korig minimum) a mérvadó, valamint további tényezők:

éri-e trauma szájas vonatkozásban pl molesztálás, és/vagy pl gátolja/engedi az anya, h a csecsemő szájával megvizsgálhassa a tárgyakat, az ésszerűség keretein belül stb.

Ami lemaradt az előző hozzászólásomból: a vége felé utaltam rá, hogy a csecsemő kor a döntő az orális fixáció kialakulásának esélyére nézve, azonban hozzáteszem: a teljes kisgyermekkor során szájas vonatkozású indokolatlan hiányok, illetve testi/lelki (evvel összefüggő) sérülések is okozhatnak a kamaszkorra ill a felnőttkorra orális pszichés fixációt (dohányzást, orális szextól való függést, alkoholizmust stb).

Ott hagytam félbe a vége felé a leírásomat, hogy ELSŐSORBAN a csecsemőkori szájas kielégületlenség és/vagy testi/lelki sérülés mint probléma, átevődhet a bölcsis/ovis korra. Azonban (még ha valamivel ugyan kisebb eséllyel is, de) bölcsis/ovis korban történő hasonló hiányok ill sérülések is okozhatnak a majdani életre pszichés orális fixációt!

Sokszor "görgeti" maga előtt a problémát a gyermek (általában tudat alá süllyesztve a kellemetlen élményeit). Tehát bár sajnos akár az is elegendő LEHET esetleg, a majdani életben az orális fixációhoz, ha pl 5 évesen egy felnőtt (pedagógus, szülő, szomszéd stb) állandóan rászól, hogy "Ne szopd az ujjad! Olyan csúnya dolog!" stb, az jellemzőbb mégis, hogy csecsemő korban ért szájas hiány/sérülés vezet ahhoz.

Pl nem szoptatja 12 hónapos korig az anya a csecsemőt (bár legalább 18 hónapos korig volna ideális, idővel hozzátáplálással persze), önmagában ez elég problémaforrás lehet, így pl a gyermek esélyesen cumifüggő lesz 3-4 évesen is, és/vagy 8 évesen lehet ,h még napközben is állandóan az ujját fogja szopni.

Tegyük fel, hogy ez az eset áll fenn. A gyerek, tegyük fel, 8 és fél évesen erről leszokik, majd mivel a probléma gyökere öt (vagy pláne, ha például fél) éves korából ered, azaz továbbra is kielégületlen a szájas igénye (folyton akadályozták, frusztrált e téren, mert tiltották neki az ujjszopást 5-6 évesen is, stb), akkor kompenzál, azaz keresni fog mást. Ha nem, akkor szorong. A szorongása áttevődhet, transzformálódhat, pl a szorongása okozta feszültsége magatartás zavarban megnyilvánulhat (és/vagy más módokon), pl agresszív lesz, veri a társait a suliban.

(Ez egy lehetséges esetleírás, tehát ez akár ki is maradhat, amennyiben más módon transzformálódik és manifesztálódik a szájas kielégületlenség, kisiskolás korra!)

Nos, a fenti példa esetén, tegyük fel, ez a kisiskolás kori tendencia kamasz korban kialakíthatja pl a kamasz kori dac során az értelmes szülői kéréssel és/vagy a társadalmi normákkal való szembehelyezkedést, pl rebellis módon ki fogja próbálni az alkoholt%cigarettát úgy, hogy nincs tudatában, hogy pl 5 éves kori RENDSZERES tiltásból ("Ne szopd az ujjad, olyan csúnya!!") ered, és/vagy abból, hogy 10 hós korában abbahagyta anyukája vele a szoptatást.

És így tovább, a problémát öntudatlanul "görgeti tovább"... Amíg egy pszichológus, vagy pl egy kineziológus, vagy pl egy regressziós hipnoterapeuta nem segít neki a tudat alatti problémagyökeret felfedni és feloldani, megértetni a tinivel/felnőttel.

Az nem megoldás, ha elmondod a gyereknek pusztán, hogy "jaj, bocsi, amikor 5 éves voltál, én az anyád folyton rád szóltam h ne szopd az ujjad" / én, anyud nem szoptattalak elég sokáig. Önmagában ez kevés, önmagában ez nem oldja meg a kamaszkori/felnőttkori pszichés orális fixációt. Szakember (is) kell.

A probléma a végtelenségig lesz "görgetve" maga előtt, amíg a gyökerénél nincs megoldva. Hiába vesz erőt magán a kamasz, hogy "jó, nem iszom többé", ez szorongást, feszültséget fog enne okozni, hiszen a probléma oka a szájas kielégületlenség, továbbra is megmarad, keresni fog alternatívát, és így tovább.

Más kérdés, hogy nem minden alkoholista / dohányos azért teszi ezt, mert orális fixációja van. (Bár a többségüknél ez az oka, vagy ez az egyik ok!)

Kedves Előző!

Kened-vágod a pszichológiát és klassz, amit írtál.

A cumizavart kivéve. Nem tudom, melyik szakma nem ismeri el! Ez nem pszichológiai fogalom, nem a szopóreflex oltódik ki, hanem a cumizás közben más a nyelv helyzete, másként kell mozgatni, mint szopás alatt. Ezért a szopási technika romlik el. Mindez a tej elapadásához is vezethet. Nem csak a nyugtatócumi, hanem a cumisüveg is.

Természetesen ez a kérdezőnek a nagy gyerekénél kevésbé fontos, de újszülöttnél nagyon!

Nem tudom, van-e amúgy babád, talán nincs, mert akkor tudnád, hogy 2-3 hónap, mire egyáltalán megtalálja a száját a baba a kezével. Akkor kezd el tárgyak után nyúlkálni, dolgokat a szájába venni is!

Tehát a szopási technikát a kritikus első időszakban magának nem veszélyezteti. De később sem csak szopja, hanem rágicsálja, cuppogja, próbálja a kezét a szájába tenni. Ez egy totál másik tevékenység a számára a mozgás technika szempontjából, mint a szopás.

Olvass utána a cumizavarnak, pl hordozo.hu -szoptatás-cikkek, vagy a Le Leche Liga oldalán. Mert amiről nyilatkoztál az ő szakmájukba vág és az írásod többi része alapján nem olyan ember vagy, aki szeret hibásan tájékoztatni és gondolkozni.

Köszönöm a kiegészítést a cumizavarról, tájékozódni fogok! :) Én csupán levezettem meglátásom az ismereteimből, és tudatában vagyok, hogy több szem többet lát, a multidiszciplináris hozzáállást pártolom. Nem tudom pontosan, mit gondolsz a hozzászólásomról, mindenesetre a kérdés körbejárásához az általam írtak hasznos kiegészítések, ezért írtam le. Tisztában vagyok avval is, hogy mások más meglátásai -valamint tehát több tudomány ág- is hozzájárulnak egy kérdés megfejtéséhez, és nagyon örülök ennek. :)

Avval tisztában vagyok egyébként, hogy a kisbabának kell pár hónap a manipulációs készség megszerzéséhez (a minap egy másik kérdésnél ezt is kifejtettem), és hogy a kezecskéjét még nem tudja egykönnyen a szájába tenni az újszülött, hanem csak hónapról hónapra lesz ebben egyre ügyesebb.

(A pszichót egyébként nem gondolom, hogy olyan jól tudom, hanem csak alapszinten a fejlődéslélektant, amennyire a szakmámhoz elvárás kiegészítésképpen. Na meg egyéb gyermekpszichológiai bevezető ismeretek pl játékpszicho, ált pszichó stb)

A cumizavarról meg nem voltam képben, utánanézek, köszönöm! :)

Most rákerestem az első itteni tíz válasznál a "cumizavar" szóra, látom, hogy volt róla vita, ez nekem fel se tűnt, de látom, van, aki vitatja. Én meg pusztán nem is tudtam erről eddig.

"Nem tudom, melyik szakma nem ismeri el!"

Én se tudom.

"Ez nem pszichológiai fogalom"

Elolvasva válaszod, ezek szerint fiziológiai. Jól értem?

Kedves kérdezőre is rátérve, idézem:

"S szabad megkerdezzem h mifele vegzettseggel szerezte ezt a fajta tudast?"

Nem tudom, melyikőnktől kérded -és szerintem mi is tegeződjünk, mint neten általában az emberek-, de annyi nem titok (megemlítem a sajátom, baj nem lesz ebből, legfeljebb megkérdezed a "kollégától" is még az övét), hogy pedagógus vagyok. :) Nem vagyok pszichológus, ha ez is érdekelt esetleg.

A cumiszétrágásról egy icipicit: a babák gondozásához nem értek, csak elméletet tanultam egy keveset erről. Na meg tájékozódom, és az anyukák válaszából is tanulni szoktam! Én azt olvastam, hogy ELVILEG az utóbbi években már Magyarországon is tilos forgalmazni szétrágható cumikat, mert balesetveszélyes. Ezek szerint ez még mindig csak elvi, de nem minden cumigyár tartja be??

"Cumiünnep"

"aztmondjak ne csinaljunk belole"

Az utóbbira szavazok én is, legalábbis a bölcsisek életkori sajátosságairól ami kevés lényegest tudok, aszerint nem hasznos a "csinnadratta". Ha a gyerek is természetesnek veszi, hogy speciel a cumi már kisfiús/kislányos ( saját életkorához képest), akkor általában neki is természetes lesz, és általában könnyen elhagyja, sokak -szülők és pszichológusok- tapasztalata szerint.

"Folyton feljott bennem h talan ujat kene vegyunk"

Szintén sokak tapasztalata, hogy ez épp oly kockázatos a fejlődésre nézve (elakadást, stagnálást, esetleg regressziót is okozhat), mint pl visszaadni a -"nagyjából idejében"- elhagyott pelenkát.

Örülök, kérdező, h javul a helyzet a babáddal. :)

És még egyszer, köszönöm az illetőnek a hasznos kiegészítést a cumizavarról!

Megint én vagyok, elírtam egy mondatot, korrigálom:

Ha a szülő természetesként állítja be a cumis "időszak lejártát" (azaz hogy speciel a cumi már kisfiús/kislányos), akkor.... Satöbbi...