A mostani kisgyerekes anyukàk miért panaszkodnak àllandoan hogy milyen nehéz a gyerekkel?

Mert manapság a most rögtön azonnal működik.

Régen mindenre várni kellett, így muszáj volt alkalmazkodni.

Pl. ma bekapcsolom a tv-t és van 5 gyerekcsatorna, ahol éjjel nappal megy a mese. Régen (90-es évek) délután volt a Walt Disney és kb. ennyi.

Bemegyek a boltba és azt veszek, amit csak akarok. Ha télen epret, akkor azt. Így arra sem kell várni.

Ma már szinte minden háztartásban van autó, szóval még a buszra sem kell várni. 😄

Régen még gyakori volt a testi fenyítés.

Engem és sok más gyereket, akkor még leengedtek egyedül a játszótérre, ma már szinte elképzelhetetlen.

Régen hamarabb nyugdíjba mentek a nagyszülők (sokszor együtt is éltek) így könnyű volt"lepasszolni" a gyerekeket.

És az kamu, hogy régen mennyit foglalkoztak a gyerekekkel. Ez manapság lett fontos. Fejlesztések, ilyen inger, olyan inger, babaúszás, baba-mama joga, ringató meg ki tudja még mi van. És ha nem jársz ilyen helyekre, akkor könnyen ítélkeznek feletted.

Nincs gyereked. Majd ha nem alszol két évig egy éjjelt sem végig, mondd, hogy milyen csodás. Persze tudod, hogy ez lesz, vállalod így is, csak egész más az elmélet és a gyakorlat.

A gyerek nevelés rohadt nehéz. Attól még jó. Attól még nem bánja az ember. De hagy ne kelljen már úgy tennem mintha rózsaszín köd lenne az egész.

Amúgy meg az ember azt hall meg amit akar.

Azt is hallod milyen cuki-illatos? Hogy milyen boldogság mikor először ad puszit?

A nehézség és az öröm kéz a kézben jár.

Ha valakitől csak panaszt hallasz, ő ilyen ember. Nem a gyerekes lét miatt van. Az olyannak minden sz@r.

Ja és ha nem panaszkodsz is létezik a nem alvás, a fogzás, a szepa, a dackorszak.

Anyukák sokszor nem panaszként mondják el a dolgaikat, pusztán megosztják egymással, hátha tanulnak valamit egymástól, vagy épp csak megerősítik egymást, hogy nyugi nem vagy egyedül, nem vagy rossz, más is küzd ezzel.

Azért mert sokszor tényleg kva nehéz, ha hiszed ha nem.. Vigyáztal rá pár napot? Hm.. Teljes más vigyázni par napot és nulla 24ben anyának, nőnek, feleségnek lenni..nincs kinek vissza adni. Hiába akartam mindkét gyerekem. Nagyon nehez hogy alig alszunk a mai napig, hogy nem mehetek pisilni akármikor és azt is 1 hétig szervezem h eljussak havi 2x kozmetikushoz és néha még így se sikerül.

Szerintem nagyon is jó, hogy kíván mondva h kva nehéz. Ugyanis mai napig sok olyan nő van aki nagy boldogan simogatja a pockaot és habos babos kép van előtte, meg rózsaszínű kod, hogy milyen jó lesz majd. Igen jó, nagyon jó, de arról sokaknak senki sem "szól", mennyi nehézség vár rá, és aggódás, sírás, nem alvás (brutális tud lenni a kialvatlansag!)

Ez sablonos lesz, de hidd el amíg nincs egy nehéz esetu vagy simán csak egy gyereked, addig hiába magyarázzuk. :/

11 es minden szavával egyetértek, ugyanezt tudnám én is írni.

Ez a világ már az önzésrol és ömegvalósításrol szól, nem arról hogy lemondunk dolgokról, hanem hogy mi minden jár nekünk most azonnal rögtön.

És ez egy hatalmas kontraszt a gyerekvallalassal ahol senki se kérdezi te mit szeretnél :)

Régen ezt elfogadtak, ma nem. Így ezért jelenik meg ennyi panasz.

Mert megváltozott a világ.

Megváltoztak az elvárások, és megváltozott a gyerek helyzete a családban.

Régebb egy gyerek családtag volt, akinek a felelőssége vele együtt növekedett. És nem körülette forgott a világ.

Ma egy gyerek... hát nem is tudom, hogy fejezzem ki magam. Ő a legfontosabb, ő a kisisten a családban, minden körülötte forog. Na ezért nehéz manapság a gyerekkel.

Én ha ma volnék huszonéves, nem vagyok biztos benne, hogy vállalnék gyereket.