Kisgyerekes anyukák, mihez kezdtek, ha lebetegedtek annyira, hogy felkelni is alig bírtok?
Hogy tudjátok ellátni a gyerekeiteket pl. magas lázzal, mikor mindenetek fáj, vagy durva hányással? Segít ilyenkor valaki?
Nekem 3 gyerekem van, egy kisiskolás, egy ovis és egy 7 hónapos. Tegnap szörnyen rosszul voltam, több paplan alatt is dideregtem lázasan, fájt mindenem, a fejem hasogatott, bevettem ibuprofent meg paracetamolt is, de nem ment lejjebb a láz, szerintem még sosem voltam ennyire beteg. A középső 10-től 4-ig jár oviba, a nagynak 8-tól 2-ig suli (nem napközis). Már a logisztikájuk kihívást jelentett, többnyire kocsival hozok-viszek mindenkit, délután a nagynak különóra, plusz a baba is beteg épp, egész nap nyűgös. A nagyszülők félnek, hogy elkapják, nem segítenek. A férjem épp pár napos üzleti úton külföldön. Annyira rosszul voltam, hogy délután már zokogtam kétségbeesésemben, hogy hogy fogom egyedül végigcsinálni ezt a napot. Végül valahogy csak sikerült, lemondtam a különórát, és a nagy felajánlotta, hogy hazajön egyedül a suliból, nem főztem, este csak halrudacskát csináltam vacsira, de még ezekkel a könnyítésekkel is úgy éreztem, majd' belepusztulok ebbe az estébe. Éjszaka volt a csúcson a lázam, kb. alig voltam magamnál, akkor meg a baba ébredt, így betegen a szokásosnál is többször, szegényke. Ki hogy oldja meg, ha ennyire rosszul van?
Pont így ahogy te!
Valahogy összeszedem magamat és végigcsinálom 😉
Neked is sikerült! Nők vagyunk, nekünk nincs időnk betegnek lenni és sajnálni magunkat!
Jobbulást nektek
Muszáj megoldani. A legrosszabb az volt, mikor a nagyobb fél éves korában beteg volt és foga is jött, egész nap járkálni kellett vele, éjjel is sokszor kelt és beteg lettem. Hát kemény 3 nap volt, segítség nem volt, délutánonként a férjem. Éjszaka is sírni tudtam volna, ha fel kellett kelni.
Aztán volt egy tüszös mandulagyulladásom a nagyobb 2 éves, a kicsi pár hetes korában, akkor legalább itthon volt a férjem de ugyanúgy nem feküdtem, ki is muszáj volt menni velük, augusztus volt. Szerencsére nálam a baci nem gond, lázcsillapító és mint akinek semmi baja. Az első amit írtam viszont kemény volt.
"A nagyszülők félnek, hogy elkapják, nem segítenek" - jó sz*r családod lehet. Mert elvinni/elhozni ajtótól ajtóig a nagyobbakat legalább az oviba/suliba, meg főzni otthon és áthozni és letenni az ajtóba marha nagy veszélyt jelentett volna:(
NEM szoktam senkitől segítséget kérni, hacsak nem nagyon muszáj, de ha ebben a helyzetben a családom hátat fordított volna, én is így állnék hozzájuk ezután.
Nekem hálistennek szerencsém van /volt, valahogy ha nagyon lebetegedtem, max.1-2 napig tartott, és épp a férjem is itthon volt. Valahogy éreztem, hogy nem hagyhatom kitörni a betegséget magamon amíg ő nincs itt, mert MUSZÁJ tartanom magam....nekem mindig sorban betegedtek le a gyerekek, és amikor kifelé jöttek belőle, én akkor lettem rohadtul beteg...
Most először történt olyan, hogy annyira lebetegedtem én is meg a férjem is hogy 2 napig szó szerint feküdtünk!!
De nekem van egy fantasztikus anyósom, aki jött és segített. És félt hogy elkapta? Igen...és el is kapta....akkor én jártam hozzá segíteni ...
Egyébként meg az ibuprofén és a paracetamol nekem nem sokat ér ha ennyire rosszul vagyok, ilyenkor bizony algopirin, cataflam kombóval nyomtam a legnehezebb részeket, pl. esti vacsora, fürdetés stb..
Nem mondom hogy követendő de valahogy végig kellet csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!